Ebben a cikksorozatban ismertetjük, hogy miért is annyira színes és kiemelkedő a Szegedi Tudományegyetem sportvilága. Sportolókkal és edzőkkel készítünk interjúkat, akik a kimagasló eredményeik és a példamutató életük miatt öregbítik az SZTE hírnevét. Interjúsorozatunk következő alanya a már két diplomával rendelkező, és jelenleg marketing mesterszakos hallgató, Tarczali Levente. A korábban magánéleti problémákkal küzdő székkutasi fiatalember számára örömöt jelent a futás, ami megmutatja, hogy már két maratont is teljesített, illetve a természet közelsége és szeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy minden egyes percét élvezi ennek a sportnak.

Mit tanulsz az SZTE-n? Egyértelmű volt, hogy itt folytatod a gimnázium után?

2016-ban kezdtem az egyetemi tanulmányaimat az SZTE-n, történelem alapszakon, a képzés minősége és a földrajzi közelség miatt esett a választás Szegedre, továbbá az ismerőseimtől is jó híreket hallottam az egyetemről. Szimpatikus volt a város, voltam nyílt napon is, úgy hogy minden apró összetevő amellett szólt, hogy az SZTE-re menjek egyetemre.

Mit kaptál az egyetemtől? Volt-e valaki, vagy valami nagyon nagy hatással rád?

Ha csak a „papírokat” nézzük, akkor eddig két diplomát kaptam az SZTE-től, és jelenleg folyamatban van a harmadik is, de nem ezek a legfőbb értékek szerintem. Nagyon sok barátot és élményt köszönhetek az egyetemnek, illetve a városnak. Annak idején benne voltam a szakos érdekképviseletben és a hallgatói önkormányzatban is, ezáltal próbáltam valamit visszaadni a hallgatóknak és az intézménynek is. A kapcsolati tőkém alapvetően nagyon sok jó ismerőssel és szakemberrel gazdagodott az évek alatt, ezért nagyon hálás vagyok az SZTE-nek, illetve kiváló tanárokkal tudtam együtt dolgozni, mind a történelem, és mind a szociológia és marketing szakon. Az szerintem kartól és szaktól független, hogy itt az oktatók hallgatóorientált magatartással rendelkeznek.

Ha elmentél egy céghez dolgozni, számított-e az nekik, hogy a Szegedi Tudományegyetemen végeztél? Mennyit nyomott a latban?

Nekem eddig a kisebb diákmunkákat leszámítva két komolyabb munkahelyem volt, az egyik a szegedi Decathlon volt, ahol nem számított, hogy hol tanultam, a másik, ahol jelenleg is dolgozom, a Rackhost Zrt. Nem tudom, hogy itt mekkora befolyással bírt az, hogy az SZTE-n tanulok, de valószínűleg jó pont volt, illetve a cégnél többen is még tanulnak vagy itt végeztek, szóval a vállalat bátran építkezik az egyetemi hallgatókból.

Az első maratonodat 2022-ben teljesítetted. Hogyan készültél fel erre a nehéz megmérettetésre? Vannak-e különleges módszereid?

Arra teljes mértékben egyedül készültem fel az interneten fellelhető blogok, Youtube videók, podcastek segítségével, illetve vettem egy-két futással kapcsolatos könyvet is, próbáltam minél mélyebben beleásni magam a témába. Értelemszerűen, főként futóedzéseim voltak, minimálisan végeztem erősítő tréningeket is, illetve különböző mobilizációs gyakorlatokat próbáltam bevinni a hétköznapokba.

Nem gondolkodtál el azon, hogy szakember segítségével készülj fel a maratonra?

Ekkor még nem, vagyis már ott motoszkált a fejemben, hogy egyszer egy edzővel szeretnék készülni, de először szerettem volna megnézni, hogy magamtól meddig jutok. Utána akadtak kisebb motivációs problémáim a magánéletemből kifolyólag, ezért egy rövid időre abbahagytam a futást, és akkor kezdtem el edzővel dolgozni. Úgy éreztem, hogy ha van egy szakember, aki felügyeli a munkát, akkor már nemcsak magamnak kell bizonyítanom, hanem neki is.

