A Grand Roma tematikájú események részeként mutatta be Oein DeBhairduin Miért bolyong a Hold című ír nomád népmesegyűjteményét Ferencz Mónika, a kötet fordítója és Veszprémi Szilveszter költő, közösségszervező. A Miért bolyong a Hold kötet bemutatón a Mincéirí (közismert nevükön: Irish Travellers, azaz ír vándorok) népmeséiből a címadó kérdésen kívül többek között választ kaptunk arra, hogy miért nőnek a tiszafák szinte kizárólag temetőkben, hogyan keletkezett a pitypang, miért csíkos a borz, hogyan végződött a méhek és az óriások csatája, vagy éppen miért ennyire hátborzongató a róka hangja. Az ír nomádok történetei keresetlen líraisággal beszélnek a természettel való harmonikus együttélésről, az állatok védelmezésének jelentőségéről, az embertársaink iránti empátia és a közös sors fontosságáról. A rendezvény előtt Ferencz Mónikával beszélgettünk Szegedről, írásról és olvasásról.

Milyen érzés volt visszatérni Szegedre? Milyen gyakran jársz erre?

Általában irodalmi rendezvények miatt jövök Szegedre. Mostanában egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az utcákon sétálva, legyen az Pesten vagy bárhol máshol, mintha egy film jelenetében lennék: egy pillantás egy szoborra és azonnal felidéződik egy emlék. Az érzések és gondolatok intenzívebben törnek rám itt, sok élmény köt ide. Szeged különleges hely számomra, ahol erős volt a közösség, több embert ismertem meg a magam introvertált módján, mint később a pesti egyetemen.

Korábban hogyan kerültél Szegedre tanulni?

Vidékről származom, bár gödi lévén közel lakom Pesthez, ezért sokszor pestinek tekintenek. Fiatalon nem vágytam a főváros nyüzsgésére, ezért egyetemre is távolabb akartam menni. Szegedről sok jót hallottam, különösen az angol szakról, ezért ide jelentkeztem. Végül a szegedi tanulmányaim után Budapestre kerültem marketing szakra, és most már nem tudom elképzelni, hogy máshol éljek, bár korábban minden porcikám tiltakozott a fővárosi élet ellen.

Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni az írással?

Már a szegedi tanulmányaim előtt is írtam, de komolyabban az egyetemi éveim alatt foglalkoztam vele, akkoriban kezdtem publikálni. Eljutottam a Fiatal Írók Szövetségének táborába, ahol csatlakoztam az első szövegműhelyembe. Eldöntöttem, hogy költő leszek vagy nagyon gazdag, aki támogatja az irodalmat. Az első sikerült, de még a második is sikerülhet, azt talán nehezebb elérni.

Mi az oka annak, hogy több év telik el két verses köteted publikálása között? 

Ez több tényezős dolog. Sok mindennel foglalkozom, és egy kötet kiadása után legalább egy évig csak olvasni és töltekezni szeretnék. Néha ez az egy év kicsit kitolódik. Az is előfordul, hogy muszáj leülnöm írni, mert valami megihlet. Ha csak írással foglalkoznék, talán két évente ki tudnék adni egy könyvet, de így kicsit hosszabb a folyamat.

A fordítás, ami miatt most itt vagyunk, inkább a prózaibb oldaladat mutatja meg. Melyik áll hozzád közelebb: a líra vagy a próza?

A líra áll hozzám közelebb. Nagyon szeretek prózát olvasni, különösen azokat, amelyek líraibb hangvételt ütnek meg, mint például Max Porter A bánat egy tollas állat című könyve. Ha megpróbálom elengedni, hogy szerintem milyennek kell lennie egy prózának, akkor ez az irány tetszene. Sokáig gondolkodtam más irányokon is, de a dráma is érdekel. Rájöttem, hogy költői szemlélettel is lehet prózát írni, és ez az irány nagyon tetszik. Most például Fenyvesi Orsolya A Minótaurosz és én című könyve fog érkezni, amelyet már olvastam, csodálom, ahogy az asszociációkkal játszik, izgalmas lett a végeredmény.

Szoktál olvasni más költőktől?

Persze, mostanában kifejezetten sokat. Tavaly például Sirokai Mátyással csináltuk a Szép mentések projektet, a 2023-as év összes folyóiratát átrágtuk, több ezer verset olvastunk át és a legjobb műveket kiraktuk egy Instagram oldalra, kb 150 vers jött össze, nagy munka volt benne. Próbálok azért naprakész lenni a friss megjelenésekkel. Emellett szeretek világlírát is olvasni, ha külföldön vagyok, igyekszem ott is keresni valami újdonságot. Sokat olvasok e-bookon, ahol viszonylag könnyebb beszerezni a külföldi megjelenéseket. 

A Miért bolyong a Hold fordítása hogyan talált meg téged és milyen volt dolgozni a szöveggel?

A kiadó vezetője kért fel, már dolgoztunk együtt korábban, Raphael Bob-Waksbergnek jelent meg egy novellás kötete, amelyben már fordítottam két elbeszélést. Csináltunk egy próbafordítást, továbbá kaptunk rá ír támogatást. Különösen szép meséket tartalmaz a kötet. Utólag is jó visszagondolni a történetekre.

Van kedvenc írásod a Miért bolyong a Hold című kötetből?

Mindegyiket másért szeretem, de amelyeket kiemelnék, az a Miért nő a pitypang, Miért bolyong a Hold, A hegyi öreg, A róka kiáltása és az Elveszett kívánságok kútja című történetek.

Min dolgozol mostanában, mire számíthatunk tőled a jövőben?

Dolgozom az új köteten, mostanában kezdtem el komolyabban foglalkozni prózával is. Legutóbb egy drámán dolgoztam, és tervezek egy másik drámát is Somorjai Rékával. Neki most mutatták be az első darabját, BOJZ a címe, a Szkéné Színházban, én pedig tanuló vagyok mellette, izgalmas ez a fajta folyamat és gondolkodás.

Fotó: Szakács László

Helyszín: Grand Café Szeged