Ismét teltházzal zajlott az SZTE Alumni Uni -Tudásműhelyének előadása a JATE Klubban, ahol ezúttal a rákkutatás új módszereiről hallhattunk információkat. Az eseményen több, mint 100 résztvevő volt jelen.

A felkért előadók felkonferálását követően Dr. Pankotai Tibor prezentált, aki kutatási tevékenységét jelenleg a Szegedi Tudományegyetem IKIKK keretében működő Transzlációs Biomedicina Kompetenciaközpont Genom Integritás és DNS Hibajavítás Kutatócsoport vezetőjeként végzi. Előadásában is a rákkutatásban szerzett eredményeikről beszélt.

Az összejövetel ezt követően egy izgalmas beszélgetéssel folytatódott Dr. Pankotai Tiborral és Szentesi Éva, íróval és rákedukációs aktivistával, aki maga is ráktúlélő és rengeteg embernek segített már azzal, hogy megosztotta tapasztalatait, és a gyógyulásának történetét.

A moderátor szerepét Szombathelyi Nóra személyi edző és életmód tanácsadó vállalta magára, ő vezényelte le a beszélgetést is.

Az rendezvény vezérgondolata az volt, hogy: Valóban a génjeinkben van-e a hiba? Erre már a legelején választ is kaphattunk, miszerint igen, ám ez a kérdés egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Dr. Pankotai Tibor beszámolójában a radikalizálódó sejteken túl a rák kialakulásához vezető minden külső és belső faktorokról is ismeretekkel gazdagodhattunk. Elmondása szerint:

„Gyakorlatilag a saját szervezetünk a mi ellenségünk.” 

Informatív előadásában sok más mellett arról is hallhattunk, miszerint meglepő módon a sportolás is elősegíti a szabadgyökök kialakulását, ám ennek ellenére egészséges dolog a testmozgás.

Arra a kérdésre, hogy mikortól érdemes elkezdeni a rákszűréseken elgondolkodni, azt a választ kaptuk:

 „Valójában már tízen-húszon éves korban érdemes elgondolkodni azon, hogy elkezdjünk szűrésekre járni.”

Annak ellenére azonban, hogy „a génjeinkben van a hiba”, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen génekről beszélünk. 140 olyan génünk van, amik közül, ha egy is elromlik, nagy valószínűséggel kialakul belőle egy daganat. A daganatos sejt pedig képes átverni az immunrendszerünket és ahelyett, hogy beindulnának a hibajavító folyamatok a szervezetünk képes a vérkeringést átirányítani úgy, hogy a környezete a daganatos sejteknek kedvezzen.

Ezért tehát kiemelten fontos, hogy minél hamarabb detektáljuk, hogy mi romlott el, és így hamarabb is tudjuk megjavítani. Ekkor kerül képbe a mesterséges intelligencia.

A „régi fajta”, bevett rák diagnosztikai eljárással biopsziát (orvosi eljárás, melynek során vizsgálat céljából a testből sejteket vagy szöveteket távolítanak el) végeznek az adott daganat gyanús területen és patológiai vizsgálattal derítik ki mennyire súlyos helyzettel állnak szemben. Ez az eljárás tehát invazív és minimum 7-10 mm-es csomó esetén használható, hogy az orvostechnikai műszereken észlelni lehessen.

Ezzel szemben az „újfajta eljárással”, testfolyadék vizsgálattal (vér, vizelet, glikol) addig vizsgálják a mintát, míg rá nem találnak a kóros elváltozás helyére és természetére, ezzel pedig nem csupán 1-2 hónappal korábban szűrhető a betegség, de annyival is hamarabb tudnak reagálni és megfelelő eljárással reagálni az elváltozásra.

 Itt jön képbe a mesterséges intelligencia, ami döntéstámogató rendszerként vesz részt a folyamatokban, elemzi az eredményeket és képes segíteni a lehető leghatékonyabb módszer kiválasztásában.

Ez lehet az orvosdiagnosztika jövője, ám mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy egy-egy vizsgálat során akár több Giga/Megabájt adat képződik, ami azt vonja maga után, hogy szükséges lesz bevonni korszerű informatikai, matematikai és statisztikai eszközöket a folyamatokba.

Az újfajta eljárással egy többszintes diagnosztikát képesek lefuttatni, amely komplex képet tud adni az adott daganatról, és segít a leghatékonyabb kezelést kiválasztani. Ezeknek az eljárásoknak egy része már napjainkban is elérhető, de nagyon sok limitációval.

Arra a kérdésre, hogy a közgyógyászatban mikor fogunk tudni hozzájutni, azt a választ kaptuk:

 „Egyedi méltányossági kérelemmel már kivételes esetekben több genomvizsgálati eljárás is elérhető.”

