Dr. Piller Gábor egy korábbi interjújában már beszélt a mesterséges intelligencia és az egészségügy kapcsolatáról. Az interjúban szó esik arról, hogy a mesterséges intelligencia segítségével előre jelezhető, ki kerülhet a sürgősségi osztályra, valamint bemutat egy sztrókmegelőzési projektet is. Ez párhuzamba állítható az egészségszorongással, hiszen sokan aggódnak jövőbeli egészségi állapotuk miatt. A megbízható előrejelzések és a preventív lépések azonban csökkenthetik ezt a szorongást.

Az Alumni Uni-Tudásműhely 29. előadása arra keresi a választ, hogy a modern technológia milyen szerepet játszik a gyógyulásban. Dr. Piller Gábor beszélgetőtársai: Dr. Csabai Márta egyetemi tanár, szakpszichológus és Dr. Látos Melinda egészségpszichológiai szakpszichológus.

Lát arra lehetőséget, hogy a jövőben az okoseszközök és a digitális technológiák még inkább hozzájáruljanak az emberek egészségtudatosságához és a szorongásuk enyhítéséhez? Ha igen, milyen módon?

Természetesen számos jó és rossz példa van arra, hogy a digitális eszközök segítik vagy épp ellenkezőleg visszavetik az egészségtudatos életmód és a különféle, ezzel kapcsolatos szorongások kezelését. A digitalizáció ma már felismert árnyoldalai mellett szinte korlátlan azon megoldások száma, melyet mindannyian elérhetünk és segítenek az egészségtudatos magatartás fenntartásában. Hadd hangsúlyozzam, hogy SEGÍTENEK. A lényeg számomra az, hogy minden felismerés, jógyakorlat annyit ér csupán, amennyire a mindennapjainkban szokássá tudjuk ezeket alakítani. Számos segítő megoldás van, ezeket viszont kellő elhatározás és akarat nélkül nem fogjuk tudni érdemben a javunkra fordítani.

Az egészség-szorongás (már ha létezik ez a kifejezés) csökkentése tekintetében kevésbé vagyok optimista. Egészségügyben dolgozók körében sokszor hallom az „internetes gyógyítás, diagnózis” nem túl pozitív megítélését és kívülállóként azt kell mondjam, hogy egyetértek ezzel. Nagyon sok hasznos információ is elérhető az egészségünkről és az ismert betegségekről a világhálón, azonban ezek egyre mélyebb és szélesebb körű ismerete nem feltétlen segíti a szorongásaink enyhítését, az ezzel kapcsolatos stressz csökkentését és végeredményben a gyógyulásunkat – már amennyiben valóban betegek vagyunk. Meggyőződésem, hogy a jó értelemben vett bizalmi orvos-beteg kapcsolat talán a legfontosabb a gyógyulás és a szorongások csökkentése tekintetében.

Mennyire tartja reálisnak, hogy a közeljövőben az MI-alapú egészségügyi ajánlások széles körben elérhetővé váljanak az átlagemberek számára, és milyen akadályokat lát ezen a területen?

A kérdés egy nagyon érzékeny témát érint. Minden MI modell a megalkotóinak a véleményét, szándékait dolgozza fel, az alapján mélyíti a tőle megszerezhető tudást. Az alkotók szándékai pedig sokfélék lehetnek. Nem véletlen, hogy egyre több – az élet különböző területein szaktekintélynek számító - tudós, kutató és fejlesztő ad egyre erősebben hangot annak, hogy igenis szabályozni szükséges a MI modellek fejlesztését, működtetését és végfelhasználói alkalmazását.

Hogy egy példát említsek: az önvezető autó a benne ülők vagy az úton közlekedő élőlények életét (is) igyekezzen óvni vészhelyzet esetén? Nyilván körültekintéssel kell működjenek ezek a modellek és az egészségügy területén működők különösen. A digitalizáció felforgatja az évszázados orvos-beteg-hozzátartozó kapcsolat szokványait és ehhez új szabályrendszer is szükséges. Én nagyon is várom, hogy a MI egészségügyi alkalmazásai terjedjenek, például az intenzív osztályokon a hihetetlen mennyiségű mért adat gépi áttekintésével és bizonyos szabályszerűségek felismerésével, de kulcsfontosságú kérdés, hogy ki tudja ezeket felelősen és cselekvőképesen értékelni. Az én álláspontom ahhoz áll közelebb, hogy erre kiképzett és felhatalmazott szakemberek kezében a leghatékonyabb a legújabb orvosi MI eszközök használata. Részemről az „öngyógyításnak” inkább a lelki oldalon történő alkalmazásában látok több reális előrelépési lehetőséget, mint a terápiás kezelések területén.

Milyen etikai vagy pszichológiai kihívásokat vet fel az MI használata az egészségügyben, különösen az egészségszorongással küzdő emberek esetében? Lehet-e például túlzott függőség az ilyen technológiáktól?

Nincs kellő rálátásom erre a területre, azonban az előző kérdésben már érintettem, hogy jelentősen felforgathatja az egyén egészségképét, lelki egyensúlyát egy nem megfelelően megismert akár valós kórkép. Lényeges és bízom benne, hogy az egészségügyi képzés során egyre nagyobb hangsúlyt kap az igazság mindenáron történő kimondása mellett a segítő módon történő kimondás szerepe. Értékesítésben évtizedeket dolgozó emberként nagyon is tudom, hogy milyen eredményeket hozhat egy felépített közlés, egy empatikus odafigyelés és a két ember közti legrövidebb út: az őszinte empatikus kommunikáció.

A digitális technológia-függőség már leírt jelenség. Ezért üdvözlöm a fiatalkorúak digitális eszközhasználatának közmegegyezésen alapuló szabályozását. (Zárójelben: az iskolai mobiltelefonhasználat korlátozásának szeptemberi bevezetése óta eltelt hat hónap múltán nem hallok semmilyen kritikát már ezzel az intézkedéssel kapcsolatban.) Szükséges a digitális eszköztudatosság megismertetése és még inkább létszükséglet a digitális egészség tudatosság pro és kontra érveinek megismertetése az emberekkel.

Milyen szerepe lehet az MI-nak a megelőzésben? Segíthet-e például az egészséges életmódra való ösztönzésben, vagy a korai jelek felismerésében, amelyek figyelmeztethetik az embereket egy esetleges jövőbeli egészségügyi problémára?

Az MI nagy segítséget adhat a megelőzésben. Már jeleztem, hogy elsőként is a szokásaink (étkezési, akitvitási, stressz-kezelő, alvási, stb.) át- vagy kialakításában érzem kulcsfontosságúnak. A prevenció minden területen a legfontosabb, így az egészségmegőrzés és az életmódváltás területén is. A dohánytermékekre írt figyelmeztetések, tények hasznosak, de még ennél is többet érnek a szokást kialakító jó tanácsok: minden ebéd után sétálj akár csak 5 percet! Vagy: 20 percenként vedd el a tekinteted a kijelzőről, képernyőről és szemeddel pásztázd körbe a helység sarkait, ahol tartózkodsz.

Ha az interjú felkeltette az érdeklődését, látogasson el az SZTE Alma Mater következő Alumni Uni – Tudásműhely előadására március 20-án, csütörtökön a JATE Klub Kávézóba!

Időpont: 2025. március 20. 16:30

Helyszín: JATE Klub Kávézó (bejárat a Toldy utca felől)

Dr. Piller Gábor korábbi előadása visszanézhető az SZTE Alma Mater Youtube csatornáján.