Ebben a cikksorozatban ismertetjük, hogy miért is annyira színes és kiemelkedő a Szegedi Tudományegyetem sportvilága. Sportolókkal és edzőkkel készítünk interjúkat, akik a kimagasló eredményeik és a példamutató életük miatt öregbítik az SZTE hírnevét. Sorozatunk következő alanya történelem-magyar szakon végzett Egyetemünkön, jelenleg a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tantestületének keretében magyar nyelv és irodalmat oktató Almádi Róbert. Sok szegedi kultúrakedvelő számára is ismerős lehet, hiszen éveken át szervezte és moderálta a Szegedi Nemzeti Színház közönségtalálkozóit. Hivatástudatának elismeréseként és közösségi tevékenységéért 2019-ben sz SZTE Alma Mater az Év Alumni Pedagógus Nagykövete címet adományozott számára. Hivatása mellett a kenuzás és a vízitúra-szervezés az egyik nagy szerelme, folyamász kapitányként szerepelt a National Geographic - Spéci Túrák különszámában. Ismerjétek meg őt és ezen érdekes szabadidős sportot. 

Hogyan és mikor ismerkedtél meg az evezéssel? Mi ragadott meg benne?

Még amikor gyalogos túravezetői végzettséget szereztem 16 évesen, akkor utána létrehoztunk a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetségben egy túravezetői klubot, és itt különböző szakágakban lehetett kipróbálni magunkat. Megismerkedhettünk a sziklamászással, az éjszakai túrázással és a kenuzással is. Ebben az időben ültem először kenuban, ennek jeléül azonnal fel is borultunk, és egy darabig úgy éreztem, hogy ez nem az én sportom. Jóval később az egyik ismerősöm elhívott evezni, egy kétszemélyes túrakajakban kajakoztunk – ez egy lassú járgány- nagyjából egy óra hosszát a Tiszán és egy kicsit a Maroson is, és ez nagyon megtetszett. Ezután mentem el egyedül is egy kajakkölcsönzőhöz, és észrevettem, hogy oktatásban is lehet részesülni. Ez egy néhány alkalmas oktatás volt, egy nagyon jó edzőtől tanulhattam, és addig-addig kérdezgettem őt, amíg a kétszemélyes túrakajakból az egyszemélyesbe kerültem át, és ebből aztán egy kicsit keskenyebb tengeri túrakajakra váltottam. Utána eljutottam a portyakajakhoz is, amiben a versenyzők megtanulnak evezni. A portyakajak és a versenykajak között helyezkedik el a fitneszkajak, mondhatom, ez lett az én igazi hajótípusom.

Kenuzni vagy kajakozni szeretsz jobban, és miért?

Talán úgy tudnám ezt megválaszolni, hogy körülbelül egy évig kétszemélyes túrakajakban eveztem, és mindig próbáltam elcsalni a barátaimat. Nem mindig akadt közülük egy vállalkozó szellemű ember, és amikor megtanultam egyszemélyes kajakban evezni, akkor rájöttem, hogy nem is baj. Így nagyobb szabadságot ad: egyedül mehetek arra, amerre én szeretnék, olyan tempóban és annyit, amennyi jól esik. Az évek alatt a kajak vált a sportommá, ez teljesen a szabadságot szimbolizálja számomra a sport mivolta mellett. A vízitúrán viszont a kenut használom, mert a nyitott teteje miatt bele lehet tenni például bográcsot, sok palack vizet, sátrat és hálózsákot is. Ez egy lassabb, megfontoltabb evezési stílus, például előfordulhat olyan is, hogy egy folyón elindulunk, és lehet, hogy csak 3-4 nap múlva fogunk kikötni.

Az evezésen túl mi jelenti még számodra a szabadságot?

Szeretek zenélni, de ez nem jelenti azt, hogy profi szinten űzném, nem vagyok képzett zenész. Néhány évig jártam zeneiskolába, de csak amíg lehetőségem volt rá, és később magántanárhoz is jártam egy darabig. Szeretek együtt zenélni néhány barátommal, és természetesen tinédzserkorunkban arról álmodtunk, hogy felfedeznek minket, és egy híres zenekar leszünk. Volt, amikor úgy éreztük, hogy össze fog jönni, sikereink is akadtak, de nyílván most már azért nehezebb beiktatni a munka mellett a zenekari próbákat, már nem is törekszünk arra, hogy koncertezzünk valahol, sokkal inkább a közös zenélésnek élünk.

Az evezésbe vagy a zenélésbe fektetsz több energiát, és miért?

Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy a nyári szünetben, amikor csak tehetem, akkor inkább evezek, viszont tavasszal és ősszel is szoktunk akár felfedezőtúrákat tenni, vagy a kisebb hegyi folyókon is szoktunk kenuzni, ahol olvadáskor van több víz. Ősszel és tavasszal is meg tudjuk találni azt, amiért a vízre megyünk, például, amikor a levelek besárgulnak, az nagyon szép. Télen is szoktunk evezni, de akkor ritkábban, ilyenkor zenélünk többet együtt, amikor a munka mellett van egy kevés szabadidőm.

Hogyan tudod összeegyeztetni a kenuzást a munkával?

Amikor jön a jó idő, ugyanolyan izgatott vagyok, mint bármilyen evezős. Ha hűvösebb van – ez pont az a határ, ami most van – akkor jól felöltözve ki tudok menni egyet evezni, és ilyenkor a szép napsütésben jól esik kiszellőztetni a fejem. Egy munkanap után - most már így, hogy tavaszodik – délután 4-től 5-ig még van egy időm egyet kenuzni. Gimnáziumi tanárként,azt is fontosnak tartom, hogy egy új szabadtéri hobbit tudok mutatni a diákoknak.

Hűvösebb vagy melegebb időben szeretsz jobban evezni?

Mivel én nagyon szeretek a vízben lenni és fürödni, ezért nyáron nincs annál kellemesebb, amikor nem kell dolgozatokat javítani, és óraterveket készíteni, ezért ilyenkor az evezés közben, ha nagyon meleg van, és látunk egy olyan szakaszt, ahol szép a part, és alkalmas arra, hogy megálljunk egyet fürödni, akkor azért ott előjön az a sokat emlegetett szabadságérzés. Ilyenkor kikötünk, és csobbanunk egy hatalmasat.

Nagy előkészületekkel jár egy ilyen túraszervezés?

Bizony, a tanfolyamon nagyjából egy fél évig tanultuk ennek a „mesterségét”, és utána sok idő telik el, míg az ember belejön ebbe, mint kiskutya az ugatásba. Az a kiindulópontja az egésznek, hogy kiknek szeretnék vízitúrát szervezni, hány naposat szeretnék, melyik folyóra szeretnék menni, honnan szerzünk hajót, nyílván az is közrejátszik ebben, hogy mi lesz ennek az anyagi vonzata, hiszen el kell vinni valahova a kenut, és ezt általában trailerrel szállítja egy kisbusz. Azt is ki kell kalkulálni, hogy menni pénzért viszik el a hajót, hány emberre osztódik szét ez a költség. Az ennivalóról közösen gondoskodunk vagy pedig mindenki saját magát látja el az élelmet tekintve. Az sem maradhat ki, hogy hol fogunk aludni, hol lesznek a megállópontok, koleszszobában, panzióban vagy esetleg sátorban.

Melyik túrád volt az, ami a legközelebb áll a szívedhez?

Az egyik, a vízitúra vezetői tanfolyam gyakorlatához kötődik, ami a Szigetközben volt. Az ottani települések nagyon érdekesek, mert különböző szigeten lévő városok egy név alá tartoznak. Ez azt eredményezte, hogy hiába mentünk oda Google térkép segítségével, egyszerűen nem találtunk oda elsőre és másodjára sem. Amikor megérkeztünk mi is, és a tanárunk is, akkor ő elmondta, hogy meg kellene írni mindenkinek egy kisdolgozatot, és utána megbeszéljük a hétvégi programot. Ugye azért mentünk a Szigetközbe, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, és kicsit belekóstoljunk a gyorsabban folyó vizek világába is. A másik ilyen élményem az egy hajóban evezés összecsiszolása, hiszen nem olyan könnyű összehangolni az emberek mozgását, hogy ki, mikor és melyik irányba evezzen. Amikor ez sikerül, akkor egy idő után felszabadult és vidám tekinteteteket lehet látni az embereken, akkor az is egy jóleső érzés.

Kinek ajánlod az evezést?

Olyanoknak ajánlom, akik tudnak úszni, mert szép vidékeket ismerhetnek meg, és nem autóval, busszal vagy tömegközlekedéssel, hanem kinn van a szabad levegőn. Ilyen lehet például egy csillagtúra, ami azt jelenti, hogy a csillag ágainak megfelelően egy bizonyos központból indul ki, és hol az egyik irányba mész, hol a másikba. A Szigetközt úgy kell elképzelni, hogy egymással párhuzamos ágakra szakad szét a Duna, viszont ezen ágak között összeköttetés van. Ez körülbelül egy 800 km hosszú ágrendszer, amin az ember oly sokfelé tud kalandozni. Azért is jó kikapcsolódás még, mert jó levegőn van az ember, madárcsicsergést hallgat, és úgy tud hajókázni, hogy közben közelebbről megszemlélhet egy vízparti növényt vagy egy állatot.

Almádi Róbert vízitúrás cikkeit ezen a linken olvashatjátok: https://mondolo.hu/?s=folyamaszkapitany

Interjút késztítette: Oláh Zalán