Idén már 15. alkalommal rendezi meg a Somogyi-könyvtár a Szegedi Képregényfesztivált. Hagyomány, hogy az esemény plakátját Pilcz Roland készíti el, akit részletesen bemutat a Szeged folyóirat is. Szombaton személyesen is találkozhatnak vele a műfaj kedvelői, de addig is kedvcsinálóként beszélgettünk vele a hazai képregény történetéről, alkotásról, valamint érintettük az aktuális mesterséges intelligencia térhódításának témakörét is.

Mesélj, kérlek a szombati képregény fesztiválról. Tudom, hogy nemrégiben tarottál előadást középiskolásoknak a Somogyi-könyvtárban. Ezen kívül hogyan kapcsolódsz a rendezvényhez?

Az eseményen többek között képregény alkotókkal lehet megismerkedni, rajtam kívül (YKX és Kalyber Joe sorozat készítője – a szerk.) még több szegedi alkotóval, de az ország más területeiről, sőt a Vajdaságból is érkeznek még vendégek. Az alkotóktól és kiadóktól természetesen vásárolni is lehet. Folyamatosan lesznek előadások is, melyek akár a régimotorosok, akár a laikusok számára is érdekesek lehetnek. Gyerekprogramokkal, workshopokkal is készülünk, érdemes előtte lecsekkolni a részletes programot a Somogyi-könyvtár honlapján. Van például egy óriás társasjáték, amin a gyerekek – de a felnőttek is – saját maguk lehetnek a táblafigurák. Az évek során sok előadást tartottam, de most egy ideig, míg nincs érdemi újdonságom, átadom a lehetőséget a kollégáknak. Azért nem úsztam meg, mert középiskolásoknak több előadást tartottam a könyvtárban a fesztivált megelőzően. Idén is én készítettem a plakátot, valamint a Szeged folyóirat számára csináltam két rövid képregényt, úgyhogy azért volt dolgom most is. A fesztiválon szerencsére sok az érdeklődő, sokan jönnek oda a standomhoz is, így én a helyszínen általában az egészből igen keveset látok már, de ez végül is addig jó, míg így van.

Az első képregényfesztivált megelőzően mikor kezdtél el rajzolni? Illetve, mennyire fontos a képregényt előre megírni?

Nagyon is! Az írás szerves része a képregényalkotás folyamatának. Mind az idea, a tervezés, mind a vizuális megjelenés igen fontos. Igaz, egy gyengébb vagy egyszerű rajzzal is még el tudok képzelni egy jól működő képregényt, ám hiába néz ki szuperül, ha nincs mögötte egy követhető, a képregényes eszközöket megfelelően használó, élvezhető elképzelés, történet. Nálam ezek a folyamatok többnyire összekeveredtek, mert már kisgyerekként lelkesen rajzolgattam a képregényeimet, és egy idő után magamtól is rájöttem arra, hogy ahhoz, hogy jó legyen a munka, érdemes előre tervezni.

Hogyan született meg az első képregényed? Miért ezt a kifejezési módot választottad?

A 80-as évek végén, 90-es évek elején kezdtem érdeklődni a filmek iránt: Star Wars, Indiana Jones, minden, ami sci-fi és fantasy… Ez még akkoriban volt, amikor se internet, se DVD, se streaming stb. nem voltak. Sőt, nekünk még VHS lejátszónk se volt. Évente egyszer megnéztük ezeket a fantasztikus filmeket a Pro7 és Sat1 német kereskedelmi csatornákon, és annyi. Másnap nem tudtuk őket újra nézni, úgyhogy fogtuk a papírt és lerajzoltuk az élményeinket. Ez egy óriási motiváció volt akkor. Ráadásul még akkoriban képregények sem túl sűrűn jelentek meg hazánkban. A magyar képregénykultúra közel százéves lemaradásban van, hisz a szocializmus alatt nálunk nem volt tere ilyesminek. Míg Nyugat-Európában, Japánban és Amerikában is párhuzamosan fejlődött ki a művészeti ág, itthon egészen a rendszerváltásig ez egy éppen csak megtűrt kategória volt. Amikor puhult a szocializmus, már elkezdtek beszivárogni hozzánk is külföldi képregények, pl. a legendás Kockás hasábjain. Abban is nagy százalékban francia képregények voltak, de a hazai képregény készítés igencsak döcögött, részben amiatt is, mert az adaptációs képregény határozta meg, ami nem igazán ad teret eredeti ötleteknek, és a képregényes eszközök kiaknázásának. Ennek egy olyan miértje is volt, hogy az alkotások véletlenszerűen se legyenek rendszerellenesek. Egy Jókai vagy Verne regénytől pedig nem kellett félniük „odafönt”. De a lényeg, hogy valamiből minél kevesebbünk van, az annál értékesebb, úgyhogy az én generációm ezeket még nagyon tudta értékelni. Innen meg már csak egy lépés, hogy ceruzát és papírt vegyünk a kezünkbe, és magunk is megpróbálkozzunk az alkotással. A képregény, formáját tekintve szerintem a legegyszerűbb és legélvezetesebb módja annak, hogy egy gyerek történetet vessen papírra. Nálam külön inspiráló volt látni, hogy az öt évvel idősebb tesóm mellettem ül a szobában és tök jó dolgokat hoz létre.

