"Engem is meglepett, amikor megszületett bennem az írás és a könyv gondolata" - interjú Szlamcsik Mátéval

dsc_5346.JPG

Szlamcsik Máté képi ábrázolás és képalkotás szakos volt az Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán. Az egyetemi évei alatt és a későbbiekben is fontos szerepet játszott az életében az alkotás, gondolatainak művészi kifejezése. Grafikusként dolgozik, tetoválásokat készít, és most már a könyvírás mellett annak illusztrálása is része a napjainak. Színes út vezetett az iskolai kötelező olvasmányokat nem szerető ifjúból a később ifjúsági irodalmat alkotó íróig. A Kulipintyó megszületését mutatjuk be.

Mi történt veled az egyetem után?

Az egyetem után végig Szegeden maradtam, dolgozni kezdtem, több területen kipróbáltam magam: például a vendéglátásban.  Majd egy tetováló szalonban helyezkedtem el, ott 5 évig készítettem tetoválásokat, 4 éve pedig a szalon irányításával foglalkozom, a tetoválás pedig megmaradt hobbinak. Mellette pedig grafikusként tevékenykedem.

Mikor született meg benned a könyvkészítés gondolata?

Nem terveztem azt, hogy könyvet fogok írni. Sohasem gondoltam, hogy író leszek, mert korábban a magyar irodalom nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Érettségi után kezdett érdekelni az olvasás, akkor a fantasyk találtak meg: Gyűrűk ura, Harry Potter, stb. Ezt követően volt egy álmom, megálmodtam azt a világot, amelyet megírtam. Akkor még azt gondoltam, hogy képregény lesz belőle. Miközben készítettem, azt éreztem, hogy sokkal kevesebbet tudok így visszaadni, mint terveztem, ekkor fogalmazódott meg a könyv ötlete.

Mi volt hamarabb, a történet vagy a grafika? Vagy ahogy ment előre a történet, úgy született folyamatosan az képi világ is?

Párhuzamosan ment a kettő együtt. A sztori is megvolt a fejemben, de menet közben azt is bontogattam kifelé. Ahogy haladt a történet, az illusztráció is követte a folyamatot.

dsc_5344.JPG

Hogyan találkoztál a kiadóddal? Mennyire szólt bele a kész ötletedbe?

Nagyon sok kiadóval vettem fel a kapcsolatot, írtam nekik. Végig mentem azokon a lépcsőfokokon, amelyeknek az első lépése a jelzés, hogy írtam egy könyvet és szeretném, ha kiadnák. Több helyről nem válaszoltak vagy elutasító választ kaptam, olyan is volt, aki irreálisan kevés összegért vállalta volna azt, hogy nyomtatásba kerüljön a művem. A Könyv Gurut üzemeltető kiadó jelezte vissza, hogy szívesen kiadják az alkiadójuk, a Guru gondozásában.  A kész ötletbe nem szóltak bele, csak korrekturázták a szöveget, javították a nyelvtani és szemantikai hibákat, de a sztori az úgy maradt, ahogy én megírtam. Illetve az illusztráció is saját kreálmány volt, tudatosan lettek a képek fekete-fehérek.

Milyen érzés volt először kézbe venni a kész könyvet?

Sokszor elképzeltem, hogy milyen érzés lesz először kézbe venni, azt képzeltem, hogy bele fogok könnyezni, ez majdnem meg is történt, nagy öröm volt, még friss az élmény, múlt héten jelent meg a kötet. Eddig előrendelhető státuszban volt, de most már meg lehet vásárolni is. Sajnos a középiskolában nem olvastam, így engem is meglepett, amikor megszületett bennem az írás és a könyv gondolata. A mai fejemmel azt érzem, hogy nagyon jó lett volna többet olvasni az iskolás éveimben. Talán ezzel a könyvvel utat nyithatok a mostani iskolásoknak az olvasás felé.

dsc_5340.JPG

A fülszövegből kiderült, hogy 3 fiúról szól a történet, akik elindulnak megkeresni az egyikük nagypapáját egy különleges világba. Van bármilyen kötődése a cselekménynek a te életedhez vagy ez abszolút fikció? Mi az üzenet, miért érdemes elolvasni?

Így van, a fiúk elindulnak és megkeresik az egyikük nagypapáját, aki rejtélyes körülmények között eltűnt. Fontos elem még, hogy a főszereplő fiú szülei meghaltak, és a történet elején nem lehet tudni, hogyan. Körülbelül ennyit szeretnék elmondani anélkül, hogy több cselekményt megosztanék. Vannak benne olyan elemek, amelyek a saját élményeimből táplálkoznak. A karakterek jellemei pedig azt tükrözik, hogy én milyen szerettem volna lenni ennyi idősen. Tudatosan lett belőle ifjúsági regény, mert az én lelki világomhoz ez a műfaj áll legközelebb, olvasni is az ilyen történeteket szeretem a legjobban. A Kulipintyó a barátságról szól, az összetartozásról, a családról. A család ebben az esetben nem csak a vérségi rokonságot jelöli, hanem számomra a barátok is beletartoznak a család fogalmába, mert szoros kötelék tud kialakulni barátok között is. Mivel univerzális értékeket közvetít, és a főszereplőkön kívül fontos női karakterek is vannak benne, így lányoknak és fiúknak is egyaránt érdekes lehet, kb. 10 éves kortól ajánlom olvasni. Állatokkal és különleges lényekkel is találkozhatunk majd lapozgatás közben, saját világot teremtettem. Pont ezért nem fért minden bele egy kötetbe, várhatóan még két rész fog megjelenni.

dsc_5348.JPG

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sztealmamater.blog.hu/api/trackback/id/tr5718062214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Leírás

Az SZTE Alma Mater, a Szegedi Tudományegyetem alumni szervezete legfőbb célkitűzésének tekinti, egy olyan közösséget építsen, amelyben az egyetem öregdiákjai a diplomaszerzést követően is kapcsolatban maradhatnak az intézménnyel és egymással. Az Alma Mater-tagok részesei lehetnek az egyetemi életnek, értesülhetnek az itt zajló fejlesztésekről, rendezvényekről, és egyedülálló kedvezményrendszert vehetnek igénybe. A szervezet alapvető célcsoportját képezik az egyetemi oktatók és dolgozók mellett azok a volt hallgatók, akik a Szegedi Tudományegyetemen tanultak, és itt szerezték meg diplomájukat.

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása