Öt zenész, akik több egyéb formációban is játszanak, akik bejárták már a zenei világ nagyon sok szegletét, és akik ezer szállal, de legalábbis tízzel :-) kötődnek a Szegedi Tudományegyetemhez, most közösen állnak színpadra. Zenéjükben a populáris zene a közös tengely, de a rock, a jazz, a funky, a népzene és a klasszikus zene hatásai vitathatatlanok.

Ismerjétek meg őket:

Buzáné Pápai Mariann - énekes, akinek gyerekkori álma vált valóra, a zenekar alapítója: 

"A zene fontos részét képezi az életemnek. Általános, valamint középiskolában 1-1 évet zongorán, majd gitározni tanultam. Tagja voltam  az oktatási intézmények énekkarainak. Már ebben az időszakban  próbálkoztam a dalírással, dalaim elismerést nyertek az iskolák  tehetségkutató rendezvényein. 2016-ban sodort Szegedre az élet. 2017-ben megírtam az „Egyszer majd” című dalt és ennek a dalnak a feldolgozásához kerestem zenekart. 2018 novemberére sikerült is, így lettem zenekarunk alapító tagja.  Dalaink szövegeit magam írom, részt veszek a zeneszerzésben, de ez egyfajta csapatmunka, így alakult ki egy zenei stílusunk, mely a pop- és poprock műfajhoz áll közel.

Ebben a zenekarban látom megvalósulni gyerekkori álmomat, hogy énekesnő lehessek. Zenésztársaim tehetségét csodálva jó csapatnak gondolom magunkat. Büszke vagyok rájuk."

Pintér Norbert - basszusgitáros, aki emellett a művészeti ágak összevonásával is kísérletezik:

"Már kiskorom óta körülvesz a zene. Hat évesen néptánccal indítottam és ezt 12 évig űztem. Ezzel párhuzamosan nagybőgőn kezdtem játszani, amiből végül gitár és basszusgitár lett. Vajdaságból származom, ahol a Szabadkai Tanítóképző karon végeztem, így az oktatás, és főleg a zene oktatása, szívügyem. Sok zenekarral dolgoztam már és párhuzamosan a színházakban, mint zenei rendező kipróbáltam magam. Így a zeneszerkesztés és produceri munka is fontos részét képezi a mostani tevékenységemnek. Nagyon szeretem kombinálni a különböző zenei stílusokat és új arculatokat létrehozni a zenében. A zene mellett más művészeti ágak is közel állnak hozzám, mint például a festészet. Ezeket szívesen korrelálom. Nagyjából 4 éve élek látássérültként és így megpróbálom a festészetet és a zenét új szemszögből vizsgálni és szívesen kísérletezek.

Ebben a zenekarban az az érdekes, hogy nagyon sok zenei szférából származunk. Azt gondolom, hogy egy zenekarnak elsősorban az összetartás kell, hogy a legfontosabb legyen és az, hogy egymást kiegészíteni, és ne felülmúlni akarják. A Manna Dala zenekar, bár egy nagyon friss formáció, de mindenkiben megvan az a zenei alázat, ami kell egy ilyen közös munkához..

Az SZTE-n a Juhász Gyula ének - zene mesterszakára iratkoztam be. Később pihentetni kényszerültem a tanulmányaimat a látássérülésem miatt. A  tanulmányaim alatt az egyik legérdekesebb élményem volt vakon énekkart vezényelni karvezetés órán. Akkor még nagyon az elején voltam annak, hogy a látásom elvesztéséhez alkalmazkodni tudjak, talán ezért maradt meg bennem annyira ez a történet."

