Idén is kiosztásra került az Év Alumni Pedagógus Nagykövete Cím, amivel ebben az évben három pedagógust tüntetett ki az SZTE Alma Mater: Novotny Katalint, Pluhár Gábort és Balogh Bencét. A második alkalommal megvalósuló díjazás célja, hogy motiválja és ösztönözze az egyetemhez kötődő, kiemelkedően aktív és lelkiismeretes tanárokat és támogatást nyújtson pályájuk előrehaladtában.

Balogh Bencével, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium biológia és történelem szakos tanárával beszélgettünk.

Mi motiválta abban, hogy a tanári pályát válassza?

Mindig is úgy éreztem, hogy sokféle út áll előttem, több terület is érdekelt – de volt egy közös pont, mégpedig az, hogy másoknak valahogy segítsek. A gyerekekkel az életem során jól kijöttem, szeretek magyarázni, és ez segített a döntésben, hogy ne kutatóbiológus legyek, hanem biológia tanár.

Hogyan tud a hétköznapok során kreatív és motivált maradni?

Leginkább a gyerekek miatt. Szerintem ezt úgy lehet észszerűen csinálni, ha figyelembe veszem, hogy nekik mik az érdekeik, mit szeretnének megvalósítani, én pedig próbálok ehhez igazodni. Ezáltal jönnek olyan visszajelzések, amik megerősítenek abban, hogy én most itt jó helyen vagyok és jól csinálom munkám. Emellett még ott van egy nagyon jó támogatói kör a kollégáim részéről, ők nagyon sokat segítenek abban, hogy az iskolára ne csupán egy munkahelyként tekintsek, hanem mintha a hobbim is lenne egyben.  

Ön szerint milyen a jó tanár?

Az egyetemi kurzusokon erre az a hivatalos válasz, hogy nincs olyan, hogy „jó tanár”, hiszen ez azon múlik, hogy éppen kivel állunk szemben. Körülbelül hét osztályban tanítok és úgy tapasztaltam, hogy minden gyereknek más igényei vannak. Fegyverneki Gergő szokta használni a „kaméleon pedagógus” kifejezést, ami szerintem is nagyon találó: tanárként folyamatosan változni kell, minél több módon alkalmazkodni a diákokhoz, figyelni rájuk. Sokat jelent nekik, ha azt érzik, hogy a rendszernek ők is részesei, amit mondanak vagy kérnek az teljesül, vagy legalább gondolkodunk rajta, foglalkozunk vele.

Mit üzen a pályakezdő tanároknak?

Amit mi tapasztaltunk még a közoktatási intézményekben, azt szerintem érdemes elfelejteni. Értem itt azt ezalatt, hogy a tanár bejött órára, elmondta az anyagot, mi meghallgattuk türelmesen, megtanultuk és ennyi. Az első gyakorló órám alkalmával én is úgy gondoltam, hogy nekem is ezt a módszert kell alkalmazni, de aztán rájöttem, hogy ebben a felgyorsult világban ezt nem célravezető folytatni. Fontos, hogy legyenek nyitottak az új dolgok felé, próbáljanak felzárkózni a mai generációhoz. Nem kell elfelejteni a hagyományos oktatást – én is tartok időnként frontális órát, ha a helyzet megkívánja – de a csoportmunka vagy az anyag érdekesebb előadása gyakran hatékonyabb. Nyilván sokkal több energiát vesz igénybe tőlem, hogy egy anyagrészt kitaláljak úgy, hogy csoportmunkában is meg lehessen oldani. Nagyon nehéz felkelteni és megtartani a diákok figyelmét, de ha egymással dolgoznak és van egy produktum is, akkor tartósabb tudás birtokába juthatnak.

Milyen SZTE-s emlékei, élményei vannak?

Az SZTE-s tanulmányaim 2012-ben kezdtem meg biológia szakon, és nagyjából a második félévben jöttem rá, hogy itt már nem lehet csak abból megélni, amit hallunk. Nehéz volt, de az egészet úgy, ahogy van, imádtam. Az egyetemi előadások hangulatát – akármennyire is frontálisak voltak – és nagyon szerettem azt is, hogy olyan embereket hallgathattam, akik az általam tanult tudományterületek nemzetközileg elismert kutatói. Ezért is jártam minden órára, ahova tudtam. Számomra az is fontos volt, hogy tudjam személyhez kötni az adott anyagot, ne csak könyvekhez vagy jegyzetekhez. Ha lehetne mindig egyetemista lennék, de ez már sajnos nem megvalósítható.

Mit jelent Önnek az Év Alumni Pedagógus Nagykövete cím?

Korábban szívesebben húzódtam meg a háttérben és igyekeztem elkerülni azokat a helyzeteket, amik által túl sokat kellene szerepelnem. Az elmúlt években viszont nagyon sok olyan eseményen vettem részt, ahol meg kellett jelenni, akár a médiában is. Simogatja az ember lelkét, hogy elismerik, ha valaki igyekszik és jól csinál valamit. Nem szeretném elbízni magam, de ez megerősít abban, hogy jó úton járok, amin igyekszem tovább haladni.

Interjú: Bús Réka