A Szegedi Tudományegyetem alumni szervezete, az SZTE Alma Mater minden évben olyan partnereket állít reflektorfénybe, akik nemcsak egykori hallgatóként őrzik tovább az egyetem szellemiségét, hanem aktívan hozzájárulnak közösségének fejlődéséhez is. 2025-ben a rangos SZTE Alma Mater Díjat a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal kapta, amelynek munkatársai közül több százan az SZTE-n szereztek diplomát. Az elismerést Dr. Salgó László Péter főispán vette át, a vele készült interjú itt olvasható. Az Alma Mater tagja sorozatunkban azokra a kormányhivatali dolgozókra fókuszálunk, akik egykor az SZTE hallgatói voltak, ma pedig a közszolgálatban helytállva példamutató módon viszik tovább az egyetemen szerzett tudást és elköteleződést.

A csoportos interjú keretében két egykori SZTE-s hallgatóval beszélgettünk: dr. Holubán Csilla, a Szegedi Járási Hivatal vezetője, Alumni mentor, és Janovics Péter a Foglalkoztatási, Foglalkoztatás-felügyeleti és Munkavédelmi Főosztály vezetője életútján és tapasztalatain keresztül nyerhettünk bepillantást a Kormányhivatal mindennapjaiba. A beszélgetés harmadik résztvevője az egyik Klauzál Programos munkatárs, jelenlegi hallgató Czibula Bence volt, aki egy másik generáció nézőpontjából tette teljessé a kapott képet. Az ő személyes történeteiken keresztül nemcsak egy intézményi együttműködés ereje rajzolódik ki, hanem az is, hogyan válik az alma mater értékrendje a hivatás részévé.

SZTE Alma Mater: Ha egy dolgot lehetne kiemelni a saját karrierútjukkal kapcsolatban, akkor mi lenne az, amit először mondanának?

Janovics Péter: Az én eddigi szerény tapasztalataim alapján az élethosszig tartó tanulás fontosságát emelném ki. Mind a munkaköröm kapcsán, mind a saját egyéni tapasztalatom alapján is úgy érzem, hogy ez talán a legfontosabb. A folyamatos képzés, a folyamatos fejlődés, hogy mindig próbáljunk valami újat elsajátítani, vagy csiszolni a meglévő képességeinken, hogy a tudásunk naprakész legyen.

SZTE Alma Mater: Kifejezetten a munkakörhöz kapcsolódóan miért tartja fontosnak?

Janovics Péter: Én a Foglalkoztatási, Foglalkoztatás-felügyeleti és Munkavédelmi Főosztályon dolgozom, ahol rengeteg álláskeresővel, munkáltatókkal van napi kapcsolatunk. Köztudott, mennyire megváltozott a világ, 20-30-40 évvel ezelőtt, amikor valaki kitanult egy mesterséget, utána elhelyezkedett valahol, majd jó eséllyel abból az állásból akár nyugdíjba is ment. Ma már ez nem így van, és mi fokozottan szembesülünk ezzel a jelenséggel. Az egyén felől nézve rendszeresek a pozíció- és cégváltások, új munkahelyre történő pályázások, miközben a másik oldalon is érzékelhető a változás, hiszen folyamatosan új munkahelyek jönnek létre, amik mindig új munkaerőigényeket jelentenek, és ezeknek meg kell tudni felelni.

Egyre dinamikusabban fejlődik a technológia, ezért senki nem dőlhet hátra. Nyilván az AI kérdése egy izgalmas és aktuális téma, de ezen túl is, minden egyéb új technológia megjelenése és fejlődése arra késztet minden munkáltatót és munkavállalót is, hogy folyamatosan fejlődjön. A munkáltatókat értelemszerűen azért, hogy versenyképesek maradjanak, a munkavállalókat pedig azért, hogy el tudják látni ezeket a feladatokat.

