Kilencedik alkalommal vesz részt a mentorprogramban, ahol a mentora megváltoztatta az életét. Jogászként főleg az emberi sorsokat, életeket kell szem előtt tartania, de nem feledkezhet meg a jogszabályi környezetről sem. Per- és szép magyar beszéd-versenyek dobogós helyezettje, aki a VMTDK-n az „Új típusú szexuális bűncselekmények a digitális világban” című munkájával indult. Hiába a jogesetek emberi oldala, függetlenítenie kell magát tőlük, hogy objektív tudjon maradni. Kalmár Anett-tel beszélgettünk. Interjú.

Szanyi Dániel: Hogyan kerültél kapcsolatba a mentorprogrammal?

Kalmár Anett: 2018 őszén elsőévesként a beiratkozás napján ellátogattam a TIK-be. Végigmentem a különböző standokon, így találtam rá az Alma Materre is. Akkor még nem tudtam, mivel foglalkozik ez a szervezet, de a munkatársaik készségesen segítettek, mindent elmagyaráztak ezügyben. Bíztattak, hogy ne féljek belevágni a mentorprogramba, és már akkor szimpatikussá váltak számomra.

Sz. D.: Kilenc alkalommal kaptál támogatást mentoráltként. Hogyan tudta mindig új arcát mutatni a kezdeményezés?

K. A.: Mivel ez már a tizedik félévem, így bátran ki merem jelenteni, hogy nálam töretlen sikere volt a mentorprogramnak. Közben mentort váltottam, mert kezdetben még egy adott szakterület felé orientálódtam, majd rájöttem, hogy egy másik irány lenne a megfelelő. Nem mentem új szakra, csak elkezdett érdekelni egy másik jogterület. Ekkor kerültem kapcsolatba a jelenlegi Mentorommal. Többek között miatta, illetve amiatt, amit tőle kaptam, gondoltam úgy, hogy érdemes ezen az úton tovább folytatni.

Sz. D.: Miben tudott a leginkább segítségedre lenni a mentorod?

K. A.: A jelenlegi mentorom számomra a nagybetűs mentor, és ezt bátran kijelenthetem, mert szakmailag rengeteg segítséget kaptam tőle, másrészt emberileg még többet köszönhetek neki. Nemcsak a jogot tekintve foglalkozott velem, hanem emberileg is példamutató mindaz, amit képvisel. Ezt igyekezett továbbadni az élettapasztalatainak köszönhetően. A szakmai mentorálás mellett emberileg is foglalkozott velünk. Nagyon sok bölcs gondolatot és jótanácsot kaptam tőle, amiket magammal vihettem a találkozókat követően és amelyek sokszor eszembe jutottak, amikor nehézségbe ütköztem. Mindezért rengeteget köszönhetek neki, nagyon hálás vagyok mind a mai napig. A legnagyobb tiszteletem és megbecsülésem az övé.

Sz. D.: Hogyan segített a jog területén?

K. A.: Szakmai oldalról bátran fordulhattam hozzá bármilyen jellegű kérdéssel. Közösen oldottunk meg valós jogeseteket. Igyekezett kialakítani ezek szemléletmódját és egy olyan gondolkodási alapot, amely segít a mindezek megértésében. Mivel a jog területén emberi sorsokról van szó, ezért nagyon körültekintően és megfelelő felelősségtudattal kell viszonyulni ezekhez az ügyekhez. Mindig lehetett tőle tanácsot kérni a magánéletet illetően is, bármiben számíthattam rá és mindig bizalommal fordulhattam felé, akármiről is esett szó. Csodálattal nézek fel rá, mert amellett, hogy nagyon sok teendője van, mindig szán minőségi időt a mentoráltjaira és segít, ahol tud.

Sz. D.: Milyen feladatokat láttál el a mentorprogramban?

K. A.: A távolság miatt leginkább online tudtuk tartani a kapcsolatot. Beszélt a hivatásáról, hogy milyen kvalifikáltsággal kell rendelkezni az adott szakterületen, mit vár el egy munkáltató, milyen a jó jogász. Megosztotta a véleményét a jogászi társadalomról, és az álláspontomra is kíváncsi volt. Mint már említettem, feladatokat is oldottunk meg közösen. Különböző jogi tantárgyakkal kapcsolatos kérdésekkel is fordulhattam hozzá, amelyeket közösen vitattunk meg. Ha tárgyaláson voltunk, utána mindig érdeklődött, milyen volt, hogy láttuk az ügyet, adott esetben még tanító célzatú példákat is mondott, amelyeket megbeszéltünk.