Miért hagytad abba a futást? Mik voltak ezek a problémák?

Sok minden összegyűlt egy időszakban, egyrészt elveszítettem az akkori munkahelyemet, illetve ekkor pont nyár volt, így iskolába se kellett járjak, és hirtelen sok szabadidőm lett, ezért nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel. Kisebb önismereti gondokkal is küzdöttem, nehezen tudtam definiálni a szerepemet és a helyemet a világban, egyúttal kicsit zárkózottabb lettem. Ebből a gödörből nemcsak a futásnak köszönhetően tudtam kilábalni, de szerves része volt ennek a folyamatnak, és az önbizalmam is visszatért ezáltal.

Mennyire terjedtek ki ezek a gondok az egyetemre?

Demotiváltságot éreztem az iskolában is, nyilván, ha az embernek vannak mindennapi problémái, akkor az az élet minden területén jelen van. Olyan időszak volt ez, amikor az egyetem is terhet jelentett nekem, de a tanulmányi eredményeimben nem jelentkezett az előbb említett demotiváltság.

Mi okoz örömöt neked abban, hogy több óra hosszán keresztül csak futsz, hiszen mások már kikészülnek ettől?

Ritkán futok több óra hosszán keresztül, egy átlagos edzésem körülbelül 40 perc és 2 óra között mozog. Arról szoktunk beszélni az egyik futó barátommal, hogy minél többet futunk, annál kevésbé tudjuk megmondani, hogy miért öröm ez a számunkra. Ezt értsd úgy, hogy annyira természetessé vált az én mindennapjaimban a futás, mint – ez egy nagyon drasztikus példa- a lélegzés vagy a szívverés. Azon se gondolkozik az ember, hogy miért ver a szíve, nyilván ez csak egy szélsőséges példa volt, de valami ilyesmit gondolok erről. Például, amikor reggel kimegyek futni ébredés után egyből, akár a Holt-Maros partján vagy a Tisza mellett, és az is nagyon jó érzés, mikor velem együtt kel fel a nap, és csiripelnek a madarak, esetleg látok egy-egy őzet, mókust. Ezek a természet közeli élmények rettentően megfognak a futás révén.

Be szoktál-e fásulni futás közben, vagy mindig megvan a lendület egy verseny vagy edzés közben?

Ha egyszer már elindultam, akkor megvan az a mechanika, ami általában szokott működni, de sokszor előfordul olyan, hogy nincs kedvem futni, például mikor nagyon hideg van, vagy éppen szakad az eső, ilyenkor inkább visszahúz az ágy, de természetesen ilyenkor is rá szoktam venni magam az edzésre. Versenyeken teljesen más a hangulatom, mint egy edzésen, ahol nem tudok olyan motivált lenni, és magas fordulatszámon pörögni, mintha tétre futnék.

Elképzelhetőnek tartod a jövőben, hogy profi futó legyél?

 Az teljesen irreális számomra. Azzal tisztában vagyok, hogy nincs esélyem világbajnokságokon és olimpiákon indulni. Az az egyik álmom, hogy egyszer elinduljak egy maratoni országos bajnokságon, és a másik nagy vágyam pedig az, hogy részt vegyek a World Major Six maratonon. Ez a hat legnagyobb maratoni futóverseny a világon, aminek három állomása az Egyesült Államokban található, a másik hármat pedig Tokióban, Londonban és Berlinben rendezik. Ez nyilván egy több éves, vagy inkább évtizedes projekt a számomra, de azért ott motoszkál a fejemben, hogy szeretném egyszer teljesíteni ezt.

INTERJÚT KÉSZÍTETTE: OLÁH ZALÁN