Dr. Holubán Csilla: Mindenképp csatlakoznék ahhoz, amit Péter mondott. 1991 óta dolgozom a közigazgatásban, államigazgatásban. Amikor kezdtem, akkor a határozatokat még írógéppel írtuk, a számítógép éppen csak mutatóban volt egy-két irodában, úgyhogy például nekem még ezt is meg kellett akkor tanulnom, később pedig természetesen a számítógépes rendszereket használni. Hódmezővásárhelyen, a Polgármesteri Hivatalban kezdtem mint szociális ügyintéző, majd voltam gyámügyi ügyintéző, később szabálysértési ügyintéző, ezt követően HR-s csoportvezető, majd ismét egy újabb terület jött, az adócsoport-vezető. Ez mindig egy újabb és újabb terület volt, amit meg kellett tanulnom, újabb kihívás, aminek meg kellett felelnem. Ha nem tanultam volna folyamatosan, nem képeztem volna magam, egészen biztos, hogy nem tudtam volna azon a szinten teljesíteni, amit saját magamtól is elvártam.

Ezt követően jött a járási hivatalvezetői kinevezés, először a Csongrádi Járási Hivatalban, ami az egyik legkisebb járás, majd ezt követően a Szegedi Járási Hivatalban, ami pedig az ország egyik legnagyobbja. Óriásiak a különbségek, ezek szakszerű kezeléséhez is mindig tanulnom kellett, hogy felkészült legyek.

SZTE Alma Mater: Melyik volt a legnagyobb kihívás az ön számára?

Dr. Holubán Csilla: Talán az adócsoport vezetése, hiszen ezzel a területtel kapcsolatban mindig úgy éreztem, hogy érdeklődési körömtől kicsit távol áll. Végül az akkori polgármester úr győzött meg, hogy képes leszek rá, így vállaltam, aztán beletanultam. És igaza lett.

Czibula Bence: Szintén csatlakoznék az élethosszig tartó tanulás kérdésköréhez, azonban én még egy kicsit korábbi szakaszban vagyok, még csak most kezdem ezt a folyamatot. Nem feltétlenül tudom, hogy a későbbiekben milyen nehézségekkel fogok szembe találkozni, annak a helyzetnek a komolyságát, hogy diplomaszerzést követően mihez kezd az ember, még nem biztos, hogy jelenleg át tudom érezni, de igyekszem tudatosítani magamban. Maga a Klauzál programba való jelentkezésem is ezzel hozható összefüggésbe.

SZTE Alma Mater: Hogy történt?

Czibula Bence: Nagyon féltem, amikor jelentkeztem, hogy nem fogom tudni teljesíteni azt a szintű tudást, ami elvárható ebben a helyzetben, hiszen a tanulmányaimnak még csak a felénél tartok. Az előző félévben végeztük a közigazgatási jogot érintő tanulmányokat, és a téli vizsgaidőszak közepén a gyakorlatvezetőnk küldte a lehetőséget. A félelem ellenére azt gondoltam, hogy érdemes belevágni, hiszen sokkal élőbbé válik egy ilyen helyzetben, a gyakorlatban az elméleti tudás.

SZTE Alma Mater: Mindannyian a Szegedi Tudományegyetemhez kötődnek. Miért emellett döntöttek annak idején?

Dr. Holubán Csilla: Egyrészt, mert ez a legjobb egyetem, nyilvánvalóan, minőségi oktatással, másrészt mivel én levelezőn végeztem a főiskolát is, és az egyetemet is, mert nekem először jött a család és utána a karrier, ezért számomra az is fontos szempont volt, hogy közel volt a lakóhelyemhez, Hódmezővásárhelyhez, és a munka és a család mellett azért ez volt a legcélszerűbb.

SZTE Alma Mater: Milyen egyetemistának lenni egy ilyen élethelyzetben?

Dr. Holubán Csilla: Valamit megéreztem, átéltem az egyetemi életből, de nyilván teljesen más, mint a nappali képzésben. De végül is, vannak olyan csoporttársaim, akikkel még a mai napig tartjuk a kapcsolatot, a közös órák, oktatók, akár a helyszínek is összekötnek.