Sz. D.: Hogyan lesz valakiből jogász?

K. A.: Jogászként elsősorban emberekkel foglalkozunk. Emberi sorsokkal, életekkel, akármilyen területről is van szó, ez pedig nem csak kizárólag a dokumentumokra és az aktákra korlátozódik. Beletesszük a saját szakmai tudásunkat és tapasztalatunkat, amelyet öt év alatt szereztünk meg az egyetemen. Amellett, hogy ismerjük a jogszabályokat, tudásunkat próbáljuk a gyakorlatban is kamatoztatni. Így kezelhetjük az adott emberi sorsokat, amelyek nem mindig sablon-szerűek, egyformák, hanem épphogy különbözőek, például a büntetőjog szempontjából. Ezért is szép a jog.

Sz. D.: Ezek szerint a mentorprogram megerősítette a pályaválasztási elképzeléseid?

K. A.: Teljes mértékben, és ezt is a mentoromnak köszönhetem, Akkoriban még modulválasztás előtt álltam, és nagyon gondolkodtam azon, hogy vajon az az irány, amit kiválasztottam, megfelelő-e a számomra vagy csak én ragaszkodom hozzá. A mentorom erősített meg abban, hogy van hozzá képességem ezt csinálni. Ő az, akit mindenképpen a jó mentor szerepében tudok elképzelni és jellemezni is, mert amellett, hogy hatalmas szakmai tudása van és széleskörű tapasztalattal rendelkezik, képes, hajlandó és tud is tanítani. Ezeket pedig mind át tudja adni nekünk, a fiatalabb generációnak, a jövő jogászainak, hogy ezekből építkezni tudjunk. Nagyon fontos nekem, hogy a mentoromon érződik, hogy szereti azt, amit csinál, mindig van számára egy új kihívás, és ezáltal engem is motivál, inspirál a hivatásomban. Azt vallom, hogy jól, eredményesen nevelni csakis szeretettel lehet. Ezt mind tőle kaptam, és ezt szeretném a későbbiekben átadni, ha majd visszatérek a programba mentorként.

Sz. D.: Ha másoknak kéne javasolnod, ajánlanád a mentorprogramot?

K. A.: Természetesen! Mindenképpen bátorítom arra hallgatótársaimat, hogy ragadják meg azt a lehetőséget, hogy ennyi és ilyen kiváló mentort kínál fel a program! Sokkal bővebb a mentorok listája, mint amikor én kezdtem. Óriási lehetőség, hogy a hallgatók a szakmai területükön jó kapcsolatokat építhessenek ki. Ebben a programban csak előnyöket, nagy tapasztalatot és jó kapcsolatokat lehet szerezni, amely nem hátrány a munkaerőpiacon. A résztvevők beleláthatnak az adott foglalkozásba, amely őket érdekli. Ha egy mentor felajánlja azt a lehetőséget, hogy a saját munkahelyére viszi a mentoráltakat, ahol ők hosszabb időt eltölthetnek, az már egy óriási lehetőség. Mindenképpen ragadják meg. bármilyen területen is tanulnak! Ha nem lenne ez a program, nem álltam volna oda senki elé, hogy „kezdjünk el egy mentorálási kapcsolatot”. Abszolút pozitív a véleményem a programról, és azokról a lehetőségekről, amelyeket kínál számunkra. Én magam is tervezek visszatérni a programba mentorként, hogy átadhassam azokat az ismereteket és értékeket, amelyeket mentoráltként szereztem.

Sz. D.: Hogyan tudod hasznosítani azokat az ismereteket, amiket a mentorprogramban szereztél?

K. A.: Már említettem, hogy nagyon sokat köszönhetek a mentoromnak. Ha csak a büntetőjogot, mint szakmát nézem, sok mindenre rávilágított, amit magam se gondoltam volna. Próbáltam egy másféle szemléletet kialakítani a munkám során, viszont ő egyúttal az életre is nevelt. Pont ezért ő az egyik példaképem, akit mindenképpen túlzás nélkül egy kiváló oktatónak, embernek, és a legfontosabb, a legkiválóbb mentornak tartok. Nagyon sok mindent adott nekem, ezt összeszedni sem tudnám hirtelen. Ha találkoznék vele, annyit mondanék, hogy „Köszönöm, hogy vagy és hogy megismertelek Téged.” Azt a szemléletmódot, amit átadott nekem, szeretném a munkám során is tovább vinni. Nem csak egyoldalúan az adott embert, vagy ügyet megítélni, hanem mindezt úgy tenni, ahogy a mentorom tanította.

