A 95. Ünnepi Könyvhét és a 23. Gyermekkönyvnapok rendezvénysorozat idén is számos izgalmas programot kínált az irodalom kedvelőinek, melynek egyik aktív résztvevője, Bencsik Orsolya író és költő. Nem csak szervezőként és moderátorként, hanem a közönség soraiból is élvezte az irodalmi eseményeket. Az alábbi interjúban Bencsik Orsolya részletesen mesél az idei Könyvhéten való szerepvállalásáról, kedvenc gyerekkönyveiről, valamint a Tricikli Fesztiválhoz fűződő kapcsolatáról. Gondolatai révén bepillantást nyerhetünk a kortárs magyar irodalom színes világába és megtudhatjuk, milyen szerepet tölt be az irodalom népszerűsítése a fiatalok és a szélesebb közönség körében, továbbá személyes élményein és szakmai tapasztalatain keresztül fedezhetjük fel, hogyan lehet összehangolni a művészeti, kulturális és ökotudatos kezdeményezéseket.

Mesélj arról, hogy az Ünnepi Könyvhét szervezésen túl milyen programokban vettél részt akár moderátorként, akár mint közönség!

Idén elég sokban vettem részt közreműködőként. Június 16-án Géczi János Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből című prózakötetét mutattuk be a szerzővel. A szegedi egyetem alumnusa már régóta írja a Cholnoky fivérek (az író László és Viktor, valamint a geográfus Jenő) közös regényes történetét. Június 19-én Újszászi Ilona újságíró beszélgetett Sándor Klára nyelvésszel, a szegedi bölcsészkar professzorával és velem a TIK Aud.min. előadójában a tudománynépszerűsítésről mint misszióról, valamint az SZTE-hez kapcsolódó IKIKK Digitális Társadalom Kompetenciaközpont, valamint a Karuzel Podcast tevékenységéről. Sándor Klára a kutatóközpont és az alá tartozó Digitális Társadalom Kutatócsoport vezetője, én pedig a kutatócsoport tagja vagyok, és az ismeretterjesztő podcastjainkban (Karuzel) az IKIKK-hez kapcsolódó kutatókkal beszélgetünk egyrészt digitális társadalmi témákról, másrészt Szeged kulturális örökségéről. Június 20-án gyerekirodalmi program volt a Somogyi-könyvtárban, ahol Vészits Andreával és Pifkó Céliával (a szegedi bölcsészkar alumnája) beszélgettem. Két ifjúsági könyvet mutattunk be, Pifkó Céliának a HUBBY Az év ifjúsági regénye díjjal kitüntetett regényét, A füveskönyvet, ami A Holdfény őrei sorozat első része. Illetve Vészits Andreának a most megjelent Agáta és a jegenyenyár című kötetéről. A két regény látásmódja hasonló, mindkét szerzőt foglalkoztatják a boszorkányok, a növények, a környezetvédelem, a poszthumán nézőpont, és fontos, hogy műveik világa kizárja a digitális eszközöket, ami lehetőséget ad a kalandok világába való belépésre, a jelenvalóság megélésére, az elmélyülésre, az önismeretre. Június 25-én pedig szervezőként vettem részt Raskó Gabi Hoztok nekünk túrórudit? című, a HUBBY Innovációs különdíjjal kitüntetett ismeretterjesztő gyerekkönyvének a bemutatóján az SZTE Agórában, az American Cornerben. Sándor Klára és Liska Dóra, a Kulturális örökség tanulmányok mesterképzés hallgatója beszélgetett a szerzővel, aki 14 külföldre költözött magyar gyerek történetét meséli el a könyvében. De közönségként is ellátogattam irodalmi programokra, például voltam Berta Ádám legújabb könyvének (Gyerekkorunk legszebb nyara) a bemutatóján (beszélgetőtársa Karácsonyi Judit, az SZTE BTK adjunktusa volt), vagy Darvasi László monumentális regényéről (a Neandervölgyiekről) zajló beszélgetésen (a szerzőt Balog József színész, az SZTE BTK szakmai tanára kérdezte).

Ez volt a 95. Ünnepi Könyvhét és a 23. Gyermekkönyvnapok. Te a gyermekirodalomhoz és a HUBBY-hoz (a Magyar Gyerekkönyv Fórumhoz) hogyan kapcsolódsz?

A mesék mindig is közel álltak hozzám, és amellett, hogy lelkes gyerekkönyvolvasó vagyok, szeretem azokat a szépirodalmi műveket, amelyek a meseirodalmi hagyományt megidézik, mágikus, valóságon túli elemeket is beépítenek (pl. Ladik Katalin Mesék a hétfejű varrógépről, mágikus realista regények). Gyerekirodalommal azonban célirányosan csak azóta foglalkozom, mióta a Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék oktatója lettem, ahol az Informatikus könyvtáros BA – Iskolai és gyerekkönyvtáros specializáción ehhez kapcsolódó kurzusaim lettek. Ehhez a szakmai érdeklődésemhez kötődik a Bolygó bogozó című rendezvénysorozatom, ami kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalommal, valamint irodalomterápiával foglalkozik, és idén szerveztem meg harmadik alkalommal. De emellett számos kortárs írót, költőt, szerkesztőt, irodalomtörténészt hívok meg a tanszékre, mert fontosnak tartom, hogy a leendő könyvtárosoknak élő kapcsolatuk legyen az irodalommal, tudják, hogy kik azok a szerzők, akiket meghívhatnak majd és milyen témában. A HUBBY-nak nem voltam és nem is vagyok a tagja, de amikor elkezdtem szervezni irodalmi programokat, felvettem velük a kapcsolatot, bevontam a HUBBY-t is, amiből együttműködés lett. Vinczellér Katalin magyartanár (aki egyben a Pagony Kiadó munkatársa is) több beszélgetésen is járt nálunk, Szekeres Nikoletta kritikus, szerkesztő, a HUBBY korábbi elnöke ugyancsak, Berg Judit jelenlegi elnök (aki fantasztikus gyerekkönyv-író) pedig szeptemberben jön a tanszékre a munkásságáról beszélgetni. Judit kért fel, hogy idén tavasszal legyek én is a HUBBY zsűrijének tagja (a tavalyi év gyerekkönyvtermését zsűriztük), ami nagyon megtisztelő volt, és izgalmas olvasmányélményekhez is juttatott. A HUBBY által díjazott vagy shortlistre rakott könyvekkel foglalkozunk is a hallgatóimmal, már korábban is írtak kritikákat vagy gyerekkönyvtári környezetre foglalkozásterveket készíttettem velük.