Janovics Péter: A lakóhely közelsége esetemben is közre játszott, ezt kár volna tagadni, de nyilván az is nagyon fontos szempont volt, hogy az ország egyik legjobb egyeteméről van szó. Az ország egyik legnagyobb egyeteméről nagyon komoly oktatói gárdával, széles körű spektrummal az oktatás területén. Elsősorban ezek voltak a döntő szempontok. Szegedre jártam középiskolába is, valahogy adta magát sokunknál, hogy a Szegedi Tudományegyetemen szerezzük meg az első diplománkat.

Czibula Bence: Nekem a lakóhely egyáltalán nem számított, hisz Esztergomból származom. Érettségi után építészmérnöknek jelentkeztem, de fél év alatt kiderült, hogy nem az az én utam, én inkább humán beállítottságú vagyok. A következő körben humán, javarészt nyelvszakokat jelöltem, de végül valamilyen megérzésre megjelöltem a jogot az SZTE-n, és az utolsó pillanatban, tényleg, egy-kettő nappal a sorrendmódosítási határidői előtt, felhúztam az első helyre a jogot. Azóta úgy gondolom, életem egyik legjobb döntése volt. Nagyon-nagyon megszerettem a szakmát.

SZTE Alma Mater: Van-e olyan tanár, mentor az SZTE-ről, akit kiemelnének, akire szívesen emlékeznek vissza, és miért?

Janovics Péter: Nekem volt egy, sajnos már nincs közöttünk, dr. Sipos József tanár úr, itt a Szegedi Tudományegyetemen. Egy rendkívül különleges egyéniség volt, és örülök, hogy így szólt a kérdés, hogy mentor és tanár, mert úgy gondolom, hogy a Szegedi Tudományiegyetem rengeteg nagyon nagy nevű oktatót, professzort, akadémikust adott ennek az országnak, ő is az egyikük, de Sipos tanár úr legnagyobb erénye ezen túl talán a mentorálás és a hallgatók segítése volt. Olyan kötetlenül és közvetlenül tudott kommunikálni mindenkivel, olyan egyenragú félként tekintett minden hallgatóra, és olyan nyitott volt az ő világnézetükre, akár a 60-as éveiben is a 20 éves hallgatókkal, amit szerintem példaként lehetne mindenki elé állítani. Tanáraim közül ő állt emberileg a legközelebb hozzám.

Dr. Holubán Csilla: Számomra Balogh Elemér professzor úr és Homoki-Nagy Mária professzor asszony voltak ilyen meghatározók. Mérhetetlenül tisztelem a tudásukat, és azt, amilyen előadásokat tartottak, ahogyan meg akarták tanítani, és meg is tudták tanítani, sőt, meg is tudták szerettetni a tantárgyukat a hallgatókkal.

Czibula Bence: Szintén Homoki-Nagy Mária professzor asszonyt szeretném említeni. Nála volt a legelső előadásom, amin az egyetemen részt vettem, feledhetetlen. Egyrészt az előadásmódja, másrészt az, hogy bár szigorú, de nem terhes és nyomasztó ez a szigorúsága, annyira segítőkész. Nehéz elmagyarázni, aki járt hozzá, vagy aki találkozott vele, fogja ezt tudni, érezni.

SZTE Alma Mater: Milyen emlékezetes pillanatok, szokások, rítusok maradnak meg az egyetemről?

Czibula Bence: Konkrét rítus nincs, de talán a közös tanulás a kényszerben, az a támogatás, amit ilyenkor egymásnak tudunk nyújtani mi, hallgatók, az szerintem elég meghatározó pillanat.

SZTE Alma Mater: Mely szakmai sikerére a legbüszkébb?

Dr. Holubán Csilla: A szakmai életemben tulajdonképpen minden felkérés nagyon megtisztelő volt, de úgy gondolom, hogy a legnagyobb, amikor a Szegedi Járási Hivatal vezetésére kaptam megbízást, azt nagyon megtisztelőnek éreztem. Amit azonban a legnagyobb sikerként tudnék felhozni, az az a csapat, akikkel együtt dolgozhatunk, mert úgy gondolom, hogy ebben a hatalmas szervezetben másképp nem lehet sikereket felmutatni.