Sz. D.: 2021-ben felperesi pozícióban első lettél a jogesetmegoldó versenyen. Hogy kell elképzelni egy jogászversenyt?

K. A.: Minden jogászverseny más. Attól függ, hogy polgári, vagy büntetőjogi területről beszélünk. Főleg ebben a két tárgykörben van nagyobb tapasztalatom. A polgárjogi verseny egy felperesből és egy alperesből áll. A felperes szerepében a keresetemmel kellett meggyőznöm a zsűrit arról, miért adjanak annak helyt. Ez egy kötelmijogi témát érintő feladatmegoldás volt. Formailag és tartalmilag is jól fel kellett építeni, valamint belevinni a saját kreativitásunkat. Ha a büntetőjogira gondolok, az sokkal összetettebb. Ott már a retorikai képességnek is óriási szerepe van amellett, hogy szakmailag is helyesen kell megnyilvánulnunk.

Sz. D.: Rá egy évre, 2022-ben megnyerted a Szép magyar beszéd: Kazinczy-verseny helyi fordulóját. Hogy függ össze a szép magyar beszéd és a jog?

K. A.: Úgy vélem, szorosan kapcsolódik. Ahhoz, hogy jól érveljünk, jól győzzük meg a hallgatóságot akár egy tárgyalóteremben, akár azon kívül, mindenképpen fontos az, hogy ne csak a szakmai tudásunkat mutassuk meg. Nagy szerepet játszik a retorikai képesség. Ha most monoton módon, hangsúly nélkül elmondanám neked az anyagot, vagy bármit, amit mondani szeretnék, te egy idő után, sőt, megkockáztatom, fél perc után már elvesztenéd a figyelmed és az érdeklődésed. Ha viszont megpróbálok retorikailag tudatosan úgy beszélni, hogy a hallgatóság figyeljen rám, ahhoz elengedhetetlen a szónoki készség, annak fejlesztése. Sokat segített ebben egy kiváló tanárom, így nagy tapasztalatot szereztem ezen a téren. Megtanultam, milyen a jó rétori képesség, a meggyőző szónoki erő. Ez számomra nagyon fontos amellett, hogy szakmailag is helyesen tudjak megnyilvánulni.

Sz. D.: Lényegében úgy adhatod át jobban a tudásod a tárgyalóteremben, ha ékesszólóbban fogalmazol?

K. A.: Sokat voltam és figyeltem a tárgyalóteremben, amit egy példával illusztrálnék. Adott egy jó ügyész vagy védő, aki logikusan, helyesen építi fel a gondolatmenetét, de lehet, hogy egy idő után már nem lehet rá olyan jól figyelni, megérteni, amiket mond, mert hiányzik belőle a meggyőző erő. Ellenben ha van egy szintén szakmailag megkérdőjelezhetetlen fél, aki ugyanolyan jól nyilvánul meg, mint az első típusú perbeli fél, azzal a különbséggel, hogy szívvel-lélekkel minden szakmai és retorikai tudását beleadja abba az adott ügybe, és a beszéde magával ragadó, akkor mindjárt érthetőbbé válik. Ilyenkor az is hamar átjön, hogy teljes mértékben képviseli-e az adott ügyet. Ez számomra sokat jelent. Természetesen az is fontos, hogy ne ragadja el őket a túlzott érzelem, hanem az arany középutat megtartva mértékletes formában szólaljanak fel.

Sz. D.: Néhány évvel ezelőtt indultál a VMTDK-n, a Vajdasági Magyarok Tudományos Diákkonferenciáján. A dolgozatod témájául az új típusú szexuális bűncselekményeket választottad. Mi indított arra, hogy ezzel a témával nevezz?

