A Szegedi Tudományegyetem két alumnája szervezésében kifejezetten női fordítókkal való beszélgetésre invitálta az olvasás és műfordítás iránt érdeklődő hallgatókat 2024. február 22-én. A Stefánia Fiókkönyvtár-klubban megtartott rendezvényen Szalai Judit, Dudik Éva, Orosz Anna és Kéri Andrea mesélt szakmájuk kihívásairól és kulisszatitkairól. Kovács Annabella (tartalomgyártó, könyves gasztroblogger) és Lázárné Csernus Anikó (alumni koordinátor, az SZTE #könyvespolc sorozatának készítője) moderálásában arra is keresték a választ, hogy miért irányul kevés figyelem munkájukra, illetve hogyan lehetne ezen változtatni.

Szalai Judit, aki többek között Nigella Lawson és Arthur Conan Doyle könyveit fordította magyarra, rámutatott, hogy sokszor ez a munka luxusnak számít, hiszen a rá fordított idő és energia nincs összhangban sem az anyagi, sem az erkölcsi megbecsüléssel. Precíz, maximalista munkamoráljának köszönhetően időigényes tevékenység egy szöveg magyarra ültetése, így jelenleg oktatóként dolgozik. A meghívott előadókkal egyetértett abban, hogy a jó munkának a sok olvasás az egyik kulcsa, így ő is szívesen végzi ezt a tevékenységet, sok meghatározó olvasmányélménye van.

Szintén a pedagógusi pálya a fő tevékenysége Dudik Évának is, aki középiskolások angol nyelvre tanítása mellett fordít, elmondása szerint „mindent”. Neki köszönhetjük, hogy anyanyelvünkön élvezhetjük az Így neveld a sárkányodat könyvsorozatot vagy Sally Rooney műveit. Számos filmforgatókönyv és -feliratozás is kötődik hozzá. Éva már korábban sejtette, hogy Rooney könyvei nagy sikert fognak aratni. A beszélgetésen felmerült kérdésként, hogy a stílus a szerzőé, vagy érződik rajta, hogy ki fordította. Egyetértettek abban a szakma képviselői, hogy az író stílusát a fordítónak mindenképpen meg kell őriznie, így Éva is igyekezett Sally Rooney szikár, lecsupaszított szövegét visszaadni.

A munkastílus és munkatempó eltérő. Van, aki reggel szeret dolgozni, más az esti munkavégzésre esküszik, abban viszont mind egyetértettek, hogy a fordítás magányos tevékenység: minimális a kapcsolat a fordítók között, és Éván kívül egyikük sem tagja a Magyar Fordítók Egyesületének. Azt viszont egy jó trendnek látják, hogy egyre több figyelem irányul a munkájukra. Ezt mutatja, hogy a fordító neve időnként már megjelenik a borítón vagy a könyv belső részén, kiemelt helyen. Kéri Andrea is megerősítette, hogy nem állnak kapcsolatban az íróval, ha bármilyen gondjuk vagy kérdésük adódik, akkor a kiadón keresztül próbálják megoldani a felmerült helyzetet. Továbbá hangsúlyozta, hogy sokat számít, ha jól érzik magukat az adott kiadó munkatársaival, egy jó szerkesztő aranyat ér. Az Agave Kiadónak és csapatának köszönhetjük a tavalyi év nagy sikerét, a Minden elmúlt nyár című könyvet, illetve Laura Thalassa Az alkusz sorozatát is. Andrea egy egyetemi ismeretségnek köszönheti, hogy ma jó helyen, kiegyensúlyozott viszonyok között végezheti munkáját.

Orosz Anna is megerősítette, hogy bár a fordítás alapvetően magányosan végzett tevékenység, a kézbe vett könyv már a kiadói csapat közös munkájának eredménye, és egy jó szerkesztő bizony aranyat ér. Ő szintén az Agave Kiadó csapatát erősíti, ő fordította Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub-sorozatát és például John le Carré pár könyvét is. Főállása és a fordítás mellett a nagy sikerű A csütörtöki könyvklub podcast ötletgazdája és megvalósítója is. Az alábbiakban elmeséli, hogyan fér meg életében a fordítás és a podcast menedzselése:

Hogyan kezdődött az olvasás és a könyvek iránti szeretet az életedben?

Születésemtől fogva könyvek vettek körül. Az apukám költő és újságíró, a lakásunk minden falát plafonig érő könyvespolcok borították. Gyerekkoromban nagyon sok költő, író, művész járt nálunk vendégségben, például Faludy György is. Mivel nálunk természetes volt az olvasás, hamar meg is tanultam magamtól olvasni. Szinte el sem tudtam képzelni az életemet könyvek nélkül, és ma sem tudnám. Bölcsészkarra jártam angol szakra, és mert hiányzott, hogy az angolszász irodalom mellett más irodalmat is olvassak, és kicsit jobban elmélyülhessek az irodalomelméletben, felvettem az összehasonlító irodalomtudomány szakot is.

Mi volt először jelen az életedben: a fordítás, a szerkesztés, a podcast vagy a főmunkád? Hogyan alakult ez az időszak?