És így jutottunk el az egyetemig…

Gyerekkoromban és középiskolásként is rajzoltam folyamatosan, de egy idő után megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy merre tovább. Foglalkozzak a témával komolyabban, vagy maradjon csak egy hobbi és inkább más irányba induljak el. Persze tudtam, hogy nem akarom feladni a képregényezést, úgyhogy inkább sok egyebet tettem félre. Rajz szakon tanultam itt Szegeden a fősulin és már ekkor, 2005-ben, 21 éves koromban megjelent az első önálló képregényem, Kalyber Joe – A Kezdet címmel.

Hogyan alkotod a képregényeidet?

Ahogy már említettem a képregénynél elkerülhetetlen, hogy a szöveg és a rajz szerves egységet alkosson. Ezért nem mondjuk azt, hogy a képregény az irodalom vagy a képzőművészet része, de közben mindkettő eszközeit használja. Így a képregény egy önálló művészeti ág, mert egy harmadik megfogalmazási módot hoz létre. Így érthető, hogy leginkább csapatmunka a képregényalkotás, ahol valaki a történetért, valaki a vizualitásért felel. De ezek is még több részre oszthatók, pl. ceruzarajzolóra, tuskihúzóra, színezőre vagy beíróra. Mivel én szerzői képregényes vagyok, egyedül alkotok, ami valahol kényszer is mert egy idő után leginkább mesélni akartam, de jobbhíján továbbra is magam rajzoltam meg a történeteimet. Régebben hagyományos eszközökkel operáltam, ma pedig már teljesen digitális formában alkotok, de a lényeg nem változott. Először tervezés, írás, ún. layoutozás, majd vázlatok, ceruzarajz, kihúzás, szövegbeírás. Ilyen egyszerű!

Mivel foglalkozol a képregénykészítés mellett?

A képregénykészítés alapvetően nekem még mindig egy szerelem. De évekkel ezelőtt már felmerült, hogy ezt szeretném kamatoztatni is, úgyhogy 2009 óta képregényszínezőként is dolgozok, elsősorban amerikai képregényeken, de most már az utóbbi években elég sok magyar képregényt is színeztem. Ami azt jelzi, hogy azért pislákol valami már Magyarországon is ezen a területen. Tehát nemcsak egy szerző rajzol magának képregényt, hanem egy-egy kiadó is gondolkodik abban, hogy egy ötletet megírat, megrajzoltat és kiszíneztet. Ez már valahol a szakmai és a piaci alapja annak, hogy egyáltalán képregénykultúráról lehessen beszélni hazánkban is.

Elmondhatjuk-e, hogy nem lesz soha képes a mesterséges intelligencia olyan jó képregényeket készíteni, mint egy ember?

Azt hiszem, vizuálisan már elérkeztünk oda, ahol az AI programok képesek lenyűgöző technikai tudásukat megmutatni művészeti alkotások, beleértve a képregények területén is. Ha csak arra gondolsz, hogy egy éve ilyenkor, még erről alig-alig tudtunk. Kezdetben azt gondoltam, hogy a mesterséges intelligencia ilyen formában talán nem is létezhet. És egy szűk év alatt eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag veszélyeztetve érezheti minden szakma magát, tehát a képregény is. Ez egy összetett kérdés, mert bár képesek vagyunk AI programmal sztorit íratni, talán még nincsenek olyan szinten, hogy széleskörűen alkalmazzák. De nem kell messze menni, Vámos Miklósnak is van már mesekönyve, amelyet mesterséges intelligencia illusztrált. Erről keveset tudok, de ez mindenképpen érdekes kísérlet, nem csak technikai, hanem társadalmi szempontból is. Szerintem a legrosszabb, amit tehetünk az, hogy elkezdünk a neten a saját aktuális igazságunknak megfelelően komment-karatézni. Ez sehova nem vezet. Érdemes megismerni, hogy mi hogy működik, mik a valós fenyegetések és következmények. Engem inkább az a kérdés érdekel, hogy egy mai gyereknek milyen motivációja lesz pl. festőnek elmenni, amikor a világ összes létező és nem létező stílusában egy perc alatt bármit tud majd generálni AI-val. Sokszor mondják nekem, hogy abban nincs benne az emberi vonatkozás, nincs benne az a plusz. Pedig félek, hogy benne van, mert ugyanúgy emberi dolgokból táplálkozik, azokból az emberi nüánszokból, amiket mi művészinek tekintünk. Persze ezen a téren nem csak azt kell nézni, hogy ma még miket hibázik a rendszer, hanem azt, hogy ilyen tempóval öt vagy 10 év múlva hol fog már tartani. De ha ötven évet mondok, az sem olyan nagy idő… ötven éve már az Ördögűző ment a mozikban, de a mai egyetemisták jó eséllye neml értik meg. Még elképzelni sem tudjuk, hogy mennyire át fogja alakítani a világunkat. Szerintem nem, hogy egy perc alatt képregényt fogunk generálni, de játékprogramokat, és egész estés filmeket is, és akkor lehet, hogy még naiv voltam. Ötven év múlva okvetlenül térjünk vissza erre!

Az interjú a Jate Klubban készült, a fényképeket Móró Bianka készítette. 

Pilcz Roland lesz a zsűri elnöke az SZTE Alma Mater Mikulás rendezvényhez kapcsolódó rajzversenynek. Ennek részleteiről itt lehet olvasni.