Sikeres IT-szakemberként pontosan átlátja a szektor minden szegletét, de a mentorprogram segítette hozzá, hogy a sok informatikai szakterület közül dönteni tudjon, melyik passzol hozzá leginkább. Végül maga is mentor lett. Mentorprogramról, elhelyezkedésről, a nők informatikai szektorban elfoglalt helyéről beszélgettünk Ábrahám Alexandra IT-projektmenedzserrel.

Szanyi Dániel: Honnan hallottál a mentorprogramról és mit vártál tőle?

Ábrahám Alexandra: Valamelyik netes felületen bukkantam rá. Az egyetemen három félévet mentoráltként töltöttem és már akkor nagyon tetszett. Úgy gondoltam, ha lesz annyi tapasztalatom, hogy mentorként is részt vehessek a programban, akkor jelentkezni fogok. Az egyetem elvégzése után lettem mentor. A kapcsolatépítési lehetőségben nagyon bíztam, illetve reméltem, hogy bekerülök egy gyakornoki programba, ami segítheti az egyetem utáni munkavállalást.

Sz. D.: Mi volt a legkellemesebb élményed a programmal kapcsolatban?

Á. A.: Az első féléves részvételtől pont azt kaptam, amire számítottam. Elsőévesen egy nagy techcéghez kerültem, amikor még sok minden nem tudtam az informatikáról. Ezért nagyon jól jött, hogy lépésről lépésre vezettek be a szakmába. Az volt a legkellemesebb, hogy itt tanultam meg, mit tudok kezdeni a szakommal, ha kikerülök az egyetemről. Három félévet töltöttem a programban.

Sz. D,: És a legkellemetlenebb?

Á. A.: Mentoráltként futottam bele abba, hogy Pesten volt a mentor, én meg Szegeden, és nagyon döcögősen ment a kommunikáció. Nehezen ment a kapcsolatfelvétel, mert nem nagyon ért rá mentorkodni, és ott egy kicsit el is keseredtem, hogy nincs meg az összhang köztünk. Nem is igazán azt kaptam tőle, amit előzetesen vártam. De kettőn állt a vásár, mert főként az egyetemmel foglalkoztam. Viszont a mentor se tudta igazán, mi a célja a programnak.

Sz. D.: Hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a mentorok közé lépj?

Á. A.: A tanítást és a mentorálást szakmán belül is csinálom; ehhez még hozzájön, hogy sok olyan dolgot tapasztaltam a munkámban, amit az iskolában nem feltétlen mondtak el. Volt olyan órám, ahol elhangozhatott volna, de ott csak általános fogalmakat tanítottak meg, nem pedig kifejezetten az adott szakmához kapcsolódó meghatározásokat. Az informatikán belül érvényesíthető tudás nem igazán került terítékre. Ezért gondoltam, hogy segíteném a diákokat,

Sz. D.: Hogyan lehet az esetleges rizikókkal megbirkózni a mentorálás során?

Á. A.: Kifejezett rizikó nincs benne, főleg, mióta kurzusként is fel lehet venni. Rosszul nem járhat se a mentor, se a mentorált, legfeljebb a mentor néha több energiát fektet bele, mint a mentorált. De soha nem találkoztam semmi negatív tényezővel a programmal kapcsolatban, mindhárom mentorommal nagyon jó viszonyba kerültünk. Semmiféle problémám nem volt a már említett egyszeri döcögős kommunikáción kívül.

Sz. D.: Hogyan segített a program a későbbi munkaerőpiaci elhelyezkedésben?

Á. A.: Az informatika számos területe miatt hatalmas előrelépés volt, hogy átláthattam az IT-szektort. Bár nem kaptam teljes perspektívát, mert például a robotika terén nem tudtam volna mozogni. De az első informatikai részegység, amivel találkoztam, a webfejlesztés volt, és ebben sikerült is érvényesülnöm. Webfejlesztő lettem, így e tekintetben abszolúte segített.

Sz. D.: Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel már elhelyezkedett informatikusként találkoztál?

Á. A.: Minden egyes mentoráltamnak elmondom, hogy a munkakeresésnél nagyobb kihívással nem fog találkozni. Junioroknak érdemesebb multiknál kezdeni a pályát, mert náluk általában van valamilyen mentor-, vagy gyakornoki program. Esetemben az lehetett a legnagyobb nehézség, hogy kis céghez kerültem, ezért nem volt, aki segítsen vállalaton belül, pedig nehéz feladatokat bíztak rám.

