Szombathelyi Nóra lesz az Alumni Uni - Tudásműhely következő, 25. előadásának egyik szereplője. A rákedukáció kérdését járja körbe az ingyenes kávéházi beszélgetés, kapcsolódva az SZTE egészséges egyetem szellemiségéhez. 

Mikor és hogyan találtad meg a jelenlegi hivatásodat?

A testmozgás és a fizikai aktivitás gyerekkoromtól fogva az életem része, sőt mozgatórugója volt. Pályámat gimnáziumi tanárként kezdtem, beteljesítve azt a mélyen bennem gyökerező motivációt, hogy embereket segíthessek a fejlődésükben, formálódásukban, és továbbadhassam azt a tudást és értéket, amit én magam is mestereimtől kaptam. A pedagógusként, majd a média világában eltöltött évek és további tanulmányaim során ez a motivációm és a kezdetben pusztán szabadidős sporttevékenységem összefonódott, és hivatássá vált. Immár tizenöt éve dolgozom edzőként, nyolc éve főállású vállalkozóként foglalkozom személyi edzéssel, és segítem a hozzám fordulókat egy egészségtudatos életmód és fenntartható, hatékony életforma kialakításában.

Milyen pszichológiai és mentális szempontokra kell figyelmet fordítani az egészséges életmód kialakításakor és fenntartásakor?

Életem során számtalan sporttevékenységet, edzésmódszert és testi-lelki fejlődési utat kipróbáltam, s még számosabb sérülés (köztük porckorongsérv) árán tanultam meg, hogy az emberi szervezet milyen összetett, sérülékeny, ugyanakkor milyen csodálatosan reagál, ha értő módon, megfelelően, odafigyeléssel fordulunk felé. Ennek első lépése, hogy megismerjük saját testünket, ami nem független tőlünk és elkezdünk figyelni a benne zajló folyamatokra, az általa közvetített üzenetekre, melyek befogadása és felismerése bátorságot és önmagunkkal való őszinteséget igényel. Ha hosszabb távon szeretnénk eredményt elérni, vagy alakítani valamit a testünkön, vagy az életmódunkon, érdemes szeretettel, odafigyeléssel és elfogadással fordulni testünk felé és nem kényszerítve, hisz az csak újabb stresszt szül, hanem vele együttműködve haladni. Célra vezető megtalálni a testmozgásban azt, ami örömöt, élvezetet okoz és tudatosan hálásnak lenni azért, ami már adott vagy amit már elértünk. És ha hatékony és hosszan tartó változást szeretnénk elérni, akkor mindenképpen a reális cél kitűzése és a „kis lépések művészete”, ami elengedhetetlen összetevő.

Én magam holisztikusan tekintek az emberre és hiszek a testmozgás életet megújító erejében, és hogy a hatékonyan és örömmel végzett edzés a lelki épségünkre is pozitív hatást gyakorol, sőt elengedhetetlen alkotóeleme a mentális egészségünknek.

Miben látod a legnagyobb kihívást az emberek számára az egészséges életmód kialakítása és fenntartása terén?

Véleményem szerint társadalmunk rendkívül rossz mentális és testi állapotban van. Sajnos sem a történelmi vagy családi szinten transzgenerációs örökségünk, sem az oktatási rendszerünk nem támogatja az egészségtudatosság kialakulását. Gyermekkorunkban nem tanuljuk meg a testünkhöz való szeretetteljes kapcsolódást vagy a gyengéd gondoskodást, azt, hogy a testem nem egy tőlem független entitás. Olyan alapok hiányoznak az emberek többségének hétköznapjaiból, mint az elegendő folyadékfogyasztás, a megfelelő, nem felületes légzés vagy a pihentető alvás. Ha nincs igényünk a testünket ezekkel az alapokkal ellátni, akkor hogyan várhatjuk el bárkitől, hogy szűrővizsgálatokra járjon vagy odafigyeljen a táplálkozásának minőségére, a testmozgásra vagy a mentális egészségére? Kicsit olyan érzésem van, mintha az önmagunkkal való foglalkozásra nem jutna időnk, erőnk, pénzünk, vagy mintha önzőségnek vagy úri huncutságnak tekintenénk, közben viszont elfolyik az energiánk, pénzünk értéktelen tárgyi dolgokra a manipulált médiavalóságban. És csak akkor vesszük észre az egészség fontosságát, amikor az már sérült.

Én életfeladatomnak tartom, hogy minél több emberhez eljuttassam a változás lehetőségét, mert meg vagyok győződve, hogy egyéni szinten van felelősségünk a saját testünk és lelkünk épségéért. Viszont rengeteg szakképzett és jó szakember tud segítséget nyújtani, ha elindulunk az úton, de a kezdő lépést nekünk kell megtenni, más nem teszi meg helyettünk.

Milyen személyes tapasztalatok alapján hiszel abban, hogy az életmódváltás valóban képes megelőzni vagy csökkenteni a rák kockázatát?

Sok sok nagyon mély edzői megtapasztalásom van gyógyulások, változások kapcsán, szép és nehéz történeteket kísértem eddigi pályám során. De szeretnék személyes történetet elmondani, és ez nem is annyira az életmódváltás, mint a szemlélet vagy megküzdési stratégia fontosságáról szól. Sajnos családomban mind anyai, mind apai ágon volt daganatos megbetegedés. Nagynénémnél nyirokrákot diagnosztizáltak nem is olyan idős korában. Egészségügyi dolgozó volt, a diagnózis kézhez kapása után azt a döntést hozta, hogy nem kéri a kezelést. A családunk természetesen elfogadta a döntését és döntését tiszteletben tartva, szeretettel kísértük végig őt a betegségének utolsó órájáig, ami pár hónap után be is következett. Nagymamámnál szintén nem túl idős korában vastagbélrákot diagnosztizáltak, az ő megküzdési stratégiája a „mindent megteszek, ami tőlem telik” és „élni akarok” hozzáállás volt. A rákból maradéktalanul felgyógyult és további 30 évet élt utána. Semmi ítélet nincs bennem vagy minősítés ezen történetek kapcsán, remélem, érződik a szavaimból. Mindannyian hozunk magunkkal „batyukat” és megküzdési stratégiákat, amik néha úgy érezzük, determinálnak minket és valóban mindenkinek van joga úgy dönteni, hogy nem küzd tovább. De két szememmel láttam, hogy mit jelent, ha az élet mellett döntünk.

Miért érdemes március 13-án elmenni az Alumni Uni-Tudásműhely „Génjeinkben a hiba?” című előadásra?

Mikor arról kérdeztetek, hogy miben látom a legnagyobb kihívást az emberek számára az egészséges életmód kialakítása és fenntartása terén, azt mondtam, hogy egy hatalmas hiányt látok, amit egyéni szinten kell valahogyan pótolnunk. Az Alumni Uni-Tudásműhely „Génjeinkben a hiba?” programja, ilyen hiánypótló alkalom. Mert tabu témáról fogunk beszélgetni hiteles szakemberekkel és fejlődhetünk, tanulhatunk általa és talán közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is.