Kempf Attila - zongoraművész, diplomáját az SZTE-n szerezte, a Gyakorló Általános Iskola zongoratanára

"Zongorista "karrierem" 9 évesen kezdődött, idestova 30 éve. Jól emlékszem még a kezdeti időkre, mikor nagyjából 12 éves koromban kinyílt számomra a zene, és felfedeztem a harmóniák birodalmának előszobáját. Ez arra inspirált, hogy zongorán az általam kedvelt aktuális rádióslágereken saját fülem által vezérelve kísérletezzek a zongorán. Így a klasszikus tanulmányok mellett a könnyűzene és a dél-dunántúli sváb népzene is táptalajt adott zenei világom szárba szökkenésének. Ez teljesedett ki Szegedre érkezésemkor, ahol az egyetem felhőtlen évei alatt széles sávra váltott bennem a művészet megélése és kikristályosodott, hogy a különböző zenei kategóriák pusztán különböző rétegei egy "ősforrásnak". Zongoratanár valamint zongoraművész szakon végeztem, és aktívan részt vettem a szegedi egyetemi közösségi életben, igyekeztem nyitott lenni a lehető legtöbb dologra, ami örömöt és emberi teremtő emberi kapcsolatokat hoz.

Azóta is tartom, hogy Szeged a kulturális programok és fesztiválok vidéki "Mekkája" és az egyetemisták földi paradicsoma. Nem volt nehéz mámoros érdeklődéssel és szabad szellemmel beleolvadnom. Az az érzés járt át, hogy itt bizalom és nyitottság fogad, ahol a lényem is teret kap. Rengeteg koncerten, fesztiválon, bulin jelentem meg számtalan vidám, különleges, abszurd, absztrakt élménnyel gazdagodva."

Király Réka - vokalista, aki a Szegedi Egyetemi Énekkar aktív tagja, mint BTK-s hallgató

"Immáron 14 éve foglalkozom hobbi szinten zenével. 7 évig zongoráztam, 4 évig magánéneket tanultam, most pedig a Szegedi Egyetemi Énekkar tagja vagyok. Mindemellett az elmúlt hónapokban belekóstoltam egy kicsit a gitározásba is. Számomra nagyon fontos, hogy egy dal érzéseket és gondolatokat keltsen fel az emberben. Szeretem, ha egy zeneszám öszetettebb, akár a dallam, akár a szöveg szintjén, és hogy emiatt igényli a törődést, mert ilyenkor a ráfordított idő miatt úgy érzem, hogy kicsit a sajátommá válik.

Nagyon friss a kapcsolatom a zenekarral, de imádok minden együtt töltött percet. Úgy gondolom fontos üzeneteket és érzéseket közvetítünk a dalokkal, és izgalmasnak találom, hogy több különböző stílust is ötvözünk."

Urbancsok Marcell - gitáros, az SZTE ÁJTK hallgatója

"Nyolc éve gitározok hobbi szinten, leginkább az alternatív zene áll közel hozzám. Szeretem, ha egy dalnak van mondanivalója, számomra nagyon fontosak a dalszövegek jelentései. Nemrég kerültem a zenekarba, viszont nagyon jónak látom azt az irányvonalat, amit a csapat képvisel.

Véleményem szerint teljesen egyedi hangzásvilággal rendelkezik az együttes, és remélem, hogy ehhez én is hozzá tudok egy kicsit tenni."

Bubla Bence - dobos, aki számára a zenélés a váratlanról és a bátorságról szól,  négy meglévő diplomájából három az SZTE-hez kötődik.

"9 éves korom óta játszok ütőhangszereken, tehát lassan 30 éve. Ez idő alatt számos zenekarban megfordultam, nagyon sokféle zenét hallgatok és a zenekarok, melyekben játszottam szintén nagyon sokfélék voltak. Nagyon büszke vagyok rá, hogy első zenekarunk a Kalungu Ütőegyüttes lassan 20 éve működik. A zenélés számomra mindig is olyan volt, mint a főzés, bátran kell nyúlni hozzá, mert sokszor az egészen megdöbbentő kombinációkból születnek a legjobb dolgok. Erre törekszem, amikor zenélek.

Úgy gondolom, hogy a zene és úgy általában a művészet egy nálunk magasabb rendű dolog. Persze mi hozzuk létre, de ami születik belőle, az túlnő rajtunk.

A Manna Dala nagyon különböző személyiségekből adódik össze, teljesen más utakról érkeztünk ide, de egy a célunk, adni szeretnénk valami értékeset az embereknek. Ezek a különböző energiák és ötletek nagyon izgalmas zenét eredményeznek. Na persze ez csak akkor fog kiderülni, ha a kedves olvasó eljön a koncertre. ;)" 

Ismerkedjetek meg zenéjükkel!

Gyertek el a következő koncertjükre!