Újságíróként kezdtem el dolgozni az egyetem alatt, majd a diploma után vállalati kommunikációs területen helyezkedtem el, és a mai napig ez a főállásom. Mivel az újságírásból csöppentem a vállalati szektorba, és kommunikációs szakemberként nagyon más típusú szövegeket kell a munkám során létrehoznom, egy idő után már olthatatlan vágyat éreztem arra, hogy kreatívabb szövegalkotással foglalkozhassak, így az egyetemi műfordítói szemináriumok után arra gondoltam, élesben is kipróbálom magam fordítóként és szerkesztőként. Idén lesz tíz éve, hogy elkezdtem fordítással foglalkozni, és kisebb intenzitással ugyan, de szerkesztőként is dolgozom több kiadónak. Míg egy magyar író művénél a szerkesztő gyakran alkotótársnak is tekinthető, én szerkesztőként idegen nyelvű regények, albumok magyar fordítását ellenőrzöm, és többek között arra ügyelek, hogy ne legyenek félrefordítások, magyartalanságok, kihagyott szövegrészek. A podcast-készítés pedig hét éve része az életemnek, akkoriban a CEU-n dolgoztam, és ott szerettem bele ebbe a műfajba. A CEU workshopjai és stúdiója rengeteget segített a LibrAmore könyves podcast elindításában, amelynek én voltam az egyik alapítója és műsorvezetője, 2022-ben pedig elindítottam A csütörtöki könyvklub podcastomat, ami hatalmas büszkeségemre a Radiocafén is hallható.

Milyen témákkal foglalkozik A csütörtöki könyvklub és hogyan épülnek fel az adások?

A könyvajánlás alapvető a műsoraimban, és ha van rá lehetőség, igyekszem tematikus ajánlókat készíteni, most például egy olyan adást tervezek, amelyek segítenek megérteni, átélni, feldolgozni egyes betegségeket, kórállapotokat. Minden adásban van egy vagy két vendégem, akik vagy könyves vloggerek vagy bookstagrammerek, és velük közösen ajánlunk olvasmányokat, vagy fordítók, szerkesztők, illetve egyéb könyvkiadói szakemberek. Fontosnak tartom, hogy a mikrokiadókra és független olvasói kezdeményezésekre ­– például a Merítés-díjra – is irányuljon figyelem, hatalmas vállalás ma Magyarországon egy független kiadót elindítani, és ilyen bátor emberek az Ø, a Sonora, az Ampersand és a Multiverzum alapítói, akik mind a vendégeim voltak a podcastban, illetve olvasóként egy irodalmi díjat fenntartani, amiben a Merítés zsűrijének évtizedes munkája van. Rendszeresen hívok kiadói szakembereket is, nemrég volt vendégem például Sárközy Bence, a Libri ügyvezetője és kiadási igazgatója, aki arról mesélt, hogyan jut el a magyar irodalom külföldre. Nagyon színes a kínálat, minden olyan könyves téma, ami engem és reményeim szerint másokat is érdekel, megtalálható A csütörtöki könyvklubban.

A podcastod címe A csütörtöki nyomozóklub könyvsorozatról kapta a nevét, amit a te fordításodban olvashatunk magyarul. Mennyire más egy humorosabb könyvet olvasni, mint szépirodalmat vagy krimit? Jobban szeretsz humoros könyvet fordítani?

Fordítóként abszolút igen, nagyon élvezem a humorosabb műveket, és Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub-sorozatának hangulata és stílusa különösen közel áll hozzám, nem is kellett igazán keresnem azt a hangot, amelyen magyar nyelven megszólal. Sajnos a magyar fordítók általában nagyon kevés időt kapnak a fordításra, ahogyan az élet minden területe, a könyvkiadás is felgyorsult, és az olvasóknak fontos, hogy minél gyorsabban magyarul is elolvashassanak egy könyvet, ami sikerkönyvek esetén különösen igaz. És bár a podcastomban és a könyvespolcomon is a szépirodalom van túlsúlyban, alapvetően mindenevő vagyok, imádom a jó krimiket és a fantasyket.

Mit tudsz tanácsolni azoknak, akik ezt a szakmát szeretnék elkezdeni művelni?

A saját példámból kiindulva feltétlenül küldjék el az önéletrajzukat a kiadóknak, akár egy-két általuk írt szöveget, rövid fordítást is (ilyen megbízásokat irodalmi lapoktól, folyóiratoktól vagy más irodalmi műhelyektől is kaphatnak, érdemes velük is kapcsolatba lépni), mert soha nem lehet tudni, épp mikor keres egy kiadó fordítót. Ilyenkor általában az a következő lépés, hogy a kiadó néhány oldalas próbafordítást kér, és itt azért felhívnám a figyelmet arra, hogy egy rövid szövegrészlet fordítása nagyon más energia és idő, mint rövid határidőre lefordítani egy többszáz oldalas regényt, természetesen egységesen magas színvonalon. Ne essenek abba a csapdába, hogy nem tudnak megbirkózni egy hosszabb szöveggel, mert az más fokú koncentrációt és önuralmat igényel, ráadásul a multi-tasking és a tönkretett figyelem korában egyre nagyobb kihívást jelent.

Az előadás végén a hallgatóknak is lehetőségük nyílt kérdezni. Többek között arra voltak kíváncsiak, hogy a mesterséges intelligencia napjainkban valós veszélyt jelent-e munkájukra, illetve egy fordítással kacérkodó egyetemista mit tanuljon, hogyan induljon a pályán. A rendezvény végén a résztvevők lehetőséget kaptak személyesen is beszélgetni a meghívott vendégekkel, dedikáltatni vagy játékos formában ismerkedni a fordítással.