A mentorprogram a Szegedi Tudományegyetemen egyedülálló lehetőséget kínál a hallgatóknak szakmájuk megismerésére és a munkaerőpiaci lehetőségeik áttekintésére, kiaknázására. A mentorok feladata, hogy segítsék a hallgatókat tanácsaikkal, cégek látogatásával, hogy a hallgatók teljes képet kaphassanak arról, mihez kezdhetnek végzettségükkel az egyetemen kívül. A mentorok egyikével, a mentoráltból mentorrá lett élelmiszeripari mérnökkel, Csiszár Dániellel beszélgettünk.

Szanyi Dániel: Mi indíttatta arra, hogy egykori mentoráltból a mentorok sorába lépjen?

Csiszár Dániel: Az egyetem alatt borzasztóan nagy hatást gyakorolt rám a mentorprogram. Olyan szakmai és emberi kapcsolatokat sikerült szereznem, melyek lassan 8-10 év távlatából borzasztó sokat lendítettek a karrieremen. Úgy gondoltam, ennyit én is meg tudok tenni, segíteni olyan hallgatóknak, mint amilyen én is voltam. Jó érzés látni a fejlődésüket, az előre menetelüket, azokat a sikereket, amelyeket elértek.

Sz. D.: Miben látja a mentorprogram sikerét?

Cs. D.: A mentorprogram nagy előnye, hogy nem jár kötelezettségekkel, kötetlen, de mégis kölcsönösen hasznos tud lenni. Ilyet egy képzés, gyakorlat, vagy program sem tud adni. A hallgatók első kézből kaphatnak információkat olyan szakemberektől, akik már bejárták azt az utat, amire a mentorált még csak ezután fog rálépni. Első kézből szerezhetnek olyan információkat, melyek megfizethetetlenek tudnak lenni a karrier világában.

Sz. D.: Mi a legnagyobb kihívás, mellyel Önnek szembe kellett néznie mentorként?

Cs. D.: Az igazi hivatás megtalálása a legnehezebb feladat. Az egyik mentoráltam nem volt biztos az útjában, nem tudta, miben jó igazán. Azt a célt tűztük ki, hogy mire a program lezárásához érünk, el tudja dönteni, mihez kezdjen a belső értékeivel, és a szakmájában mi az, ami igazán érdekli, mi az, amivel minden nap kelni és feküdni szeretne. Úgy gondolom, ez sikerült, mert a következő félévben is jelentkezett a mentorprogramba egy másik mentorhoz, valamint a diploma megszerzése után sikeresen elhelyezkedett a saját szakterületén.

Sz. D.: Segít-e ez a tapasztalás a mostani mentori tevékenységében?

Cs. D.: Természetesen! A mentorprogram nem csak a mentoráltnak ad pluszt a tanulmányaihoz, hanem maga a mentor is nagyon sok dologgal gazdagodhat, akár szellemileg, akár lelkileg. Azóta tudom, hogy amit csinálok, az nem csak hobbi, nem csak egy múló hóbort; ez számomra hivatás lett, a mentorprogram már a szívügyemmé vált.

Sz. D.: Hogyan tud segíteni a mentoráltjának a program sikeres teljesítésében?

Cs. D.: Minden mentoráltam egy külön egyéniség, így megpróbálom a programot egyénre szabni. Sokszor abban kérik a segítségem, hogy meséljek a szakmáról, az életutamról, de van, hogy konkrét állás, esetleg gyakorlat kerül a célok közé. Azon sem lepődőm meg, ha esetleg pályaválasztási kérdésekben kell gondolkodnunk. Ezekben mind tudok segíteni, ha a mentorált is vevő rá.

Sz. D.: Hogyan tudják egymást segíteni a mentorok?

Cs. D.: A mentorháló egy jól működő dolog az SZTE-n. Az Alma Mater berkein belül eddig is mindenki ismert mindenkit, de mióta megalakult a Mentorklub, azóta szakmától és kortól függetlenül lehetőségünkben áll beszélni kötetlen dolgokról; kapcsolatokat építeni, melyek cégeken átívelő ismeretségekhez vezethetnek. Személy szerint mai napig tartom a kapcsolatot mind a mentoráltjaimmal, mind a volt mentoraimmal ennyi év elteltével is. Nálunk bárki bármivel fordulhat a másikhoz.