Ebben a cikksorozatban ismertetjük, hogy miért is annyira színes és kiemelkedő a Szegedi Tudományegyetem sportvilága. Sportolókkal és edzőkkel készítünk interjúkat, akik a kimagasló eredményeik és a példamutató életük miatt öregbítik az SZTE hírnevét.  Az már természetes manapság, hogy egy nő komoly szerepet vállal egy sportegyesület működésében, de ha ez a sportág a foci, akkor azért még felkapjuk a fejünket. Luczó Tímea, az SZTE alumnája a kézilabda és a futball világában is otthonosan mozog. Már kislánykorába beszippantott a sport világa, és jelenleg is ezen a területen dolgozik. A beszélgetés folyamán szó esik az egyetemről, a kézilabdáról és a labdarúgásról is.

Mit tanulsz/ tanultál az SZTE-n? Evidens volt, hogy a gimnázium után itt folytatod a tanulmányaidat?

Sportszervezés- és rekreáció szakon tanultam, ami három éves képzés volt. Kétszer is jelentkeztem az egyetemre, első alkalommal nem vettek fel, de másodjára már sikerrel jártam, és életem egyik legjobb döntése volt.

Mit kaptál az egyetemtől? Van-e valaki/valami, aki/ ami nagy hatással volt rád?

Nem emelnék ki senkit, mert nincs rossz tapasztalatom tanárok és kollégák terén. Rengeteget köszönhetek az oktatóimnak, ugyanis nem csak szaktudást kaptam tőlük, hanem az életre való neveléssel kapcsolatos tapasztalatokat is.

Mennyire volt könnyű kialakítani a saját baráti közösségedet az egyetemen?

Én alapvetően egy közvetlen, barátságos személy vagyok, viszont nagyon sokat segítenek a számtalan egyetemi programok, a Hallgatói Önkormányzat, annak érdekében, hogy a hallgatók barátokat, kapcsolatokat szerezzenek. Az ilyen események annyira összekovácsolják az embereket - például ilyen a Gólyatábor -, hogy még az egyetem kezdete előtt lehetőséged van arra, hogy kialakítsd a saját közösségedet. Ez sajnos nincs mindenhol így.

Ha már sportszervezést tanultál, jelenleg a Tisza Volán kézilabda szakosztályán dolgozol technikai vezetőként. Kifejtenéd, hogy mi a pontos feladatod a klubnál?

Elsősorban a kapcsolattartás a Csongrád Megyei Kézilabda- és a Magyar Kézilabda Szövetséggel. Az edzőkkel is napi kapcsolatban vagyok, emellett a bajnokságokat és az edzéseket is én szervezem le. Ezen kívül még az átigazolásokért is felelek, illetve olyan egyéb területeket kordinálok mint az utaztatás és étkeztetés.

Miért pont a kézilabda? Űzted korábban ezt a sportágat?

Nem kézilabdáztam, egy ismerős által jött ez a lehetőség. Szóba jött, hogy sportszervezés szakon végeztem az egyetemen, és ezáltal kaptam ezt az esélyt, hogy dolgozhatnék a sportklubnál. Azonban büszkélkednék azzal is, hogy júliustól már a Grosics Akadémián fogok dolgozni utánpótlás technikai vezetőként.

Miért erre az Akadémiára esett a választás?

Már 2 éve, hogy az NB2-es férfi labdarúgó csapat hazai mérkőzésein dolgozok, és én futballoztam is régen, szóval nagyon közel áll hozzám a foci, ezen kívül pedig szerettem volna egy szakmailag magasabb színvonalú klubnál tevékenykedni. Jelenleg az ELTE-n csinálom a mesterdiplomámat sportmenedzser szakon, és ugye a Tisza Volánnál, ahol most dolgozok, csak amatőr sportolókkal foglalkozunk, és itt úgy érzem, hogy nem tudnám kiaknázni a mesterdiplomámmal szerzett képességeimet, ezért váltottam munkahelyet.

A labdarúgás vagy a kézilabda világa áll hozzád közelebb, és miért?

A 4 éven át tartó sportklubban való munkám során rendkívül megkedveltem a kézilabdát, de mivel a futball az én sportágam és ennek a sportnak van a legnagyobb közösségépítő ereje, ezért én inkább a focit választanám.

A kapcsolattartási és az emberekkel való kommunikációs képességed mennyire köszönhető az SZTE-s éveknek vagy te alapvetően is olyan típusú ember vagy, aki könnyen megtalálja másokkal a közös hangot?

Könnyen megtalálom a közös hangot, viszont önbizalmam nem volt mindig hozzá. Az is segített abban, hogy itt az egyetemen az oktatók nem csak tanítanak, hanem bíztatnak is, emberileg rengeteget kapunk tőlük, és szerintem ez legalább ugyanannyit ér, mint a szakmai tudás. Ha ők nem lettek volna ilyen segítőkészek és emberségesek, akkor valószínűleg nem mertem volna mesterdiplomára sem jelentkezni és nem hittem volna magamban, hogy egyszer sikeres karriert tudok majd befutni.

Milyen szakmai sikerre vagy a legbüszkébb az eddigi karriered során?

Egyértelműen az, hogy egy olyan labdarúgó egyesület utánpótlásának lehetek a technikai vezetője, ami egészen ismert és sikeres. Emellett az is büszkévé tesz, hogy nőként egy férfi sportágban is meg tudom állni a helyem, hiszen van olyan szakértelem és olyan szakmai tudás mögöttem, amivel ezt el tudtam érni.

Mennyire fogadnak el téged mint nőt ebben a férfias közegben?

Eleinte kicsit tartottam tőle és féltem, hogy mit fognak hozzá szólni, de szerencsére megcáfoltak, nagyon barátságosak és kedvesek velem. Lehet, hogy annak köszönhető, hogy ugyanazt a sportágat szeretjük, van egy közös hobbink. Nekem minden egyes sportkedvelő ember szimpatikus, és ez a labdarúgásban sincs másképpen nálam.

Mi a legnehezebb számodra a szakmádban? Mi ad neked kihívást?

Itt a Tisza Volánnál már kihívást nem nagyon éreztem, ezért is akartam eggyel magasabb polcon lévő egyesülethez kerülni, mert itt úgy érzem, hogy kinőttem magam. A mesterdiplomámat nem tudnám itt a kézilabdában hasznosítani, viszont a futballban már inkább lenne több lehetőségem a szárnyait bontogatni.

Mik a hosszú távú céljaid? Hol látod magad 15-20 év múlva?

15-20 év múlva én már családos anyuka leszek, de ki tudja, mit hoz az élet, de úgy gondolom, hogy az Akadémiánál feljebb tudok lépni a ranglétrán, és a határ a csillagos ég. Lehet, hogy eljön az a pillanat az életemben, amikor családom lesz, és akkor egy időre leállnék a munkával.

INTERJÚT KÉSZÍTETTE: OLÁH ZALÁN