A #könyvespolc ajánló igyekszik rendszeresen felhívni a figyelmet a fordítók munkájára, hiszen nélkülük rengeteg könyvet nem olvashatnánk magyarul. Andreas H. Schmachtl: Mókus és Medve sorozatát biztosan sokan ismeritek, de azt nem feltétlenül tudjátok, hogy a könyvet Szalay Zsuzsanna, az SZTE alumnája ültette át magyar nyelvre. Vele beszélgettünk, hisz gyermeknap alkalmából egy újabb gyerekek számára szóló könyvet ajánlottunk a #könyvespolc sorozatunkban.

Győrből származol. Hogy esett a választásod épp Szegedre, miért pont az SZTE?

Őszintén szólva először a város fogott meg. Szegednek van egy sajátos hangulata: pont elég nagy ahhoz, hogy mindig történjen valami, de elég kicsi ahhoz, hogy otthon érezze benne magát az ember. A német és az általános nyelvészet szak kombinációja pedig pont azt adta, amit kerestem.

Mi a legemlékezetesebb SZTE sztorid?

Ez egy nehéz kérdés, mert nem egyetlen nagy sztori ugrik be, hanem inkább a sok apró pillanat: az élet az Öthalmi Kollégiumban, a Jate-klubos bulik, amikor éjszaka próbáltam összehozni egy beadandót a számítógépteremben, vagy amikor egy nagyon kemény kánukilai vizsgaidőszakban, amikor már mindenki teljesen ki volt készülve, egyszer csak elkezdett zuhogni és mi kiálltunk az esőre ázni… Ha muszáj egyet kiemelni, talán az volt a legemlékezetesebb, amikor egy névnapi bulin kipróbáltuk, hányan férünk be a lakás vécéjébe. Elárulom, többen, mint gondolnátok. Ezt dokumentáltuk is egyébként...

Hogyan lettél fordító?

Mindig is az volt az álmom, hogy fordító legyek. Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy egy kiadóban, a General Pressnél kezdhettem dolgozni. Innen pedig valahogy magától alakult a dolog: először az akkori főszerkesztő bízott meg egy ifjúsági regény fordításával, aztán jöttek a mesekönyvek. Ma már a Manó Könyveknek fordítok mesekönyveket és Young Adult-regényeket, a General Pressnek pedig főleg krimiket.

Mit szeretsz a fordításban a leginkább?

Azt, amikor megtalálom azt az egy tökéletes szót vagy kifejezést, ami egyszerre hű az eredetihez, mégis természetesen hangzik magyarul. Olyan ez, mint egy nyelvi puzzle: ott a kép, amit újra kell alkotni egy másik nyelvből – de nem darabról darabra másolva, hanem újragondolva. És amikor működik, az nagyon jó érzés.

Miért pont a gyerekkönyvekre esett a választásod?

Mert azokban minden benne van: játékosság, mélység, ritmus, nyelvi lelemény. Egy jó gyerekkönyv egyszerre tud szórakoztatni és elgondolkodtatni, nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is. Kedvenceim Mókus és Medve, valamint Snöfrid történetei. Ráadásul a fordításukhoz tényleg érzékenység kell – nem lehet „csak úgy” lefordítani egy szójátékot vagy rímet. Nagyon szeretem ezt a kihívást.

Hol és hogyan élsz most?

Az élet úgy hozta, hogy jelenleg Valenciában élek a családommal, napsütésben és narancsvirág-illatban – de azért sokszor hiányzik a Tisza-part is. A fordítás nagy előnye, hogy bárhonnan lehet végezni.

A gyerekek nevében is ismételten köszönjük a fordítók munkáját!