2024-ben második alkalommal nyerte el a CAS Software Kft. az SZTE Alma Mater presztízsdíját. Az egyetemmel több éve szorosan együttműködő cég legfontosabb értékei között szerepel az ügyfélélmény, az emberközpontúság és a folyamatos fejlődés. Jelenleg a szegedi központ munkavállalóinak mintegy kétharmada az SZTE egykori hallgatója volt, közülük beszélgettünk az átadó alkalmával az ügyvezetővel és a műszaki igazgatóval, hogy közelebbről is megismerhessük a CAS-t és az ő személyes útjukat. A hónap alma mater tagjai Belák Henriett és Baka Endre, az SZTE egykori hallgatói.

Először gratulálok én is a díjhoz! Miért volt fontos számotokra az újrázás?

B.H. Mert az Alma Mater Díj egy fontos visszajelzés és egy elismerés. Elismerés egyrészt a Szegedi Tudományegyetemtől, másrészt jelzés a hallgatóknak, a hallgatóinknak. Láthatóvá teszi, ami számunkra egyértelmű, hogy minél több hallgató szakmai fejlődéséhez hozzájáruljunk. Persze egyrészt mi is örülünk a sikereknek és szívesen meg is ünnepeljük, másrészt példát mutatunk vele mindenki számára, hogy érdemes tenni az utánpótlásért, hogy a jövőbeli kollégák már egyetemi éveik alatt megismerhessenek minket, csatlakozhassanak hozzánk.

Hogyan történik ez a csatlakozás?

B.H. A CAS-nél a mentorálás, az utánpótlás nevelés azóta alap, azóta a cégpolitika része, mióta a cég létezik. Ennek egyik eleme, hogy különböző formában segítjük a hallgatókat szintén egy évek óta kialakult rendszer, csak mindig újabb és újabb elemekkel bővítjük a lehetőségeinknek, valamint a fejlődési irányoknak megfelelően. Annak idején a kooperatív képzéssel kezdtük, aztán kialakítottuk a szakmai gyakorlat feltételeit, később csatlakoztunk a duális képzéshez alapszakon és mesterszakon is.

Hogyan kapcsolódik mindehhez az AMP és az SZTE Alma Mater Alumni mentorpont funkciója?

B.H. Ez egy új eszköz, de az gondolom, hogy nagyon hatásos kiegészítője a meglévő rendszernek. Az AMP keretében ugyanis nemcsak IT területről várunk hallgatókat, hanem bármilyen SZTE-s hallgató megtalálhat minket. Ez azért is fontos, mert mi magunk sem mind az IT területén dolgozunk, én magam is más területről érkeztem a céghez, és sok olyan kollegánk van, akik az eredeti pályájukat elhagyták valamilyen oknál fogva és az informatika területén dolgoznak. Szeged, habár egyetemi város, kisváros. Itt mindenki ismer mindenkit, és az emberi kapcsolatok borzasztóan fontosak. Az Alumni mentorpontban ötvözni lehet mindezt a sok szaktudást és tapasztalatot, és elérhetővé tenni a fiatalok számára.

Személyes motiváció is van emögött?

B.H. Én személy szerint nem a szerencsében hiszek, hanem a tudatos és folytonos építkezésben. Számomra fontos, hogy visszaadjunk abból, amit mi kaphattunk, hogy támogassuk az új generációkat, hogy a diákok az alapképzés után a mesterképzésre is tovább menjenek. Szerintem egy bizonyos fokú alázat, kitartás és a tanulni vágyás nélkülözhetetlen az életben, és szerintem nemcsak az IT-iparban, hanem minden más szegmensben is.

Hogyan lesz egy bölcsészből egy IT-s cég ügyvezetője?

B.H. Tanár végzettségű emberként az ügyvezetés mellett a mai napig tartok tréningeket és részese vagyok különböző oktatási projekteknek. Közel áll hozzám ez az attitűd, legyen szó akár német órákról vagy valamilyen soft skill fejlesztésről. Coachként és trénerként tudom kamatoztatni szervezeten belül a tudást, attól függően, hogy éppen milyen eszközre van szükség, azt alkalmazom.

