Ebben a cikksorozatban ismertetjük, hogy miért is annyira színes és kiemelkedő a Szegedi Tudományegyetem sportvilága. Sportolókkal és edzőkkel készítünk interjúkat, akik a kimagasló eredményeik és a példamutató életük miatt öregbítik az SZTE hírnevét.

Az egyetemi oktató és triatlonedző élete gyökeresen megváltozott a parasporttal való kapcsolata miatt. Azóta a sérült versenyzőivel is sikert sikerre halmoz, és megtapasztalta, hogy milyen is valójában egy mozgássérült, vagy egy kerekes székes sportolóval együtt dolgozni. Az egyik jelenlegi parasportolója már országos és nemzetközi szinten is elismert lett, de a szeme előtt már Párizs lebeg.

Ha jól tudom, ön az SZTE Sportközpont egyik oktatója, nem mellesleg pedig parasportolókat készít fel triatlonban nívós, nemzetközi versenyekre. Mióta és miért kezdett el külön foglalkozni velük?

2004-ben alakult úgy, hogy parasportolókkal kezdtem el foglalkozni.  Megtetszett ez a kihívás, hogy tudok úgy segíteni parasportolóknak, hogy sikereket érjenek el a karrierjük során. Én alapvetően úszó és triatlon edzőként dolgoztam már akkor is, és így adódott az, hogy hozzám került egy mozgássérült sportoló, akivel elindultunk a triatlon irányába.

Ki az a sportoló, akivel annak idején elkezdte a közös munkát?

Anno Boronkay Péterrel kezdtem a közös munkát, aki korábban szintén az SZTE hallgatója volt. Ő volt az a parasportolóm, akivel világbajnokságokat sikerült nyerni. Hatszoros világbajnok, illetve nyolcszoros Európa bajnok paratriatlonista, ezen kívül pedig a riói paralimpián 9 .helyezést ért el, ezzel együtt ő volt az első magyar paratriatlonista, aki először képviselte hazánkat ezen a versenyen.

Az előbb említette, hogy már akkor is foglalkozott úszókkal és triatlonosokkal, amikor Boronkay Péter a kezei alá került. Egy parasportolóval nehezebb dolgozni, vagy egy testileg egészséges emberrel?

Ez változó, ha gyerekkorban kezdünk foglalkozni egy végtaghiányos, vagy egy mozgássérült csemetével, akkor túl nagy különbség nincsen, mert a hozzáállásuk minden gyereknek ugyanaz, attól függetlenül, hogy para- vagy ép sportoló. Akik felnőttkorban kezdik el a sportot, abban lehet különbséget tenni, hogy más céllal, más mentalitással és más háttérrel rendelkezve jönnek, de számottevő differencia nincsen ebben. Sportáganként esetleg lehet olyan nehézség, hogy a sérültségi foknak megfelelően bizonyos sportágat, akár a futásban, úszásban, vagy a kerékpározásban valamilyen módosított feladatot kell nekik adni, amit nem bírnak úgy végrehajtani, mint az ép sportolók.

Mennyiben változott meg az ön társadalmi hozzáállása ehhez a témához, mikor több éven keresztül edzette Boronkay Pétert?

Amikor elkezdtem, akkor még nem sok rálátásom volt sajnos, de most már sokkal több van, és azt mondom, hogy az elmúlt közel 20 évben szerencsére rengeteget javult a parasportolók helyzete. Sokkal inkább elfogadóbb lett a társadalom a testi rendellenességgel születő emberekkel szemben, ez segíti a mi munkánkat is és a sérült emberek, sportolók társadalomba való beilleszkedését. Egy jó úton indult a világ és az ország, és azt gondolom, hogy el lehet fogadtatni az emberekkel, hogy attól, mert valaki kicsit másabb, mint a többi, attól még ugyanolyan értékes ember.

 Szerinte minek vagy kinek köszönhető ez a társadalmi fejlődés a parasportolókat tekintve?

Ebben hatalmas szerepe van a médiának, hogy egyre inkább megjelenik és megnyilvánul a parasport a közvéleményben, és ezáltal több emberhez eljut ennek az üzenete, hogy attól, mert valaki végtaghiányos, vagy kerekes székes, még élhet teljes értékű életet.

Ha jól informált vagyok, akkor ön már egy jó ideje az SZTE egyik GTK-s hallgatóját, a triatlonozó Mocsári Bencét készíti fel különböző rangos versenyekre. A kettejük kapcsolata honnan ered?

