Ebben a cikksorozatban olyan SZTE-sekkel beszélgetünk, akik tanulmányaik alatt, vagy diplomaszerzést követően úgy döntöttek, hogy felöltik magukra a hétmérföldes csizmájukat, és elindulnak szerencsét próbálni a nagyvilágba. Mesebeli fordulatok, hasznos típpek, megfontolandó gondolatok, mind mind előfordulnak. Ismerjétek meg a hétmérföldes SZTE-seket! Harmadik rész. 

Bérces Judit a a Szegedi Tudományegyetem angol-német tanári szakán végzett, majd röviddel ezután ismerkedett meg férjével Franciaországban egy tanulmányi kiránduláson. Ezután Marseille városába költözött, ahol sokáig oktatással, tolmácsolással foglalkozott. Nemrég elköltöztek a nagyvárosból egy vidéki településre. Noha Juditnak a szülők, és a rokonok hiányoznak, de családként már megalapozták az életüket külföldön, és elégedettek a kinti életükkel.

Hol dolgoziol jelenleg? Milyen út vezetett idáig?

Jelenleg is angolt tanítok különböző intézményekben, a kereskedelmi kamaránál, a biológiai szakon a helyi egyetemen, valamint alkalomszerűen tolmácskodom az angolul beszélő bevándorlóknak is. A férjemmel 6 hónappal ezelőtt új életet kezdtünk, és elköltöztünk Marseille-ből Cantal megyébe, Aurillac mellé. Itt vásároltunk egy 4 apartmanházból, és 2 rendezvényteremből álló birtokot, az angol tanítás mellett ezek kiadásába, és működtetésébe is besegítek.

Előzőleg 20 évig Marseille-ben éltem, a francia férjemmel, és két lányunkkal. Kezdetben, mivel nem tudtam franciául, nehéz volt a beilleszkedés, a férjemmel angolul beszéltünk 2 évig, majd szépen lassan megtanultam a nyelvet. Először egy szállodában dolgoztam recepción, majd többnyire magántanítványokat korrepetáltam angolból, ezután fokozatosan sikerült több iskolában is óraadóként elhelyezkednem.

Milyen viszony fűz az SZTE-hez? Az egyetem iránt támasztott elvárásadi teljesültek-e?

Szép éveket töltöttem a SZTE-n, az elvárásaim többnyire teljesültek, habár siófoki születésűként az ELTE volt az elsődleges célpontom, ahová sajnos nem sikerült felvételt szereznem. Az SZTE “B” terv volt, de egyáltalán nem ért csalódás, és utólag hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakultak az egyetemi tanulmányaim. Sok dolgot elsajátítottam az egyetemen, ami összességében pozitív hatással volt rám, és motivált a külföldi munkavállalásra is. 

Milyen jelentősebb kihívásokkal találkoztál a külföldre költözés során? Mi vonzott a Franciaországba való kiköltözésre?

A férjemmel az Alpokban ismerkedtem meg, ahova újságíróként egy 10 napos “study tour”-ra mentem. 1 évvel később már Franciaországba, Marseille-be költöztem, és férjhez mentem. Először a legnagyobb kihívást a nyelvtudás hiánya okozta, és persze a kisebb kulturális különbségek. Egyfajta kihívás volt a tanítás is: többnyire angol tanárként dolgoztam Marseille-ben, és jelenleg is tanítok, néhány évig németet is tanítottam különórán, és egy általános iskolában.

Tudsz különbséget említeni a külföldi munkakörnyezet és a magyarországi között?

Magyarországon keveset tanítottam, először sportújságíró, idegenvezető, majd oktatási kutató asszisztens voltam, így nehéz összehasonlítani a külföldi és a magyar munkaviszonyokat, különösen, hogy itthon sok változás történt, mióta én kiköltöztem. Véleményem szerint mindkettőnek vannak előnyei, és hátrányai is

Milyen kulturális különbségeket tapasztaltál Franciaország és Magyarország között?

Sok kis kulturális különbség van a két ország között, de ezek mind megszokhatók. Talán amit kiemelnék, az a franciák ételközpontúsága, náluk minden az étkezés körül forog, bármiről is legyen szó, az náluk valamiféle kajával kezdődik, vagy végződik. Például az aperitif, ami nemcsak italt, hanem ételt is magába foglal, nagyon népszerű barátok közt, munkaviszonylatban, vagy bármilyen kulturális összejövetelen. Rövid ismeretség után meghívják egymást az emberek az otthonunkba, inni, vacsorára, ebédre, ez sokszor köszönetmondásnak is beillik egy-egy szívesség után.

Milyen az ott élő emberek mentalitása? Mennyiben tér el ez a magyartól?

Személyes tapasztalat alapján nem feltétlenül a mentalitásban lévő különbségeket szeretném kihangsúlyozni, hanem sokkal inkább az adminisztratív folyamatokat. Azt gondoljuk, hogy Magyarországon sokszor bonyolultak, vagy körülményesek az adminisztrációs folyamatok, a francia adminisztráció ezen minden téren többszörösen túltesz! Talán hihetetlennek hangzik, de például a birtokunk megvásárláskor egy több, mint 400 oldalas szerződést kellett aláírnunk, ami már önmagában sok időt kíván.

Volt valaha honvágyad? Ha igen, hogyan élted ezt meg?

Természetesen volt, és van is néha honvágyam, leginkább a családom, szüleim, testvérem, és családja hiányzik, mivel évente általában csak egyszer utazom haza. Noha nézem a magyar TV-csatornákat, olvasom a híreket, de ez természetesen nem ér fel azzal az érzéssel, mintha otthon élnék.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik külföldi munkavállalást terveznek (akár) egyetemi tanulmányaik után? Ajánlanád-e a mai fiataloknak Marseille városát, vagy Franciaországot?

Akik külföldön kívánnak munkát vállalni, nekik javaslom, hogy megfelelő nyelvtudással rendelkezzenek, és nyitott gondolkodásúak legyenek. Ezenfelül nagymértékű alkalmazkodó képességre is szükség van. Marseille nagyon szép város, de sajnos sokat változott – elsősorban a közbiztonságot tekintve – az általam ismert 20 év alatt, és sajnos nem előnyére. Mint minden nagyvárosban, az élet nagyon izgalmas, de egyben stresszes is, az emberek sokszor türelmetlenek, sőt agresszívak, különösen a közlekedésben, de akár az élet más területein is.