A 28. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztivál a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, meghatározó szakmai és kulturális fóruma. A rendezvény látogatói találkozhatnak külföldi szerzőkkel. A hazai könyvkiadók ilyenkor számos új megjelenéssel készülnek, amely a fordítók munkájának hála, magyar nyelven is elérhető. Szeptemberben szeretnénk kifejezni elismerésünket a fordítók nélkülözhetetlen munkája iránt és A Hónap Alma Mater Tagjának Kéri Andrea műfordítót választottuk, aki bemutatta szakmája szépségeit és kihívásait is.

Mesélj, kérlek egy kicsit arról, hogyan lettél egyetemista Szegeden!

Békéscsabáról érkeztem Szegedre, a Gazdaságtudományi Karra, a bátyámmal éltem együtt itt egy albérletben. Nagyon szerettem az egyetemi éveimet, csupa jó emlékem van a barátokról, és magáról az egyetemről is. HÖK-öztem majdnem végig, illetve a Közgázolónak, az akkori kari újságnak voltam a főszerkesztője. Ezek kapcsán rengeteg buli, rendezvény, gólyatábor, közgazdász bál tartozott az egyetemi életemhez, nagyon élveztem ezt a szabadságot. Diploma után marketingesként kezdtem dolgozni, majd újságíróként, így igazából mindig benne volt az életemben az írás, meg az olvasás szeretete.  Amikor a kisfiammal otthon voltam szülési szabadságon, akkor másfél éves korában úgy éreztem, hogy most már jó lenne mellette valamit csinálni. Itt jött képbe az, hogy jó viszonyban váltam el minden munkahelyemtől, jó kapcsolatokat építettem ki, és én írtam rá az Agave Kiadó vezetőjére, Velkei Zolira, hogy nem keresnek-e fordítókat. Egy hónapra rá már csináltam próbafordítást, és akkor beindultak a dolgok. Még általános iskolában tanultam németül, ami azóta megkopott. Gimnáziumban már az angol volt fókuszban, egyetemen pedig mindkét nyelv kurzusaira jártam.  De én azt szoktam mondani, hogy a fordításhoz inkább a célnyelvet kell jól ismerni. Magát az adott szöveget lefordítani nem nehéz, inkább azt kell tudni, hogy úgy fogalmazd meg magyarul, hogy az érdekes és színes legyen.

Melyik volt az első könyv, amit fordítottál?

Legelső „Karen Dionne: A bűnös nővér”című könyve volt, majd az Alkony Motel (Simone St. James) volt a második. Nagyon vicces, hogy a harmadik könyv, amit fordítottam, az majdnem három évvel ezelőtt volt, ez a „Donald E. Westlaketől az Emlékezet” (ez most jelent meg augusztusban). Ezt már nagyon vártam, mert épp Magyarországon forgattak hozzá sorozatot. Most „Jeneva Rose: Egyikünk meg fog halni” című könyve jelenik meg a Könyvfesztiválra. Illetve az Anassa Könyvek Alkusz sorozatának egy kiegészítő kötete: „Az Esti Csillagok Császára” is elérhető szeptember végétől. Fordításkor először elolvasom a teljes szöveget, és utána oldalról oldalra haladok, mert jobb úgy dolgozni, ha tudom előre, hogy mi fog történni, kik a szereplők, így kapok egy teljes képet. Illetve fordítás előtt azt is jó tudni, hogy ki a tettes.

Az említett könyvek alapján úgy tűnik, többféle műfajban fordítasz, hozzád melyik áll közelebb?

Szerintem nincs ilyen. Valahogy mindig az a kedvencem, amit éppen fordítok. Mindegyikben meg lehet találni a szépséget, vagy azt, hogy mitől különleges, de tényleg elég vegyes a skála. Ha mondjuk több szereplő elbeszélése alapján történik a történetvezetés, akkor az az érdekes, hogy ez a fordításban is megjelenjen. Vagy az Alkony Motelnél a múltban és a jelenben játszódó idősíkok voltak izgalmasak, mert másféleképpen beszéltek akkoriban, vagy a technológia sem ott tartott, ahol ma. Angolul nyilván egy szóviccet nem lehet lefordítani, akkor ott nekem ki kellett egyet találni magyarul, ami illik a szövegbe. Tehát mindig van valami, ami kicsit érdekesebb. Az Agave Kiadóval az évek alatt már összecsiszolódtunk, tudják, hogy mi áll jól nekem, például Carley Fortune Minden elmúlt nyár című könyvének adaptálása így került hozzám, már fordítom a szerző következő regényét is, ami jövőre fog megjelenni.