Neked melyek a kedvenceid a gyermekkönyvek közül?

Nagy Lázár Ervin- és Csukás István-rajongó vagyok, és máig meghatározóak számomra a gyerekkori olvasmányaim, Gion Nándor ifjúsági regényei, Mándy Iván Csutak-sorozata, a külföldi, klasszikus gyerekirodalmi művek közül Erich Kästner Emil-könyvei, A repülő osztály, a Május 35, A két Lotti, Astrid Lindgren Harisnyás Pippije, Selma Lagerlöf Nils Holgerssonja, Lewis Caroll Alice Csodaoszágbanja, A. A. Milne Micimackója… Jules Verne regényeit is faltam. A kortárs magyar szerzők közül két határon túlit szeretnék itt most kiemelni, Tékiss Tamás Samu sejti című ifjúsági regénye és Máté Angi gyerekkönyvei után további folytatást olvasnék tőlük, bár mindketten kicsit most abbahagyták az írást. Bízom benne, hogy ez hamarosan változik.

Most ért véget a Tricikli Fesztivál, ott is lehetett veled találkozni. Hogyan kapcsolódsz a rendezvényhez?

Ismerem a szervezőket, különböző projektekben dolgoztam is már velük együtt (pl. Szutorisz Szabolccsal, Petró Annamarival). Nagyon szuper és progresszív fesztiválról van szó, ami két számomra is fontos területet vegyít, az irodalmat és a biciklizést, miközben persze összművészeti, az irodalom népszerűsítésének és befogadhatóságának különböző formáit kutatja, egyben az ökotudatosságot is hirdeti. Fontos, hogy alulról szerveződő, civil kezdeményezésként indult, és több ikonikus kulturális tér a helyszíne, amik az én életemben is meghatározóak vagy azok votlak (pl. Grand Café, Jazz Kocsma, Somogyi-könyvtár, Kövér Béla Bábszínház, idén már a No Milk Today is). Már negyedszerre szervezték meg, és Szeged csak az egyik állomásuk, mert ez egy határokon átívelő, kultúrákat összekötő projektté nőtte ki magát (Magyarkanizs és Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódott a rendezvénybe).

Június 28-án Fenyvesi Orsolyával beszélgettem A minótaurusz és én című fantasztikus regényéről a No Milk Todayban, és a könyvbemutatóhoz zenés felolvasás is kapcsolódott (Orcsikné Szvetnyik Margit és Jenei Kornél zenéltek). Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mind a kamaszok, mind a felnőttek számára érzelmes, elgondolkodtató és felszabadító olvasmány, olyan coming of age történet, mely a világ visszavarázsiasítása.

Idénre a szervezők egy kiadványt is beterveztek, ennek létrehozásában (mindössze két hónap volt rá az idő) én is részt vehettem. Szabiék a három városhoz kapcsolódóan felkértek egy-egy írót/költőt és egy képzőművészet, hogy a bicikli hívószóra és a fesztivál szellemiségében alkossanak együtt, és ennek eredményét most már meg is vásárolhatják az érdeklődők. Én Szegedet képviseltem, alkotótársam Roskó Gábor képzőművész volt. Két rövidprózát írtam, amelyekben egy titkos női (feminista) biciklista rend után nyomoztam. Ennek a kiadványnak jún. 29-én volt a bemutatója az Agárúrban.

Lesz-e időd nyáron pihenni, feltöltődni, és vannak-e terveid olvasás terén?

Tervek mindig vannak, egyre csak nő, terebélyesedik a listám, mert próbálom követni a kortárs magyar és világirodalmi megjelenéseket, de közben vannak elmaradásaim. Eleve a munkám miatt sokat olvasok, erősen keveredik az, amit élvezetből olvasok, azzal, amivel foglalkozom is egyben. Ilyen „élvezeti munka” lesz a vajdasági Balázs Attila A déli végekről című regényes irodalomtörténete és az ugyancsak vajdasági Fenyvesi Ottó verses „holtak enciklopédiája”, a Halott vajdaságiakat olvasva. De ami biztos, hogy „nem kötelező” nyári olvasmányom lesz, az egyrészt a német filozófus Peter Sloterdijk Stressz és szabadság című könyve (Weiss János fordítása), Karl Ove Knausgård Hajnalcsillag és Az öröklét farkasai című regényei (Kúnos László fordításai), Mircea Cǎrtǎrescu Szolenoid regénye Koszta Gabriella fordításában, valamint Hegedűs Vera Mondass egy misét értem novelláskötete.