Idén is kiosztásra került az Év Alumni Pedagógus Nagykövete Cím, amivel ebben az évben három pedagógust tüntetett ki az SZTE Alma Mater: Novotny Katalint, Pluhár Gábort és Balogh Bencét. A második alkalommal megvalósuló díjazás célja, hogy motiválja és ösztönözze az egyetemhez kötődő, kiemelkedően aktív és lelkiismeretes tanárokat és támogatást nyújtson pályájuk előrehaladtában.

Pluhár Gáborral, a makói József Attila Gimnázium földrajz és történelem szakos tanárával, az Év Alumni Pedagógus Nagykövete Cím idei egyik kitüntetettjével beszélgettünk.

Mi motiválta abban, hogy a tanári pályát válassza?

Nem előre eldöntött dolog volt, hogy tanár leszek. Édesanyám pedagógus, emiatt volt előttem egy minta, de ezt a mintát nem feltétlenül akartam követni. A tanítási gyakorlataim pozitív élményei voltak, amik azt mondatták: vágjunk bele!

Mi segít Önnek abban, hogy a hétköznapok során kreatív és motivált tudjon maradni?

Az alkotás iránti vágy.  A diákokat lépcsőről lépcsőre kell építeni, magasabbra vinni őket. Nagyon eltérő képességi szintekkel dolgozunk, így az oktatás során – osztályokban, csoportokban – könnyen kibukkannak a különbségek, és ezen akadályokat a tanároknak meg kell ugrani, egyaránt segíteni mindenkit. A másik motivációm, hogy egyre többet fejlődjek közben én is, mind módszertanilag, mind a szaktárgyaimat illetően és a megszerzett tudást átadhassam.

Ön szerint milyen a jó tanár?

Olyan, aki a problémákra nem csak reagál, hanem megoldja azokat. Aki megpróbál a problémák elé menni, következetes és szakmailag is magas szinten áll. Gyakran elgondolkodom rajta, hogy például a földrajz tantárgy esetében egyre több tudást igényelnék kémiából, biológiából, adott esetben fizikából is. Egyre kevesebb idő van ugyanazt a tanagyagot átadni a diákoknak, sokkal jobban egymásra vagyunk utalva a természettudományos tárgyak kapcsán, így olykor könnyebb lenne tisztában lenni a többi tárgy tanmenetével és tantervével is.  

Mit üzen a pályakezdő tanároknak?

Fogják fel az első négy évet az egyetem utolsó négy évének. Ezek az évek szerintem alapvetően határozzák meg, hogy maradnak-e a tanári pályán, vagy sem. Ha szerencséjük lesz – mint ahogy nekem volt – és olyan tantestületbe kerülnek, ami befogadó, segítő és ahol partnerként kezelik őket, sokkal könnyebb a dolguk. Lesznek nagyon jó és rossz pillanatok, de ha tudatosan használják fel az első négy évet, leküzdik a nehézségeket is. Szembesülni fognak olyan dolgokkal, amikkel én is szembesültem: bár az egyetem mindent megtanít nekünk, a tanári pálya gyakorlati szakma. Ez a pár év segít majd abban, hogy megtanuljuk átültetni az elméletet a gyakorlatba. 

Milyen SZTE-s emlékei, élményei vannak?

A legelső élmény talán az, hogy tényleg saját lábon kell elindulni, felnőttként, ami ad egy óriási szabadságot, ugyanakkor felelősséget is. Viszont konkrét dologként hoznám fel, hogy már mesterszakos hallgatóként – a regionális földrajz tantárgyaknál – Karancsi Tanár Úr előadásai oszlatták el a kétségeim afelől, hogy a földrajztanárság milyen jó dolog. A földrajznál még azt is megtapasztaltam, hogy mennyire gyakorlatorientált a tanterv, szükség van a már meglévő tudásunkra, illetve az elméleti dolgokat úgy tudják átadni, hogy azt már használható tudásként értelmezik a diákok. A tanáraim nagyon jók voltak, magas szinten kaptam meg azt a tudást, ami hasznosíthatok.

Mit jelent Önnek ez az elismerés?

Egyfajta visszacsatolást, hogy a jó úton haladok afelé, hogy jó tanár legyek, hogy jó az, amit csinálok, és természetesen nagyon örülök is neki.

A másik két Alumni Pedagógus Nagyköveti Címmel díjazott pedagógussal készített interjúk az alábbiakban olvashatók:

Interjú Balogh Bencével 

Interjú Novotny Katalinnal

  Interjú: Bús Réka