A minden elmúlt nyár a NIOK (Szabados Ágnes Nincs Időm Olvasni Kihívás – Van Időm Olvasni Kihívás nevű olvasásnépszerűsítő csoport) közös könyve volt. Milyen érzés volt, hogy ilyen sokan olvasták a fordításodat? 
Szoktam olvasni a könyvvel kapcsolatban is a kritikákat, nyilván a fordítással is. Én örülnék, hogyha nemcsak a sztorival kapcsolatban lennének vélemények, hanem a fordításról is, mert abból is lehet tanulni. Ugyanígy szeretem elolvasni a szerkesztett szöveget is, hogy lássam, a korrektor, a szerkesztő minket javít át benne. Mivel minden általam fordított könyvet nagyon szeretek, én azt várom, hogy hatalmas siker legyen az olvasók részéről is. Fortune munkáját annyira szerettem én is, így külön jó érzés volt, hogy egy könyvklub közös könyve, egy igazán szívmelengető történet.

Szeretsz olvasni, mikor van időd olvasni?
Ez nagyon vicces, mert tényleg sokszor van az, hogy ott ülök, mondjuk 8 órát a könyv fölött, akkor nem az az első, hogy leteszem, és előveszek valami olvasnivalót, de muszáj egyébként. Nekem is jobban megy, és én is azt érzem magamon, hogy szebben fogalmazok, természetesebben jönnek a mondatok, hogyha sokat olvasok. Például nagyon érdekes, hogy a könyveket is fordítói szemmel olvasom néha, vagyis nemcsak a történetben merülök el, hanem rácsodálkozok egy-egy szép mondatra, ízlelgetem a mondatokat. Egyébként mindent olvasok. Olvasok sci-fi-t is, nagyon szeretem. Úgyhogy még jó helyen is vagyok az Agavénál, náluk rengeteg sci-fi van.

A szakmán belül ismeritek egymást, van példaképed?
Nem ismerjük egymást személyesen annyira, mert ez egy ilyen kis begubózós munka. Nagyon jó fordítónak tartom Bosnyák Editet, őt szeretem, vagy a sci-fik esetén Pék Zolit.

Hogy tudod összeegyeztetni a munkát és a családi életet?

Most főfoglalkozás számomra a fordítás. A nyári szünetben gyerek mellett jobban kellett logisztikázni, nyilván év közben most, hogy a kisfiam iskolába ment, már egyszerűbb, amíg ő suliban van, én dolgozom otthon. Azért most már lassan három éve csinálom, kialakult a rutinom, belehelyezkedtem ebbe az életformába, nagyon élvezem. Az első általam fordított könyv megjelenésénél nagyon furcsa volt látni a nevem leírva. Egyébként is egy nagyon érzékeny alkat vagyok, úgyhogy most már a kisfiammal együtt, ha elmegyünk egy könyvesbolt mellett, megkeressük, hogy ott van-e a fordításaim közül valamelyik. Az ilyen jó élmények miatt szeretném még sokáig ezt csinálni, bár hallottam, hogy a fordítóknál is jelentkezhet a kiégés, mert sok szöveggel dolgoznak. Nálam szerencsére egyelőre nincs ilyen, és remélem, nem is lesz.

Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik kacérkodnak a műfordítás gondolatával?

Nekem az egyetem egy nagyon jó szemléletmódot adott. Elképzelhető, hogy az a marketing tudás, amit akkor szereztem meg, már nem feltétlenül aktuális, mégis az akkori szemlélet megmaradt, kicsit üzletiesen vizsgálom a dolgokat a mai napig is. Szerintem kóstoljanak bele mindenbe, amibe csak tudnak. Próbálják ki magukat mindenben, hogy meg tudják találni, hogy mi az, amit szeretnének, vagy ha több dolgot szeretnének ötvözni, akkor azt is. És ha a műfordítás mellett döntenek, akkor mindenképpen olvassanak, írjanak sokat, ez a kettő alap. És nyilván a kapcsolati tőke az, ami elengedhetetlen. Az életben is és a munkában is tiszteljék az embereket, aztán ki tudja, hogy ebből mi lesz később, kivel hozza össze őket a sors.

Az Agave Kiadónak köszönjük a recenziós példányokat a Kéri Andrea által fordított könyvekből! A fotókat készítette: Inka Vision, a helyszínt pedig a Zsupsz Kávézó biztosította.