Mit érdemes tudni rólad az Alumni mentorprogram keretében?

Talán azt emelném ki, hogy hogyan kerültem ebbe a szakmába. A gimnázium alatt határoztam el, hogy jogot fogok tanulni, de nem sikerült elsőre a felvételi, viszont nem régen indult a Munkaügyi Kapcsolatok és Társadalombiztosítási Képzés és úgy gondoltam megpróbálom azt. Érdekes volt, új volt, megtetszett. Később elkezdtem a jogász képzést is, ha jól emlékszem külön dékáni engedély kellett hozzá, hogy párhuzamosan tanulhassam a kettőt. Szerencsére az akkori dékán engedélyezte ezt, és bár nem volt könnyű – önmagában a jogász szak sem könnyű –, sikeresen elvégeztem mindkettőt.  Nagyon sokat kaptam az egyetemtől és a főiskolától, ebből szeretnék visszaadni valamit az Alumni mentorprogram keretében.

Milyen tapasztalatokat szereztél az egyetem alatt?

A tanuláson túl a legfontosabbak a külföldön eltöltött időszakok voltak. Saját tapasztalatom és a hallgatóknak is csak azt tudom javasolni, hogy menjenek világot látni, élményeket tapasztalatokat szerezni a nemzetközi színtéren. Nem fontos, hogy ezek szakmai tapasztalatok legyenek, mert nem azon van a lényeg, hanem a tapasztaláson egy más közegben. Én magam is rengeteg mindent csináltam, eltöltöttem 3 nyarat az USA-ban, aztán Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában, körbejártam Dél-Afrikát és végül egy évet Kínában angol nyelvet tanítottam. Mindenfélével foglalkoztam, a kiviszedéstől a pulykaól-építésen át a faültetésig, de voltam rádiós műsorvezető, televíziós szerkesztő a Magyar Televízióban, pincér és DJ is. Ezek a tapasztalatok, amiket ezeken a munkákon keresztül, ezekben az eltérő kulturális közegekben szereztem, a mai napig hasznosulnak a munkámban.

Mi ez a munka?

Az Adient, egy nemzetközi  - autóüléseket gyártó – cégcsoport európai HR vezetőjeként, közel 9 ezer munkavállalóért felelek 13 ország 26 gyártóüzemében Portugáliától Törökországig. Magyarországon három helyen vagyunk jelen, Mezőlakon, Móron és Kecskeméten, ahol egy JIT (just-in-time) gyárunk található. Ebben a multinacionális közegben oldunk meg érdekes és kihívásokkal teli feladatokat, alakítunk ki országokra és üzletre szabott megoldásokat a csapatommal.

Hogyan kell elképzelni a munkakörödet? Mivel foglalkozol?

Olyan vagyok kicsit, mint Mr. Wolf, a problémamegoldó a Ponyvaregény című filmben. Azaz egy ekkora cégcsoport csak akkor működhet zökkenőmentesen, amikor tökéletesen meghatározott, követhető és működőképes folyamatok szerint működik, nincs ez másképp a HR területen sem. A HR vezető elsődleges feladata ennek a struktúrának a kialakítása, az adott társadalmi, kulturális és gazdasági közeghez való illesztése, valamint a hosszútávú stratégiai fejlesztési feladatok megtervezése, alakítása, a best business practise és innovatív megoldások integrálása. Ezt nem egyedül végzi, hanem természetesen minden szinten vannak erre delegált kollégák. Ugyanakkor egy ekkora rendszer működésében is mindig akadnak hétköznapi szinten felmerülő, megoldandó problémák. Ezeket a kollégák az adott szinten igyekeznek kezelni, de amikor nem lehetséges, akkor tovább-, ha úgy tetszik feljebb viszik azokat. Ezért az én szintemre már a nagyon égető, vagy nagyon súlyos esetek kerülnek. Sosem unalmas a munkám, mert mindig van benne izgalom. Jó példa erre a just-in-time gyár. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a termékeinket nem előre készítjük el, hanem a vásárlások ütemében egyedi igények szerint kezdjük el legyártani. Az adott ülésnek az adott gépjárművel ugyanabban a percben és ütemben kell az összeszerelő sorra érni, amikor az ülés nélküli autó odaér a gyártósoron.  Ennek számos előnye van, például hogy nincs készletfelhalmozás, felesleg. Ugyanakkor a rendszernek az igény beérkezésétől számított 70-90 percen belül reagálni kell, hiszen egyébként leáll a teljes folyamat, ülés nélkül nincs autó, megáll a teljes összeszerelő sor. A HR feladata is, hogy munkavállalói oldalon is minden működjön, akadályok esetén is. Helyi szinten kezelhető, ha egy-két munkatárs megbetegszik. De ha például az üzem családi napján romlott étel szolgáltak fel, amiből mindenki evett, és másnap mindenki beteget jelent, vagy a sztrájk helyzet kezelése már magasabb beavatkozást kíván.