Ezt követően Szentesi Évát kérdezték, milyen tapasztatai vannak a rákgyógyászattal kapcsolatban és erre a válasza az volt:

 „Pozitívum, hogy itt ülök és erről beszélgethetek”, ugyanis neki egy jóval negatívabb tapasztalata volt az egészségügy ezen szegmensével. 

Megosztotta gondolatait a lelki tényezőkről is az egészségünk megőrzése szempontjából is, elmondása szerint:

 „Kb úgy gondoltam a testemre, mint egy autóra, ha elromlik egy alkatrész, azt ki kell venni, nem volt semmiféle kötődésem ehhez, sem pedig olyan gondolatom, hogy utána menjek a témának, ám ez a második körös kezeléskor gyökeresen megváltozott, és elkezdtem nem alkatrészként gondolni a betegségemre”.

Elmesélte milyen éveken át tartó lelki utazást kellett megtennie, mire beletörődött a helyzetébe, mire eljutott oda, hogy tisztelje a testét és önmagát, mint nőt, de hogy miért gyógyult meg pontosan és hogy minek volt szerepe ebben azt nem tudná megmondani.

Elmondása szerint azonban:

„Kulcsfontosságú tényező volt, hogy elfogadjam a sorsomat, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, és tiszta szívvel elfogadtam, hogy meg fogok halni.”

Szerencsére ez nem így történt.

A beszélgetés során Dr. Pankotai Tibor elárulta:

„A statisztika azt mutatja, hogy férfiaknál 1:2-höz az esélye, hogy a rák ki fog alakulni, míg nőknél ugyanez 1:3-hoz.”

Szerinte tehát nagyon fontos a megfelelő edukálás és hogy hiteles forrásokból tájékozódjunk az egészségünk megőrzése érdekében, és újfent kihangsúlyozta:

 „Nem lehet elég korán elkezdeni szűrésekre járni.”

De jogosan merült fel a kérdés, amit végül Szombathelyi Nóra tett fel, hogy:

„Mik azok a tesztek, amiket érdemes elvégeztetni rendszeresen, van-e olyan 10-11 vizsgálat, ami mindenképpen javasolt?”

Amire Dr. Pankotai Tibor azt a rövid választ adta:

„Bármi. Nincs rossz szűrővizsgálat, és végképp nincs olyan orvosdiagnosztikai szűrés, amiért feleslegesen adtunk ki pénzt.”

Szentesi Éva kérdése nagyon is témába vágóan az volt:

„Érdemes-e a kockázati szervünket már akkor kivetetni mikor még nem is alakult ki a betegség?”

Amire Dr. Pankotai Tibor válasza röviden annyi volt, hogy:

„Ez nem elég indok a műtétre, hiszen az, ha hajlamosak vagyunk egy betegségre, az még nem jelenti egyértelműen azt, hogy meg is betegszünk majd.”

Az ezt követő téma azt volt, hogyan segíthetünk a beteg családtagunknak, illetve mivel ártunk a lehető legkevesebbet.

Szentesi Éva elmondása szerint:

„Nekem nagyon erős támogató környezetem volt, és magam is megtapasztaltam, hogy milyen mikor egy családtagom betegedik meg. Mikor megláttam az infúziós tasakot hányingerem lett, mert annyira bekapcsolt minden a régi emlékek közül…”

Arról is határozott véleménye volt, hogyan tudjuk a legjobban támogatni a beteg szerettünket:

„Fontos, hogy a környezet rá tudja bízni a betegre, hogy ő hogyan akar megküzdeni a betegségével, ha valaki erőszakos a másikkal nemhogy nem segít, még vissza is vetheti a gyógyulásban.”

Dr. Pankotai Tibor nem győzte kihangsúlyozni mennyire fontos, hogy megfelelő helyről tájékozódjunk a gyógyulásunk érdekében. Arra pedig, hogy mire érdemes leginkább figyelni azt a választ kaptuk:

„A mértékletesség kiemelten fontos, de végsősoron nem szabad elfelejteni élni. Azt pedig, hogy folyton az egészségünk miatt aggódjunk, úgy lehet elkerülni, hogy nem szűrünk mindent azonnal, egy időben, hanem maximum a szűrések negyedét végeztetjük el egyszerre, hiszen a stressz is kockázati faktor a daganatos betegségek kialakulásában.”

Az esemény végén a közönség is feltehette a kérdéseit, és aki szerette volna dedikáltathatta a könyvét Szentesi Évával.

Az imént leírtakon kívül természetesen, ezalatt a másfél óra alatt jóval több minden hangzott el, akit érdekel a teljes előadás az arról készült felvétel hamarosan elérhető lesz az SZTE Alma Mater YouTube csatornáján.

Tudósítás: Kozák Luca Anna

Fotó: Móró Bianka