Különleges vendég érkezik Szegedre április 30-án: Zalka Csenge Virág nemzetközi hírű mesemondó, szerző és kultúrakutató, aki három izgalmas programmal várja az érdeklődőket. Délben angol nyelvű workshopján a kortárs mesemondás világába kalauzolja a résztvevőket, délután a gyerekekkel találkozik egy író-olvasó találkozón, az estét pedig egy rendhagyó könyvklub zárja, ahol A Varjúherceg című kötetéről beszélgethetünk vele. Az alábbi interjúban Csenge mesél hivatásáról, a történetek erejéről, és arról is, miért fontos ma is a hagyományos mesék újramesélése.

Egyszer volt, hol nem volt... ha így kellene bemutatnod magad, hogyan folytatnád a történetet?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit megtaláltak a mesék. Akármerre járt, új és új történetek szegődtek melléje, és mind olyan különleges és izgalmas volt, hogy muszáj volt megosztania őket másokkal is. Így lett belőle mesemondó.

Hogyan találtál rá a mesemondásra mint hivatásra? Emlékszel arra a pillanatra, amikor először érezted, hogy ez az utad?

Igazából már gyerekkoromban éreztem, hogy mesélni akarok, csak nem tudtam róla, hogy létezik ilyen hivatás. Ezért először az írás talált meg; szóban barátoknak, ismerősöknek meséltem. Már egyetemista voltam, amikor megtudtam, hogy léteznek hivatásos mesemondók. Egészen pontosan meg tudom mondani: 2006. június 25-én történt. Ott ültem a számítógép előtt, olvastam a világ mesemondóiról (az International Storytelling Center honlapján) és végigfutott rajtam a tudat: EZ az én hivatásom.

A történetek évszázadok óta kísérik az emberiséget. Szerinted mi a szerepük a mai, digitális világban?

A szóbeli mesemondás olyan kapcsolatot teremt mesélő és hallgatók között, amit szerintem semmi más nem tud pótolni. Közvetlen és interaktív kapcsolat, minőségi idő, közös, egyszeri és megismételhetetlen élmény, mindkét fél részéről aktív, odaadó figyelem. Ahogy egy mese megszületik egy közönség előtt, az mindig nekik szól, ott, abban a pillanatban. És az embereknek, a digitális lehetőségektől függetlenül, hatalmas szükségük van a közvetlen kapcsolódásra.

A workshopodban is hangsúlyt kap, hogyan működnek a hagyományos történetek kortárs közegben. Mitől maradhat élő egy régi mese?

Attól, hogy élőként meséljük. Nem csak élőszóban, hanem olyan sztoriként, amibe beleéljük magunkat. A mesemondás számomra nem szavalás, és nem nyelvőrzés; én azért mesélek, mert borzasztóan élvezem, és minden történetet, amit elmondok, izgalmasnak és érdekesnek tartok. A maga korában minden hagyományos mesemondó a közösség nyelvén beszélt. Nem kell ahhoz sem tanult tájszólás, sem archaikus nyelvezet, hogy jól meséljen valaki. Az egész az önazonosságról szól, és arról, hogy át akarunk adni egy történetet.

Milyen szempontokat veszel figyelembe, amikor egy régi történetet új köntösbe öltöztetsz vagy elmesélsz egy mai közönségnek?

Sok ilyen szempont van. Egyrészt figyelek rá, hogy a sztori kerek legyen, izgalmas, érdekes; akármennyire tartok valamit hasznosnak, vagy tanulságosnak, vagy autentikusnak, ha engem nem hoz lázba, akkor megette a fene. Másrészt, ha nem magyar mesét mesélek, akkor fontosnak tartom, hogy minél többet megtudjak az adott meséről és az adott kultúráról, hogy értékelni tudjam az apró részleteket. És számomra az is fontos, hogy olyan történeteket válasszak, amelyeknek az értékrendjével azonosulni tudok. Úgy érzem, az elsődleges felelősségem a közönség felé van: olyasmit szeretnék adni nekik, amit jó szívvel adok, és aminek az üzenetében én is hiszek. (Ezért nem mesélek például olyan meséket, amelyekben pozitív fényben tűnik fel a bántalmazás, vagy a kirekesztés.)

Több nyelven is mesélsz. Tapasztalsz különbséget abban, hogyan hatnak a történetek különböző kultúrákban, különböző közönségekre?

Igen, minden kultúrának megvannak a maga meséi, és ezzel együtt a maga mesemondó alkalmai, mesélési szokásai is. A magyar meséket is máshogyan fogadják, mint itthon, de általában nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel. Izgalmas megtapasztalni, amikor a számunkra hétköznapi mesei elemek - pl. hétfejű sárkány, kacsalábon forgó vár - hirtelen egzotikummá változnak. De nem kell nagyon messzire menni különbségekért: gyakran mesélek Székelyföldön például, és az ottani gyerekközönségek sokkal interaktívabban, hangosabban és kötetlenebbül fejezik ki a lelkesedésüket, mint a magyarországi csapatok. Simán beleszólnak a mesébe, megjegyzéseket tesznek a szereplők döntéseire, megéljeneznek egy-egy izgalmas részt. A spanyoloknál tapasztaltam még hasonlót; ők akkor is bekapcsolódtak az éneklésbe, ha nem is értették a szöveget.

A Világszép Alapítvány munkájában is aktívan részt veszel. Mit jelent számodra a mesemondás társadalmi szerepe, különösen a gyermekek életében?

A Világszép Alapítvány mesemondó programja (amit hat éve vezetek) az esti mese élményét viszi el olyan gyerekeknek, akik nem a saját családjukkal élnek, hanem gyermekotthonban. Ez nem foglalkozás vagy terápia; egyszerűen arról szól, hogy ezek a gyerekek is megtapasztalhassák, hogy egy felnőtt leül velük este, és mesét mond nekik. Olyan mesét, amilyet ők szeretnének. Ezek a csodás pillanatok egyrészt elmondják, a mesék nyelvén, hogy mindennek lehet jó a vége, hogy minden akadályt le lehet győzni, hogy igenis van segítség, és hogy a legkisebb vándor is lehet hős. Másrészt pedig ott, abban a pillanatban a gyerekek számára kapcsolódást, figyelmet, minőségi időt jelentenek. Én ebben hiszek, és nem csak a gyermekotthonban élő gyerekekkel kapcsolatban: a mesék fontos üzeneteket hordoznak, és közelebb hozzák az embereket egymáshoz. Erre pedig manapság mindennél nagyobb szükség van.

Miért érdemes április 30-án a fent említett eseményeken részt venni?

Azért, mert mindegyik a maga nemében interaktív esemény lesz, ami azt jelenti, hogy bármit lehet majd kérdezni, és bármiről szívesen beszélgetek! Természetesen mesét is fogok mondani, de már előre kíváncsi vagyok, a résztvevők milyen témákat hoznak majd be. Alig várom, hogy találkozzunk!

A fent említett programok az alábbiak:

Old tales and new tellers: Storytelling for contemporary audiences Workshop by Zalka Csenge Virág

Mesedélután Zalka Csenge Virággal a Somogyi-könyvtárban 

Könyvklub extra: Beszélgetés Zalka Csenge Virággal A Varjúherceg című könyvéről