A 95. Ünnepi Könyvhét és 23. Gyermekkönyvnapok rendezvénysorozat kapcsán Pifkó Céliával és legújabb ifjúsági regényével is megismerkedhettek a résztvevők. Célia már kisgyermekként is lenyűgözte környezetét képzeletbeli világok teremtésével, és ez a szenvedélye azóta is tart. Az SZTE Bölcsészettudományi Karának magyar-tanár szakán szerzett diplomája után Nyergesújfalun kezdett tanítani, de az írás iránti szeretete mindig központi szerepet játszott életében. Első könyvei, a Lóci és Pötty valamint a Szörnyek a szobádban a kisebb korosztályt célozták meg, majd A holdfény őrei sorozat első kötete, A füveskönyv már ifjúsági kalandregény.  Nem csak a közönség, a szakma is felfigyelt rá, elnyerte az Év Gyerekkönyve Díjat a 12 év feletti korosztálynak szóló kategóriában. A könyv egy eldugott szigetre kalauzol bennünket, ahol két kiskamasz, Persica és Erinus, izgalmas nyomozásba kezd a nyári szünet ideje alatt, miközben ősi titkokat és varázserővel rendelkező növényeket fedeznek fel. Pifkó Célia műveiben a természethez való kapcsolódás, a testvéri szeretet és a humor kiemelt szerepet kapnak.

Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra, amikor képzeletbeli világokat alkottál? Mik voltak a legkedvesebb történeteid?

Sokat voltunk együtt a testvéreimmel és unokatestvéreimmel, de nagyon szerettem azt, amikor egyedül játszhattam, mert akkor biztosan arra kanyarodott a történet, amerre én szerettem volna. A gyerekkori képzeletbeli világaimnak így igazából mindig én magam voltam a főhőse. Őserdőben magára hagyott gyerek voltam, mint Maugli. Meg nem értett várkisasszony, akinek a csínytevéseiben az egyik kancellárja segédkezik. Ódon kastélyt fedeztem fel, ahol egy titkos ajtón át egy másik világba jutottam, mint Lucy Narniaba. Így összegyűjtve látszik, hogy a fantáziám az olvasmányaim körül forgott. Ezeket gondoltam, álmodtam tovább és népesítettem be a saját figuráimmal.

Milyen hatások és inspirációk vezettek el odáig, hogy íróvá válj?

Az olvasmányok és a saját képzeletvilágom közötti kapcsolat máig megmaradt bennem. A gyermekkori játékok és történetek megalkotása megtanított arra, hogy hogyan építsek fel karaktereket és világokat. Az, hogy mindig én voltam a főhős, segített abban, hogy mélyen átgondoljam a szereplőim motivációit és érzelmeit. Ahogy felnőttem, ez a szenvedély nem csökkent, sőt, egyre inkább az írás felé terelt. Ma is csak úgy tudok dolgozni, hogy ha hagyok időt magamnak arra, hogy képzeletben a regényem színhelyére utazzam. Nem tudok úgy írni, hogy: Na, most van fél órám, gyorsan folytatom egy kicsit. Nekem oda kell mennem, látnom kell, hallanom kell, éreznem kell. Emiatt meglehetősen lassan dolgozom, de bízom benne, hogy a szövegeimen érezhető ez az alaposság, ez a beleélés.

Mesélnél arról, hogyan hatott rád a Szegedi Tudományegyetemen töltött idő, és milyen hatással volt az írásodra?

Nagyon szerettem Szegeden egyetemista lenni. Azóta is ajánlom mindenkinek, hogy csak ide jöjjön, ha boldog egyetemi éveket szeretne. Magyar szakon nyilván rengeteg irodalmi szöveggel találkoztam. Az irodalmelméleti képzés  olyan új perspektívákat nyitottak meg előttem, amikből ma is táplálkozom, igyekszem az izgalmas elméleteket valahogyan beleépíteni a szövegeimbe. Az orosz irodalom iránti rajongásom okán néhány évet jártam orosz szakra is. Sajnos nem fejeztem be, de Dosztojevszkij és Csehov most is a kedvenceim, és ahová csak tudom, belecsempészem őket az írásaimba. (Pl. Akebia néni a kompon állva azt kiabálja, mint Nyina a nagymonológjában: Én sirály vagyok!)