Sz. D.: Mi a véleményed a jelenkor informatikai kihívásairól, amelyekkel egy kezdő informatikusnak szembe kell néznie?

Á. A.: Talán a ranglétra megmászása egy komoly feladat. Nincs tiszta előmenetel cégeken belül se pénzben, se pozícióban. Kevés az a vállalat, ahol le van fektetve, mit kell teljesíteni ahhoz, hogy az ember feljebb tudjon lépni. Ha átkerülsz egy új céghez, az ottani interjún van lehetőséged bizonyítani, hogy fejlettebb vagy annál, ahogyan a jelenlegi munkahelyed megítél. A home office-szal könnyebb lett, látod, egy pesti cégnél dolgozom itthonról. Az újaknak talán a bekerülés a bonyolultabb, és az, hogy a vállalatnál esetleg nincs lehetőség a fejlődésre, mert ilyen is van.

Sz. D.: Hogyan látod a nők szerepét az informatikában?

Á. A.: Kevés van! Nem egy cégnél előfordult már, hogy olyan megjegyzéseket kaptam, amik konkrétan erre irányultak. Például ha webfejlesztőként ugyanazt a kérdést tettem fel, mint egy férfi kollégám, akkor azt felelték, hogy ha programozó lennék, tudnám a választ. Ráadásul a munkatársamnak, aki elejtette ezt a megjegyzést, én voltam a mentora. Ezen kívül volt egy interjú, amin nekem szegezték, szeretnék-e gyereket, és ha igen, mikor. Vissza kellett volna kérdeznem, hogy miért, árulnak? Nőként talán a vezető szerepbe kerülés a rizikós, mert nem minden férfi tudja elfogadni, ha egy nő instruálja. Úgy érzem, sok helyen többet kellett bizonyítanom pont amiatt, mert nő vagyok.

Sz. D.: Hogyan lehetne az informatikát, mint szakmát a nők körében népszerűbbé tenni?

Á. A.: Már hallottam másoktól, hogy „neked könnyű, téged úgyis felvesznek, mert nő vagy. Kevés a nő, és ez jó a cégnek.” Ezt sajnos nem tapasztaltam sehol; sőt, utasítottak már vissza. Nem azt mondom, hogy ideje kivételezni a nőkkel, mert akkor elölről kezdődne az egész, és a férfiakról mondanák ugyanezt. Talán a szakmabelieknek kellene fórumot létrehozniuk e célból, vagy beszélni arról, milyen nehézségekkel néztek szembe a nők és ezt hogyan lehetne orvosolni. Szívesen részt vennék ilyenben, csak még nincs fóruma. Ezzel például lehetne foglalkozni a mentorprogramban.

Sz. D.: Volt bármilyen projekted, aminek nagy hatása lehetett akár az iparra, akár a társadalomra?

Á. A.: Az első cégemnél, ahol a legtöbb időt töltöttem, belső informatikai rendszereket terveztünk, amiket egy adott vállalat alkalmazottai használtak. Például egy nagy autószalon beléptetőrendszerét fejlesztettük, hogy az autószalon alkalmazottai egy tableten keresztül kezelni tudják az ügyfeleket és tranzakciókat. Nem egy világmegváltó program, bár a használóinak segít. A maga nemében nagy projekt volt, de világszinten nem vált jelentőssé. Jelenleg a BOOKR Kidsnél dolgozom, mint IT-projektmenedzser. E-learninges oktató applikációkat fejlesztünk, amik idegennyelvi programokkal segítik angolul tanulni a gyerekeket. Remélem, nagy hatása van, és lesz világszerte. Ez az egyik legnagyobb projektem, és a szívemhez is közel áll; akár szabadidős tevékenységnek is beillene.

Sz. D.: Mivel foglalkozik egy informatikus szabadidejében?

Á. A.: Mivel jelenleg már nem programozóként dolgozom főállásban, szabadidőmben szeretek hobbiprojekteket fejleszteni. Néha jó elszakadni a számítógéptől, mégis leginkább a játékkonzolokkal és PC-s játékokkal tudok igazán kikapcsolni. Végül is a legtöbb informatikus a játékok szeretete miatt választja ezt a szakmát.