Mocsári Bence lesz az Alumni Uni - Tudásműhely következő, 21. előadásának egyik szereplője. A sport és motiváció kérdését járja körbe az ingyenes kávéházi beszélgetés kapcsolódva az SZTE tavaszi, mozgást ösztönző kihívásához. 

Tavaly duatlonban világbajnok lett, elnyerte az SZTE „Jó tanuló, jó sportoló” díját is. Hogyan tudja összeegyeztetni a sportot és az egyetemet?

Az élsport és az egyetem összeegyeztetése sosem volt igazán könnyű dolog, de mindig sikerült megoldanom. Persze, ehhez kellettek az oktatók is, meg egy kis maximalizmus az élsportból. Fiatalabb koromban nem voltam jó tanuló, de amint elkezdtem versenyszerűen sportolni, a jegyeim is sokat javultak. Azt vettem észre magamon, hogy a sportból sok taktikát emeltem át a tanulásba. Az egyik legfontosabb ilyen, hogyha edzésen beleadtam mindent, akkor annak meglett az eredménye. Ezt tudat alatt beépítettem a tanulási szokásaimba, és így igazából könnyű volt. Persze, ahogyan az évek teltek, egyre nehezebb lett a dolgom, egyre többet edzettem és a tananyag mennyisége is nőtt. Volt és van is olyan, hogy az egyik a másik rovására megy, de igyekszem fenntartani az egyensúlyt.

A duatlon több sportág ötvözete, két futó- és egy kerékpáros részből áll, a triatlonban pedig még bejön az úszás is. Hogyan tud mindegyikre egyszerre készülni és koncentrálni?

Duatlonban lettem első helyezett a világbajnokságon, a paralimpián viszont triatlonban indulok. Mondhatjuk, hogy a kettő más műfaj. Máshogy kell készülni rájuk, mert míg a duatlonban a futás az első szám, a triatlonban úszással kezdünk. A futás megterhelőbb első számnak, mint az úszás, amihez hozzá kell szoktatnunk a szervezetünket. A sportágak közötti váltások az igazán nehezek, mert külön - külön lehet, hogy jó vagyok úszásból, futásból és kerékpározásból, de a versenyen ezeket egymás után kell jól teljesíteni. Ezt még most is tanulnom, mert általában a kerékpáros táv túl sok erőmet emészti el, így már nem tudok olyan jó időt futni, mint amilyenre számítottam. Személy szerint a triatlont preferálom a duatlonnal szemben.

A 2024-es paralimpia felkészülési időszakában van jelenleg. Miben más a paralimpia, mint a többi verseny?

Ahogyan az olimpia, úgy a paralimpia is négy évente zajlik. Ilyenkor minden sportszerető ember a tévé elé ül, és megnézi legalább a saját nemzete versenyeit. Izgul az atlétákért és szorít nekik, hogy minél jobb eredményt érjenek el. Ez egy sajátos időszak a sportban. Se az Európa-bajnokságok, se a világbajnokságok nem tudnak megmozgatni annyi embert, mint maga az olimpia. A paralimpia közvetlen az olimpia után van, amin mozgássérült sportolók, parasportolók vesznek részt. Szinte ugyanazok a sportágak szerepelnek, mint az épeknél, csak kicsit más szabályokkal. Ilyen például a kerekesszékes kosárlabda, látássérült labdarúgás („vakfoci”), ülő röplabda, paraúszás, paratriatlon, stb. Mindegyik más egy picit, mint az épeknél, de szerintem ugyanannyira izgalmas.

Keveseknek adatik meg egy ilyen horderejű eseményre kijutás esélye. Hogyan éli meg a drukkot?

Mindig is az álmom volt a paralimpiai indulási jog megszerzése, de ez a csata még hátravan. Sok idő van még a paralimpiáig, sőt, a kvalifikációs időszak még el sem indult. Ezért nem is stresszelem magam miatta, még előtte lesz jó pár akadály, amit át kell ugranom. A kvalifikációs versenyeken beleadok mindent, és remélhetőleg sikerülni fog a kijutás.

Szegedi autómentes projekten dolgozik a GTK-n. Honnan jött az ötlet?

A szakdolgozatom az autómentes szegedi belváros ötletén alapul, aminek első alapkövét az Oskola utca felújításánál már letették. Az ötlet onnan jött, hogy nagyon szeretem a természetet, kicsit tartok is a jövőtől, és kíváncsi vagyok, a szegedieknek mi a véleményük, hogyan lehet érzékenyíteni őket a témával kapcsolatban. Szerintem mindenki szeretné, ha a bolygónk élhető lenne, viszont tenni érte már nem akarunk, lusták vagyunk, vagy túl sok a dolgunk. Az indok mindegy is, a lényeg, hogy halasztgatjuk. Ezért azt tűztem ki célomként, hogy megtudjam, mivel lehet elfogadtatni, marketingelni az autómentes szegedi belváros ötletét a szegedi lakosoknál.

Az interjút készítette: Szanyi Dániel