Janovics Péter: Valóban, nagyon fontos minden egyes munkatárs és kormánytisztviselő teljesítménye, hogy jól végezze a munkáját. De ez önmagában kevés, és csak akkor tud működni minden egyes szakterület és maga a kormányhivatal is egészként is, hogyha összhangban tesszük a dolgunkat. És ez nagyon nagy motiváció, a szakmai sikerek kulcsa is. A váratlan és kihívásokkal teli időszakokban szükség van egy felkészült, összekovácsolódott csapatra, akik nemcsak felkészültek, hanem nagyon motiváltak és nagyon elkötelezettek is a szervezet iránt. Amikor rendkívül komplex feladatokat kell megoldani, arra csak egy ilyen közösség képes. Én ilyen csapatban dolgozom hosszú évek óta, ahol a munkatársak a szakmai helytálláson túl hozzáállásukkal és az elkötelezettségükkel is jelen vannak, és én erre nagyon büszke vagyok.

SZTE Alma Mater: Miért lehet vonzó a Kormányhivatal karrierút szempontjából?

Dr. Holubán Csilla: Szerintem nincs még egy ilyen szervezet, mint a kormányhivatali szervezet, ahol ennyit tudnának tanulni a fiatalok. Annyira sokrétű tudást tudnak itt szerezni, hogyha a jövőben bárhova mennek, mindenhol megállják a helyüket. Ha belegondolunk, tulajdonképpen a fogantatástól kezdve a nyugdíjba vonulásig ez a hivatal végigkíséri mindannyiunk életét, minden életszakasznak részei vagyunk. Bármilyen krízishelyzet adódik az életünkben, ez a hivatal próbál arra reagálni, választ adni. Itt, a Rákóczi téri központi épületünkben tulajdonképpen Magyarország lakosságának a fele szinte már megfordult, hiszen több mint 4 millió ügyfelet fogadtunk ezen az ügyfélszolgálaton.

Rendkívül büszke vagyok a kollégáimra, mert akármilyen nyomás helyeződött rájuk, vegyük csak a Covid időszakát, mindig helyt álltak. Mindig. És olyan magas szinten végezték a feladataikat, hogy az példaértékű.

Janovics Péter: Osztályszinten is ezt tudom megerősíteni. Egy nagyon jó közösségnek lehetnek itt tagjai a fiatalok, hogyha ideérkeznek. Fontos az is, hogy a közszolgálat egy kiszámítható életpályamodell, bármennyire is jónak hangzik időnként a versenyszféra csillogása. Emellett elképesztő spektrummal dolgozunk, úgyhogy nemcsak a jogászok közül, de ugyanígy bármely más területről is várunk a jelentkezőket. Új munkatársaink egy nagyon jól felkészült csapatnak lehetnek a tagjai, és azt is hangsúlyozom, hogy nagyon jó mentori programunk van, ami nélkül ez nem tudna működni.

SZTE Alma Mater: Mit tanácsolnak az SZTE jelenlegi hallgatóinak?

Holubán Csilla: Próbáljanak meg minél nagyobb elméleti tudásra szert tenni egyetemi éveik alatt, akármilyen szakra is járnak, mert az alapok elengedhetetlenek, és ne féljenek a munkába állás miatt, mert a biztos tudás mellé majd meg fogják tanulni a gyakorlatot.

Czibula Bence: Ehhez csatlakozva azt javasolnám én is, hogy minél több elméleti jellegű tudásra tegyenek szert, viszont ne ijedjenek meg akkor sem, ha ezt a gyakorlatban nem feltétlenül tudják azonnal hasznosítani, mert az elmélet és a gyakorlat nagyon más. A két tudás között a személyes tapasztalataim szerint tényleg kell egy átállás. De nem kell tőle megijedni, mert idő, energia és támogató közeg tud segíteni abban, hogy valaki a megszerzett tudását a gyakorlatban is tudja kamatoztatni.

Beszélgetőpartner: Gerháth Györgyi

Fotó: Móró Bianka