K. A.: Elsősorban az, hogy ez a kibertérben való elkövetés miatt egy új típusú cselekménynek számít a digitális eszközök fejlődésének köszönhetően, másrészt az, hogy sajnálatos módon az elkövetések gyakorisága és a sértettek egyre növekvő száma miatt egyre komolyabb problémát mutat minden országban. Vannak a környezetemben olyan emberek, akik ilyen ügy sértettjei lettek. Számomra nőként és leendő jogászként ez megbotránkoztató. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy bármilyen korosztályról is beszéljünk, tudatosan legyünk jelen a médiában, ennek megfelelően használjuk az online fiókjainkat. Ügyelnünk kell arra, hogyan és mire használjuk fel a képeinket, a személyes adatainkat, mert voltak, vannak és lesznek is olyan emberek, akik visszaélnek ezekkel, függetlenül attól, hogy milyen korú áldozatról beszélünk. Nagyon veszélyes, tekintettel a társadalmi hátrányokra, a magánélet-beli és munkahelyi kihatása szempontjából is, hiszen vannak olyan országok, ahol a női áldozatok nagyon magas arányban követnek el öngyilkosságot ezen esetek hatására, mert pszichésen nem tudják kezelni az ilyen helyzeteket, az őket ért megalázást és a szégyenérzetet. Mind a magán, mind a munkahelyi megítélése szempontjából jelentős hátrány éri az áldozatokat, mert köztudott, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad az esetleges törlés ellenére. Éppen ezért tartom különösen fontosnak, hogy ezt mindenkiben tudatosítsuk, legyenek olyan programok, amelyeken a fiatalokat arra tanítják, hogy ezt hogyan lehet kezelni, és hogy kiben lehet megbízni, végső soron pedig a szigorú szankciókkal történő szabályozást tartom elképzelhetőnek.

Sz. D.: Említetted, hogy ez egy viszonylag új bűnözési forma. Hogyan lehet kutatni az újdonságokat?

K. A.: Leginkább nemzetközi szinten, mert ott már kész szabályozások vannak. Még nincs egységes jogalkalmazás, hiszen az egyes országok jogilag ugyan próbálnak valamilyen szinten közelíteni egymáshoz, de ez még folyamatban van. Az ottani jogesetekből, szakirodalomból próbáltam adatot gyűjteni, valamint a különféle jogászok, jogtudósok munkásságát, véleményét megnézni. Az ELTE egy kiváló oktatója írt egy könyvet, amelyet az egyik versenyemen nyertem meg és nagyon megfogott. Voltak de lege ferenda javaslatai (a még megalkotásra váró jogszabályra vonatkozó esetek – a szerk.), valamint nagyon jó észrevételei, és ahogy láttam, elsősorban ő is a külföldi irodalomból táplálkozott.

Sz. D.: Hogyan érint az, ha a médiában a szakterületeddel kapcsolatos ügyekkel találkozol?

K. A.: Hozzátartozik a jogászi hivatáshoz, hogy képben legyünk a jelenleg aktuális esetekkel, bár a bűntetőjogi részét tudom inkább megragadni. Ezen ügyeknek mindenképp utána szoktam nézni. Ami a médiában szerepel csak részinformáció. Amennyi lehetőségem van, úgy próbálom minél inkább bővíteni ezeket az ismereteket, hogy ne csak egyoldalúan ítéljem meg az adott esetet vagy embert. Ilyenkor próbálok informálódni, mi hogyan történt, és hogy jogilag mi a helyes minősítés.

Sz. D.: Előfordul, hogy felhasználsz valamit azokból az ügyekből, amikkel a médiában látsz?

K. A.: A nyilvános tárgyalásokon elhangzottakat be tudom építeni dolgozatokba, de csak olyanokét, amelyeken magam is részt vettem. A leszűrt következtetéseket, illetve azokat, amik amelyek a tételes joghoz tartoztak, fel tudom használni egy-egy munkámhoz.

Sz. D.: Hogyan lehet az egyes eseteket figyelembe véve, amik esetleg megérintettek,  kívülállónak maradni?

K. A.: Magam is megkérdeztem egy gyakorlatvezetőmtől. Ő mondta azt, amit sose felejtek el, hogy nem szabad moralizálni. A jogban nem moralizálhatunk. Sokszor gondom volt azzal, hogy lehet az általam védett ember mellett felszólalni. Nagyon fontos, hogy az eset szakmai részét kell elsősorban tekinteni, megválasztani és mindenképpen elhatárolódni attól, hogy mit gondolok róla. Arra kell koncentrálni, hogy jogilag mi a helyes. Nyilvánvaló, hogy ha az eljárásban van valami probléma, akkor a védőnek kötelessége is, hogy a terhelt javára mindenféle bizonyítékot előterjesszen, minden indítványt megtegyen. Ez a védő dolga, ettől jó egy ügyvéd.

Sz. D.: Ilyen helyzetekben elengedhetetlen, hogy valamilyen szinten a személyes ügyeit, személyiségét megismerje a védő annak, akit véd. Hogyan tudod függetleníteni magad ezektől?

