Ebben a cikksorozatban olyan SZTE-sekkel beszélgetünk, akik tanulmányaik alatt, vagy diplomaszerzést követően úgy döntöttek, hogy felöltik magukra a hétmérföldes csizmájukat, és elindulnak szerencsét próbálni a nagyvilágba. Mesebeli fordulatok, hasznos típpek, megfontolandó gondolatok, mind mind előfordulnak. Ismerjétek meg a hétmérföldes SZTE-seket! Ötödik rész. 

Dr. Lóránt Zsolt a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatójaként végzett 1994-ben, majd röviddel ezután már akkori párja segítségével az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Külföldön rögös út fogadta, honosítani kellett az itthon megszerzett diplomáját, rengeteg adminisztratív feladat várta. Azonban a mindennapi kapcsolattartás már az Egyesült Államokból is könnyedén megoldható, és Zsolt úgy érzi, hogy összességében jó döntést hozott a külföldre költözéssel.

Milyen viszony fűzi az SZTE-hez? Hány évet dolgozott Magyarországon, esetleg egyből külföldön talált munkát?

1988 és 1994 között voltam orvostanhallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Édesapám is itt végzett orvosként, így több professzor is tanított mindkettőnket. Nagy izgalommal, várakozással kezdtem az egyetemet és a képzés befejezésével úgy éreztem, hogy indulhatok dolgozni. A végzés után egyből a neurológia klinikán kezdtem el dolgozni Dr. Vécsei László professzor Úr vezetése alatt. Ezt követően 4 hónap után úgy alakult, hogy ki tudtam menni az Amerikai Egyesült Államokba az onnan származó feleségem kapcsolatain keresztül, ami akkor jó lehetőségnek tűnt.

Jelenleg is gyermek- és ifjúsági pszichiáterként dolgozik az Amerikai Egyesült Államokban? Mi vonzotta az orvoslás ezen szakterületéhez?

Röviden: hosszú és nehéz út vezetett a honosítási vizsgákon keresztül, és a kinti rezidencia, szakorvosképzés is összetett volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 2003-ra végeztem el a gyermek- és ifjúságpszichiátriai képzést. Magyarországon a neurológia és a pszichiátria nagyon közel áll egymáshoz, és itt az USA-ban is. Valamivel egyszerűbb volt a pszichiátriai oktatásba bejutni, és így adódott, hogy ott kezdtem el dolgozni, majd utána szakosodtam tovább a gyermek- és ifjúságpszichiátriai irányba.

Miben különbözik a külföldi munkakörnyezet a magyarországitól?

Úgy érzem, hogy itt kisebb a munkahelyi verseny a dolgozók között. Nagy figyelem hárul arra, hogy a betegek szükségletei mindig megoldásra kerüljenek, és az orvoslásban ez kellene, hogy elsődleges legyen. Én a nyugati parton dolgozok, így nem tudom, hogy mi jellemző az ország többi részére. Itt az embereknek nagyon nagy elvárásuk van a szolgáltatásoktól, és nehezen viselik el a várakozást, vagy éppen a komfort hiányát.

Milyen jelentősebb kihívásokkal találkozott a külföldre költözése során? Hogyan jutott végül Everett városába az USA-n belül?

Két nagy nehézség volt: a bevándorlási hivatallal való munka, sorban állások, költségek, adminisztráció és a várakozás. A másik pedig a magyar diploma honosítása.

Magyarországon ismerkedtem meg a feleségemmel, aki akkor Béke szolgálatos önkéntesként dolgozott az én régi gimnáziumomban. Majd New York-on, Alabama-n és Chicago-n keresztül Washington államban telepedtünk le, Seattle körül, mivel Neki ott voltak családi kapcsolatai.

Az USA sok szempontból egy fogalom, kifejezés, rengeteg ikonikus településsel. Kint tartózkodása során hány helyre tudott eljutni, mely főbb részeit tudta megnézni az országnak (Seattle, San Francisco, Los Angeles, New York)?

Mivel az Amerikai Gyermek- és Ifjúságpszichiátria éves gyűlései, konferenciái mindig egy-egy nagyobb városban vannak megtartva, így szinte minden ismertebb helyre el tudtam jutni, még Hawaii-ra, és a szomszédos Torontóba is.

Volt-e valaha honvágya? Ha igen, hogyan élte ezt meg?

Sűrűn járunk haza látogatóba, és a videóhívás is megkönnyíti a kapcsolattartást, így nem volt kínzó honvágyam. Valamint Seattle körül nagyon sok magyar lakik, benne vagyok a lokális aktivitásokban, és a helyi néptánc csoportban.

Milyen tanácsot adna azoknak, akik külföldi munkavállalást terveznek (akár) egyetemi tanulmányaik után? Ajánlaná-e a mai fiataloknak az Amerikai Egyesült Államokat munkavállalás céljából?

A kíváncsiság jelenléte, a rugalmas életfelfogás rengeteget jelent, és élvezetessé tesz bármilyen külföldi aktivitást, munkát, tanulmányt, kapcsolatfelvételt is. Összességében én nem bántam meg, hogy az Amerikai Egyesült Államokba kerültem.

INTERJÚT KÉSZÍTETTE: SZABÓ MÁTÉ