Bencét onnan ismerem, hogy én voltam az edzője, mikor ő még paraúszóként úszott, tehát innen indult a mi kapcsolatunk. Amikor láttuk, hogy az úszósportban is sikeres, de nem érhet el olyan eredményeket, mint amit ő szeretne, akkor váltottunk át a triatlonra, mivel tudta rólam, hogy triatlonedzéseket is tartok. Neki nagyon jó atletikus mozgása volt, és ezáltal elhitte, hogy a triatlonban sikereket érhet el.

Az úszásban miért nem tudott olyan sikereket elérni?

Azért, ért el sikereket. Paraúszó világbajnokságon pontszerző helyen végzett. Úszásban elérte a maximumot. Az ő célja az volt, hogy a paralimpián szerepelhessen, illetve ott olyan eredményt érjen el, amire mindenki felkapja a fejét. Ezért mondtam neki, hogy a triatlont erőltesse, mert az ő mozgása, testalkata és habitusa ebben a sportban sokkal inkább tud érvényesülni, mint az úszásban.

Mi volt a legnagyobb kihívás az ön számára, amikor elkezdett Bencével dolgozni, illetve milyen szakmai kihívások, akadályok jöttek önnel szembe, amikor megtapasztalta, hogy testi rendellenességgel születő emberrel van dolga?

Egyrészt kezelni kellett Bencének a habitusát, mert minden versenyzőnek és élsportolónak az egyik legfontosabb, hogy fejben össze tudjuk őket rakni, másrészt pedig meg kellett tanítani őt úgy kerékpározni felső végtagsérültként, hogy elhiggye, igenis tud kerékpározni úgy, mint az épp emberek, tehát biztonságosan tud ülni a kerékpáron. A nehézséget az okozta, hogy mikor már elindultunk a nemzetközi versenyek felé, biztosítani tudjuk a megfelelő anyagi hátteret.

Kiemelte az előbb Bencének a mentális állapotát. Mi volt ezzel a gond?

Semmi gond nem volt vele, csak teljesen más habitusú, mint akikkel azelőtt foglalkoztam. Meg kellett találjuk azt, amik az erősségei, és azokat fejlesszük, illetve a gyengeségeit pedig eltüntessük és megerősítsük. Szerencsére ebből nagyon kevés volt, mert ő egy rendkívül erős, összeszedett és mentálisan nagyon tudatos sportoló.

Ha már sikerült fejleszteni a mentális képességeit, akkor a fizikai készségek terén tudott fejlődni, vagy abban már az elejénél fogva kiemelkedő volt?

Mivel egész életében sportolt, úszott, ezért alapvetően igazán jó képességekkel rendelkezett, és ez a triatlonban is megmutatkozott. Jó volt a keringése és a megfelelő akaratereje ahhoz, hogy kiváló sportoló legyen belőle, lett is szerencsére. Futni és kerékpározni kellett őt megtanítani, mivel egészen ügyesen mozog és nagyon atletikus testfelépítése van, ezért nem volt olyan nehéz, mint ahogy eleinte gondolta volna az ember.

Melyik volt az a verseny, bajnokság, ahol ön úgy érezte, hogy beérett a munka gyümölcse?

Talán a 2021-es évet mondanám, amikor a világbajnokságon 6. helyezést ért el, és ott látszódott az, hogy igenis van értelme dolgozni, illetve az idei évben a paralimpiai kvalifikációs versenyeken olyan eredményeket ért el, amivel szinte biztossá tette a párizsi indulását.

Bence az izgulósabb típusú versenyzők közé tartozik, vagy higgadtan tudja kezelni a nyomást egy versenyen?

Alapvetően, ahogy minden versenyző, úgy ő is izgul, de ez az izgalom nála úgy működik, hogy ez őt inspirálja. Ő nagyon jó versenyző típus, minél nagyobb a tét és a nyomás, annál inkább tud jól teljesíteni, és annál inkább tudja magát odatenni.

Mi az a legközelebbi verseny, amire célként tekintenek?

Itt a kiemelt verseny a párizsi paralimpia lesz.

Tudna olyan konkrét célt, időeredményt mondani, amivel elégedett lenne?

Az nagyon nehéz, mert elég erős a mezőny, de én azt mondom, hogy Bence képes elérni a pontszerző helyet, és reméljük, hogy a felkészülésnek az eredményeként majd akár meglepetést is tud okozni.

Mocsári Bence az Alumni Uni Tudásműhely egyik előadója volt. A vele készült interjút elolvashatjátok itt

A  Alumni Uni Tudásműhely sport és motiváció beszélgetést megtekinthetitek itt

Interjút készítette: Oláh Zalán