És milyen egy IT-s karrierút?

B.E. Szegeden végeztem programtervező matematikusként. Még diákként kerültem kapcsolatba a CAS-szel, mert kooperatív képzésben vettem részt, nagyjából akkor indult a cég Szegeden. Utána fejlesztő voltam évekig különböző projekteken. Aztán újabb és újabb technológiákat vezettünk be, kísérleteztünk, hogy milyen módszerekkel tudunk a leghatékonyabban működni. Mikor elkezdődtek Szegeden az önálló fejlesztések, amiket innen is szerveztünk, akkor lehettem először projektmenedzser. Ahogy bővült a cég, úgy vállaltam egyre több személyi felelősséget is, egyre több csapatért feleltem. Most pedig műszaki igazgatóként és továbbra is számos csapat lead-jeként dolgozom. Azt szoktam mondani, én még mindig fejlesztő vagyok, csak korábban szoftverek fejlesztésével foglalkoztam, most pedig emberek fejlesztésével szoktam foglalkozni, és én nagyon szeretem mind a kettőt.

Felkészít erre az egyetem?

B.E. Szerintem alapvetően nem azt kell elvárni az egyetemtől, hogy egy konkrét programozói nyelvet, vagy technológiát megtanítson. Már csak azért sem szabad ezt elvárni, mert annyira gyorsan változik és fejlődik a szakma, hogy szinte nem is lehetne lekövetni. Sokkal inkább tanítson egy gondolkodásmódot, fejlessze a megoldási készéget, alakítson ki egy hozzáállást, ami hozzásegíti a hallgatókat a problémák megoldásához vezető utak feltérképezéséhez, felgöngyölítéséhez és végrehajtásához. Ezt számomra megadta az egyetem akkor, és azt látom, hogy a jelenlegi hallgatók is megkapják, ha ilyen beállítottságúak.

B.H. Amellett hogy mi egy gazdasági társaság vagyunk és nyilván a pénzből élünk, mint mindenki, legalább ekkora, ha nem inkább nagyobb szerepe van a CAS víziójában annak, hogy pozitív hatással legyünk az emberekre. Nálunk nem mindenáron, vagy nem kizárólagos elvárás, hogy nyereséget termeljünk, hanem célunk az is, hogy a munkatársakat úgy foglalkoztassuk, az ügyfeleinkhez úgy viszonyuljunk, hogy mindenképp valamilyen pozitív hatást tudjunk gyakorolni, mindenképp tudjunk adni.

Ez különbözteti meg a CAS-t?

B.E. Szakmailag azt érzem és ezt a visszajelzést kapjuk sok irányból, hogy az a minőség, amit mi képviselünk hozzáállásban, szakmailag, saját magunkkal szembeni elvárásban, az kimagasló. Nemcsak itt a közvetlen környezetben, hanem nemzetközi összehasonlításban is. Próbálunk nem elszállni magunktól, két lábban a földön járni, de ténylegesen megjelenik ez az attitűd minden mozzanatunkban. Akár ahogy egymáshoz fordulunk, akár az ügyfelekhez, akár a partnerekkel, vagy hallgatókkal való együttműködésekben.

B.H. Jól példázza ezt az is, ahogy a hallgatók továbbtanulásához állunk hozzá. Fontosnak tartjuk a mesterszakon is a tanulást, hiszen olyan hozzáállást, tapasztalatokat sajátíthatnak el a gyakornokaink, ami a munkában is meg fog térülni. Tanulhatnak és kipróbálhatnak más dolgokat is, mint amivel a mindennapokban dolgoznak, a látásmódjukat tudják ezzel bővíteni, ezáltal a hozzáállásuk is teljesen más lesz. Nálunk nem a folyosónkra van felírva az emberközpontúság, hanem megéljük azt a mindennapokban.

Beszélgetőpartner: Gerháth Györgyi