Ebben a cikksorozatban olyan SZTE-sekkel beszélgetünk, akik tanulmányaik alatt, vagy diplomaszerzést követően úgy döntöttek, hogy felöltik magukra a hétmérföldes csizmájukat, és elindulnak szerencsét próbálni a nagyvilágba. Mesebeli fordulatok, hasznos típpek, megfontolandó gondolatok, mind mind előfordulnak. Ismerjétek meg a hétmérföldes SZTE-seket! Első rész. 

A sokak által ismert “féléves Erasmus” a tanulásról, önálló életről szól. Az Erasmus ösztöndíj röviden egy támogatási lehetőség arra, hogy az erre motivált emberek külföldön folytassanak tanulmányokat egy, vagy két szemeszter erejéig. Ezzel szemben a rövid távú Erasmus+ képzések egy sokkal intenzívebb élményt adnak a jelentkezőknek. Bánszki Krisztián az SZTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudomány mesterszak végzős hallgatója szerint az egy hét alatt megszerzett élményeit, tapasztalatait egész további életében hasznosítani tudja.

Hogyan és mikor született meg benned az ötlet, hogy részt vegyél egy rövid távú Erasmus+ képzésen Spanyolországban?

Először részt vettem egy SZTE által kínált kurzuson, ahol megismerkedtem egy lánnyal, aki Erasmus mentor Szegeden. Ő mondta, hogy nagyon sokat utazott rövid távú Erasmus+ képzésekkel. Akkor találkoztam először ezzel a lehetőséggel, korábban azt hittem, hogy csak a hosszú távú féléves lehetőség van. Majd mikor az időm, és az anyagi helyzetem is engedte, akkor jelentkeztem is egy Erasmus+ lehetőségre.

Hol voltál pontosan?

Spanyolországban, Málaga mellett voltam, pontosan Cuevas Bajasban. Mindig egy nagyvárossal hirdetik meg a programot, de természetesen sohasem magában a városban van a program, hanem konkrétan egy kisebb településen a város mellett. Ezt a kis falut inkább egy kulturális fesztiválokkal teli településnek mondanám, emellett több Erasmus+ programot is szerveznek itt, mondjuk úgy, hogy a helyi lakosság fel van készülve, hogy éves szinten 4-5 Erasmus+ programnak is helyet ad a település.

Miért nem vonzott a klasszikus féléves mobilitási képzés?

Számomra az teljesen más élmény lett volna. Félévre nagyon kiszakadtam volna a baráti, és egyetemi közösségemből, emellett a rövid távú Erasmus sokkal inkább egy oktató jellegű kirándulás, egy adott témában. Emellett ezen képzéseknél visszafizetik szinte a teljes összeget, ami szerintem mindenkinek fontos, valamint én pont ki akartam szakadni teljesen a korábbi környezetből egy rövid időre, amelyre ez egy jó lehetőség volt.

Mi volt a kurzus témája?

Minden Erasmus+ kurzus, vagy kiírás rendelkezik valamilyen tematikával, a sikeres teljesítést pedig általában csapatmunkában csoportos feladatokkal, prezentációkkal lehet elérni. Amelyen én részt vettem ennek: ReACT volt a címe, és a környezeti katasztrófákról szólt. Magyarországon leginkább a folyamatos meleg miatt az aszály jelenti a problémát, de Spanyolországban ennél súlyosabb problémák is vannak sajnos. A program alatt ezen témát kellett körbejárni, bemutatni, hozzátenni saját gondolatainkat. A teljesítésnél pedig lehetett jelentkezni, hogy valaki inkább podcastet, videót, vagy fényképeket csinálna.

Hogyan nézett ki egy napod?

Úgy fogalmaznék, hogy: “nyugatiasan” volt megrendezve, mindenről tudtuk a szükséges infókat. Volt egy előzetes órarend minden napra, benne szünetekkel, programokkal, napi szinten 4-5 óra szinte mindig volt, mikor szabadon voltunk. 9-10 óra körül volt a reggeli, utána közös programok voltak, ebéd, közös tanulás, kávészünet, vacsora, majd este inkább szabad foglalkozás. Minden napnak külön tematikája volt, úgymond mindig más-más programot terveztünk. Az első 1-2 nap szinte csak az ismerkedésről szólt, majd később jöttek a konkrét tanulmányi programok. Később sokkal inkább változtak a programok, és prezentációk, beszélgetések voltak. A 8 nap alatt a helyi falut, és Malagát is megnéztük.

Milyen volt a szállás?

Két külön házban voltak elszállásolva a nők, és a férfiak, mindkét házhoz volt egy nagy udvar, és kültéri medence. Volt 2-3, és 4 ágyas szoba is. Emellett volt saját szekrényem, éjjeliszekrényem, külön konnektor, és minden házhoz 2-2 fürdőszoba. Kollégiumban lakó diákként azt mondhatom, hogy bőven megvolt minden ami kellett a szálláson.

Volt-e olyan tudás amit kinn szereztél meg, és még most is tudod használni az SZTE-n?

Rengeteg soft skill-t sajátítottam el, és tanultam a környezeti katasztrófákról. Tanultam angolul csapatban dolgozni, új országok kultúráját ismertem meg. Folyamatosan együttműködtem 3-4 emberrel, előadtunk 35-40 ember előtt, ezek számomra mind-mind sokat jelentettek, amelyeket a hazai kurzusokon is tudok hasznosítani.

Milyen hatással volt ez az időszak az életedre?

Azt gondolom, hogy a soft-skilleken, és a tudáson túl az életemben is jobban megértettem, hogy értékes vagyok, hiszek abban, hogy tisztelni kell másokat, és megadni nekik egyfajta safe space-t. Emellett ezt valahol már az SZTE-s tanulmányaim alatt is érzékeltem, de a kint eltöltött időszak elfogadóbbá is tett másokkal szemben, és az itt megszerzett élmények egy részét egész életemben magammal viszem.

Sikerült megtalálnod a közös hangot a többiekkel?

Jól megtaláltam a hangot a külföldiekkel, rengeteg energia kell egy ilyen programhoz. Azt gondolom, hogy mindannyian hozzáadtunk valamit a másik személyiségéhez, majd ezek a fajta pozitív visszajelzések a közösségi médián is megmaradtak. Közösségek épültek ki, amelyért mind a mai napig hálás vagyok. Érdemes felkészülni, hogy rengeteget kell nyilvánosan mások előtt, ráadásul angol nyelven beszélni és előadni, úgymond hozzá kell szokni ahhoz, hogy rengeteget kell szerepelni az egy hét alatt. Minden ember hasonló volt, mint én. Más országból, más családból, más nemzetiségből, de mindenki nagyon pörgős, extrovertált, aktív volt, emiatt a tanulás része is könnyen ment a programnak. Semmi komoly probléma nem volt közöttünk, szinten mindenki jól és barátságosan kifejezte magát, szerintem mindenkit motiváltak maguk a programok, és az eseményeken való részvétel.

INTERJÚT KÉSZÍTETTE: SZABÓ MÁTÉ