Dr. Pankotai Tibor a Szegedi Tudományegyetemen szerezte diplomáját, jelenleg a Pathológiai Intézet kutató munkatársa, a daganatos betegek molekuláris diagnosztikájának szakértője. Évek óta szívügye az utánpótlás szakmai támogatása. Kutatási tevékenységét jelenleg a Szegedi Tudományegyetem IKIKK keretlében működő a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ Genom Integritás és DNS Hibajavítás Kutatócsoport vezetőjeként végzi. 

A kutatócsoport elsődleges célja olyan sejtbiológiai folyamatok azonosítása és jellemzése, a DNS-károsodás következtében indukálódó sejtválaszfolyamatok során aktiválódó szabályozási lépések feltérképezése, amelyek mind a diagnosztikában, mind a kezelési eljárások optimalizálása céljából fontos területeket céloznak meg. Kutatásaik egyik fő területe a daganatterápia: eredményeikkel új tumorellenes terápiás célpontok azonosítása és új személyre szabott gyógyszerek kifejlesztése válik lehetségessé. Másik fő projektünk a SARS-CoV-2 vírusfertőzés utáni poszt-COVID szindróma kialakulásához vezető folyamatok feltárása. Az általuk vizsgált területek lehetnek a kulcsai a súlyos poszt-COVID szindróma hatékony kezelésének és potenciális gyógyszer-célpontok azonosításának is. 

Február hónap Alma Mater Tagja Dr. Pankotai Tibor.

Meséljen az SZTE-s kötődéséről!

Egyetemi tanulmányaimat 1998-ban kezdtem a JATE-n, majd 2003-ban végeztem biológusként már az SZTE-n. A képzésem folytatásaként – szintén az SZTE-n – 2007-ben védtem meg a Ph.D. disszertációm. 2014-ben közel 7 év görög- és franciaországi posztdoktori időszak után tértem vissza az SZTE TTIK Biokémiai és Molekuláris Biológiai tanszékére adjunktusként Prof. Dr. Boros Imre korábbi Ph.D. mentorom hívására. Ezután 2019 és 2021 között a Fogorvostudományi Kar Orálbiológiai és Kísérletes Fogorvostudományi Tanszékén töltöttem be adjunktusi pozíciót, majd 2022-től a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Pathológiai Intézetében kaptam feladatot, hogy közösen hozzunk létre egy újgenerációs szekvenálási egységet. Ennek az egységnek a feladata a daganatos betegek molekuláris diagnosztikájának segítése. 2018-ban habilitáltam és 2023-ban (napra pontosan 20 évvel az első diplomám után) közgazdász diplomát szereztem szintén az SZTE-n. Így elmondható, hogy a teljes képzésem az SZTE-n történt.

Mely szakmai eredményre a legbüszkébb?

Itt két nagy pályázatot említenék meg, mely közül az egyiket már sikeresen zártunk, míg a második folyamatban van, és mindkettő nagy hatással volt a körülöttem levő kollégák szakmai fejlődésére is. Az egyik egy ipari együttműködési pályázat (GINOP-2.2.1. típusú pályázat), amelyben sokat tanultunk az ipari partnerektől és ez a tudás adta az alapját az SZTE-n létrehozott újgenerációs szekvenálási (NGS) egységnek. A másik a jelenleg is futó Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Kutatóközpont (HCEMM) projektem, ahol a kiválasztás során magas nemzetközi standardoknak kellett megfelelni és az ott folyó transzlációs kutatások nagy társadalmi problémákra adhatnak választ. Úgy gondolom, elindultunk egy úton, amely révén több nemzetközi konzorciumban is bekerültünk és így a kutatócsoport része az európai kutatói közösségnek.

Ön lesz az egyik előadója a 2024. március 13-án megrendezésre kerülő Alumni Uni-Tudásműhely: Génjeinkben a hiba? című előadásnak. Milyen témával készül? Miért érdemes ellátogatni az eseményre?

Az egyik legfontosabb pont, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, hogy számos olyan technikát alkalmazunk a daganat diagnosztikában, amelyek már a személyre szabott daganatkezelés részét képezik. Ezen felül a kollégáimmal benne vagyunk olyan fejlesztésekben is, amelyek a jövőben bekerülhetnek majd a mindennapi diagnosztikai rutinba, így ismerjük az alkalmazott technikák előnyeit és limitációit is. A beszélgetés során próbálok ezen részletekre kitérni és hétköznapi nyelven bemutatni a fent említett eljárásokat.

Mit mondana azoknak, akik homokba dugják fejüket, ódzkodnak beszélgetni, beszélgetéseket és előadásokat hallgatni a rákbetegségekkel kapcsolatosan? Miért érdemes szemléletet váltani?

A daganatok kezelése szempontjából a lehető legrosszabb stratégia, ha nem veszünk tudomást a jelenlétükről. Az egyik fő szabály, amelyet szem előtt kell tartanunk, hogy minél korábban azonosítjuk a daganatot, annál nagyobb a felépülés esélye. Másrészről fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a diagnosztikus és terápiás lehetőségekkel, amelyek rendelkezésre állnak és ehhez fontos a megbízható forrásból származó információk összegyűjtése is. Számos kollégámmal együtt ezért vállaljuk fel ezeket a szakmai fórumokat, hogy edukáljuk a hallgatóságot. Mindenkit, nemcsak az érintetteket.

2015-16-ban részt vett az SZTE Alma Mater Alumni mentorprogramjában. Miért tartotta fontosnak, milyen tapasztalatai vannak? Kutatócsoportjában nagyon sok a fiatal kolléga. Ez a szakterület jellegéből adódik, vagy tudatos koncepció része?

Nagyon fontos a fiatalok folyamatos szakmai képzése. Egy egyetemre frissen bekerülő hallgató gyakran nincs tisztában a karrierlehetőségekkel és az AMP-ben való részvétel számomra ezért volt fontos, hogy átadjam a tapasztalatomat nekik. Szintén ez a motivációja annak is, hogy a kutatóképzésben is tevékeny szerepet vállalok, mert egy olyan tudományterületen dolgozunk, amely mindösszesen néhány éves múlttal rendelkezik és dinamikusan fejlődik. Bár a velem dolgozó kollégák fiatalok, de a szakma élvonalát képviselik.

 A jövőben milyen kutatási irányok várhatóak?

Az eddig használt diagnosztikai és terápiás eljárások változás előtt állnak. Az új irányok olyan csapatok közös munkáját igénylik, ahol az onkológus, molekuláris patológus, molekuláris biológus, biostatisztikus és bioinformatikus együttes munkája szükséges. Az új fejlesztések egyértelműen igazolják, hogy a genomikai, transzkriptomikai, proteomikai és lipidomikai technológiák fejlesztése és a mérésekből származó adatok összevetése és értelmezése, mint feladat egy olyan szükséglet, amelyre jelen pillanatban nincs megfelelő komplex szakértelem. Ezt azzal tudjuk orvosolni, hogy részt veszünk a jövő technológiáinak fejlesztésében, és az ott megszerzett tudást alkalmazzuk a mindennapokban.