Honnan jött az ötlet a Holdfény őrei sorozathoz?

A Holdfény őreinek ötlete egy unalmas tantestületi értekezleten született. Bodoni János kollégám és barátom, aki biológia-földrajz szakos tanár, azon gondolkodott, hogyan lehetne a gyerekekkel megismertetni a növényeket. Írt egy kis mesét, amit megmutatott nekem, és abban a pillanatban az én fantáziám beindult. Hirtelen az egész történet átkerült egy titokzatos szigetre és egyik szereplő „jelentkezett be” a másik után.

Miért döntöttél úgy, hogy növényekről nevezed el A füveskönyv karaktereit?

Ez János kezdő ötletének a része volt és én nagyon izgalmasnak találtam, és ragaszkodtam is hozzá, hiszen rengeteg izgalmas lehetőséget ad a játékra. Lehet a szereplő külső jegyei alapján nevet választani (Intibus-katáng kék szeme), vagy a foglalkozására utalni (Humulus-komló, a kocsmárosnak).

Milyen kutatómunkát végeztél a könyv megírása során, különösen a varázslatos növények és az ősi titkok kapcsán?

Rengeteg jegyzetem van a regényhez. Hét notesz van teleírva minden féle ötlettel, családfákkal, kutatásokkal. Első körben nyilván egy növényhatározót nyálaztam végig, hogy mik azok a növénynevek, amik jól hangzanak, annyira nem bonyolultak és jól működnének egy karakternél.  Az univerzum titkainak Michio Kaku és Stephen Hawking írásaiban néztem utána. A természet és mágia világát a druidáknál tanulmányoztam. Sajnos ehhez alig van magyar nyelven irodalom, így a kelta és druida miszticizmus alaposabb megismeréséhez külföldről kellett könyveket rendelnem. Most már egész szép kis könyvtáram van belőle.

Szerinted miért fontos, hogy a fiatalok olvassanak olyan történeteket, amelyek a természet és a mágia kapcsolatáról szólnak?

A természettől való elidegenedést az egyik legnagyobb problémának érzem a mai világban. Ennek talán a legfőbb gyökere a modern életmód és technológiai fejlődés változásaiban van. Az ősi népek szoros és harmonikus kapcsolatban éltek a természettel, mert mindennapi életük, megélhetésük és kultúrájuk szerves része volt. Az életük függött attól, hogy értsék a természetet. Manapság azonban ez a kapcsolat sok szempontból meggyengült vagy teljesen eltűnt, pedig jó lenne, ha a ma ember is értené, hogy ezen múlik az életünk. Szerintem sok mindenre ott a válasz előttünk, amit ma már nem értünk, vagy máshol keresünk.

Milyen üzenetet szeretnél átadni a fiatal olvasóknak A füveskönyv történetével? 

Legjobban azt szeretném, ha az olvasóm elmerülne a könyv világában, élvezné a kalandozást ezen a szigeten és arra ösztönözné, hogy kicsit másképp nézzen az őt körülvevő világra. S talán olyan is lesz köztük, akit álmodozásra csábít, saját kalandokat talál ki ezen a szigeten, és később, esetleg, ha író lesz belőle, úgy fog erre a könyvre gondolni, hogy ez is inspirálta őt. 

Hogy telik a nyár, van időd olvasni, írni? Hogy szoktál kikapcsolódni?

Esztergomban vezetek egy gyerekfoglalkoztató központot, ahol a nyár mindig sűrű. Táborozó csoportokat fogadunk foglalkozásra, saját táborokat szervezünk. Az igazi kikapcsolódást az a balatoni két hét jelenti, amit a családommal töltök. Itt szerencsére nincs térerő, nincs internet. Olvasunk, társasozunk. Ez a tökéletes pihenés. Igyekszem haladni a regénnyel is, amin épp dolgozom, bár ezúttal térben és időben is utaznom kell hozzá, egészen 1912-ig.

Fotó: Móró Bianka