K. A.: Ez mindenképpen emberfüggő. Ha valaki nem tud elvonatkoztatni, beleviszi az érzelmeit, és így próbálja megítélni az esetet, akkor az már rossz. Ellenben mindenkit megérint attól függően, hogy miről beszélünk. Nemi erőszak, emberölés? Persze, hogy megérint! Nagyon sokszor látjuk, hogy ott vannak a hozzátartozók, és azt, hogy belőlük milyen érzelmeket váltanak ki az egyes helyzetek. Ilyenkor mindenkiben megfogalmazódik az együttérzés, amely teljesen magától értetődő. De jogászok vagyunk. Az a feladatunk, hogy jogilag ítéljük meg az eseteket, és semmiképpen se vigyük le morális szintre. Az érzelmeket meg kell tartanunk magunknak, és csak arra szabad koncentrálnunk, hogy szakmailag hogy lehet megoldani az ügyeket. Akár vádolunk, akár védünk.

Sz. D.: Előfordulhat, hogy átadod az esetet egy kollégádnak, ha nem tudsz függetlenedni attól, amit a vádlott tett?

K. A.: Ha védő vagy, megválasztod, hogy milyen ügyet látsz el, hogy képes vagy-e az adott teherrel együtt dolgozni, vagy sem. Más a kérdés, ha állami szereplő vagy. Ott rád szignálják, milyen ügyet kell ellátnod. Ez attól is függ, milyen szinten dolgozol. Járás, vagy a megye? Ott a (csoport)vezető osztja ki azt, hogy milyen üggyel foglalkozz. Itt nincs válogatás!

Sz. D.: Mi a véleményed a nők szerepéről a jog területén?

K. A.: Semmilyen szempontból nem hátrányos ebben a szakmában nőnek lenni, mert a női jogászok egyre nagyobb teret nyernek az elmúlt évtizedekhez képest. Nem szabad nemek szerint megítélni, hogy az illető az adott ügyet hogyan oldaná meg. Ugyanúgy képes egy nő is helyt állni a jogban, sőt, adott esetben még keményebb is, ha szankcióról van szó, mint egy férfi! Abszolút támogatom és nagyon jó, hogy a nők is ugyanúgy érvényesülhetnek ebben a szakmában.

Sz. D.: Hogyan lehetne elfogadottabbá tenni ezt a foglalkozást a nők körében?

K. A.: Nem gondolom, hogy ma a nők számára a jogász egy elítélendő, vagy kevéssé nőközeli foglalkozás lenne. Figyelembe kell venni azt, hogy mi leszünk azok, akik majd családot fognak alapítani, és ebből a szempontból sem biztos, hogy könnyű számunkra a jog területe. Azonban mindenki a saját képességeihez, teherbírásához mérten meg tudja választani ezt. Gimnazistaként azt gondoltam, hogy nem akarok egy elzárt helyen csak a papírokkal foglalkozni, hanem emberek között szeretnék lenni, emberi ügyeket megoldani, és ez elég motiváló ahhoz, hogy egy nőnek is megfelelő legyen.

Sz. D.: Hogyan tudsz elszakadni szabadidődben a jogtól?

K. A.: Nehezen! Bármit olvasok, próbálom jogilag helyesen megítélni. A jog a mindennapjaink része. Ott vannak a különböző szerződések, például adásvételi szerződések, de bármely más jellegű szerződések is, amelyekkel nap mint nap találkozunk. A mindennapi ügyleteink része a polgárjog vagy akár a büntetőjog, munkajog. Azonban mégis figyelni kell arra, hogy ne legyen körülöttem mindenben ott a jog! Amikor szabadidős tevékenységre megyünk a barátaimmal, kijelentjük, hogy nem szakmázunk, próbálunk elhatárolódni ettől.

Sz. D.: Hogyan viszonyulsz az eléd rakott szerződésekhez?

K. A.: Most már jobban odafigyelek, elemzem őket. Elolvasás nélkül természetesen nem írok alá semmit! Meg kell érteni, milyen jogok illetnek meg, milyen feltételeket vállalok, melyek a kötelezettségek. Már ezért is nagyon hasznos volt jogra menni. Polgári jogot oktató tanáraimnak megköszönve, hogy a szerződéseket megtanultam, így valóban: analizálom is.

Sz. D.: És ahhoz, ha vissza kell dobnod egy szerződést?

K. A.: Ilyen még nem fordult elő, de olyan igen, hogy a barátaim kikérték a véleményem, esetleg panaszt írtak meg, és segítettem jogászi nyelvre átfordítani. Végül sikere lett!