Hogyan kezeled ezeket a helyzeteket?

Épp a pozíciómból fakad legtöbbször a megoldás. A látóteremben ott vannak a különböző gyárak, országok megoldásai, jó gyakorlatai. Ha valami valahol bevált, akkor igyekszem átültetni máshova is.

A másik fontos dolog pedig a korábban említett nemzetközi tapasztalatom, amit már az egyetem óta gyűjtök. A tanulás nem fejeződik be a diploma megszerzésével, hanem azóta is folyamatosan tanulok, fejlesztem magam. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az utazásokból, a korábbi munkahelyeimen, a korábbi pozícióimban. Egy ilyen nemzetközi csapatban hihetetlen fontos szerepe van, hogy a különböző társadalmi közegben az eltérő kulturális háttérrel érkező munkatársakkal hogyan tudunk kommunikálni, együttműködni, együtt dolgozni. Másképp kell hozzáállni például egy angol, egy török, vagy egy svéd munkatárshoz és más reakciót is várhatunk tőle. Ezeket elméletben nem sajátíthatjuk el, hanem csak tapasztalati úton, nagyon sok gyakorlással és kommunikációval.

Hogyan néz ki nálad egy mentorálási folyamat?

Az első találkozókon mindig a közös célokat határozzuk meg, hogy mi érdekli a hallgatót, hova szeretne eljutni, mit szeretne tapasztalni. Utána végig megyünk a HR folyamatokon, kb. 30-40-en, tehát egy teljes képet kap. Legtöbbször online meetingek keretében zajlanak a találkozók, de részemről nincs akadálya a személyes találkozónak se, ha a hallgatók meg tudják oldani. Minden évben lehetőséget biztosítok a magyarországi telephelyek meglátogatására, megnézhetik a gyárakat belülről, és gyakran a kollégáimat is bevonom a folyamatba, ha valamilyen olyan dolog merül fel, ami az ő szakterületük.

A korábbi mentoráltakkal tartod a kapcsolatot?

Mindig felajánlom, hogy a későbbiekben is fordulhatnak hozzám kérdésekkel, kérésekkel, és szerencsére ezzel élnek is. Nem napi kapcsolatban vagyunk, de évente, két évente jelentkeznek. Tudni viszont tudok róluk, mert nagyon sokaknál én bábáskodtam a LinkedIn szakmai profiljuk kialakításánál, és így látom a szakmai előrehaladásukat. Épp most néztem, hogy az első mentoráltam már szintén vezető pozícióban dolgozik nemzetközi szinten, büszkeséggel tölt el.

Mit gondolsz, alumni mentorként mi a szupererőd?

Jó kérdés. Azt hiszem, az a hatalmas, 20 éven át gyűjtött nemzetközi tapasztalat. Ez nemcsak a multinacionális szervezeti környezet vonatkozásában értendő, hanem egyáltalán, a kulturális sokszínűség megtapasztalásában. Ezt a szemléletet szeretném átadni a hozzám forduló hallgatóknak.