A Hónap Alma Mater tagja áprilisban: Bessenyei Zsolt, a Pick Szeged Zrt. HR vezetője, az Alumni Mentorprogram Mester Mentora, business coach.

A Pick Szeged Zrt. kapta meg idén az Alma Mater presztízsdíjat, amit Bessenyei Zsolt, a vállalat HR vezetője vehetett át a tavaszi Állásbörzén. A díjjal, melyet már második alkalommal ítéltek oda a Pick Szeged Zrt.-nek (először 2013-ban - Bonafarm Csoport - Pick Szeged Zrt. és Sole Mizo Zrt.) a Szegedi Tudományegyetem 2006 óta tünteti ki együttműködő partnercégei közül a legkiemelkedőbbeket. Mindeddig példa nélküli volt, hogy egy vállalat kétszer részesüljön az SZTE Alma Mater presztízsdíjában. Ehavi Hónap Alma Mater Tagja interjúnk keretein belül Bessenyei Zsolttal, a vállalat HR igazgatójával beszélgettünk.

Mit jelent ez az elismerés a cégnek?

Úgy gondolom, hogy az egyetemmel sok-sok év alatt kialakult és ápolt kapcsolat megkoronázása ez az elismerés. Az SZTE és a cég nagyon sok szálon kötődik egymáshoz – így például ösztöndíjprogramokon, szakmai gyakorlati lehetőségeken, az Alumni Mentorprogramon, duális képzéseken, illetve kutatás-fejlesztési projekteken keresztül. Nagy megtiszteltetés ez a díj, és külön öröm, hogy az Állásbörzén ilyen sok kiállító előtt öregbíthettük a Bonafarm csoport és a Pick hírnevét. Én úgy gondolom, hogy az együttműködések fontosságát az jelzi a legjobban, hogy milyen sok hallgató dolgozik nálunk már egyetemista korában, majd később felvételt is nyer a céghez.

A hallgatók szakmai gyakorlatszerzéséhez és elhelyezkedéséhez alumni mentorként gyakran és nagyban hozzájárulsz. Mit gondolsz, mik azok legfontosabb dolgok, amik segíthetnek az elhelyezkedésben, szakmai fejlődésben egy pályakezdőnek?

Örök kérdés ez, hiszen minden évben vannak új pályakezdők, de úgy gondolom, sok minden nem változik a világban e tekintetben – a legfontosabb talán az, hogy merni kell bátornak lenni, és nagyon jó, ha az ember tudja mit akar, mi érdekli, hiszen erre kíváncsi igazán a munkáltató is. Sokan kishitűek azért, mert nincs tapasztalatuk. Erre azt szoktam mondani, hogy nekik is van előnyük a tapasztaltakkal szemben – hogy őket még nem „rontotta el” senki. Vagyis, mivel még nem dolgoztak hosszú ideig sehol, nincsenek olyan berögzült kulturális folyamataik, mintáik, amik negatívak lehetnek vagy nehezen átalakíthatók. Ez nagy előny! Nagyon fontos az is, hogy a jelentkezőt érdekelje a cég, és jó, ha feltesz kérdéseket a fejlődési és karrierlehetőségekről is. És természetesen az is elengedhetetlen, hogy az ember ne akarjon nagyon rövid időn belül magas pozíciót elérni, hiszen ehhez hosszabb idő szükséges.

Milyen volt a te pályakezdésed, pályaválasztásod? Miért vonzott a HR területe?

1992-ben kezdtem el munkaügyi kapcsolatok szakra járni a szegedi egyetemen, a legelső évfolyam tagjaként. Abban az időben már munkaügyesként dolgoztam, a HR, mint önálló szakma azonban teljesen újnak számított Magyarországon. A pályafutásom elején, amikor egy autósoktatási intézetnél szerveztem tanfolyamokat, az tetszett meg, hogy minden nap új arcokat látok – fiatalok, idősek, nők, férfiak, mindenki más és más problémával. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy emberekkel szeretnék majd foglalkozni. Ezért tartottam jó lehetőségnek a munkaügyi kapcsolatok szakot.

Hogy érezted magad az egyetemen, milyen élményeid vannak az SZTE-vel kapcsolatban?

Nekem a nappalis, kolis, igazi „egyetemista” hangulat sajnos kimaradt, mert az első szakomat levelezőn végeztem, de egyébként így is nagyon tartalmas volt, és megalapozta azt a jó kapcsolatot, amit azóta is ápolok az egyetemmel. A legfőbb motivációm e kapcsolat ápolásában, és az Alumni Mentorprogramban való részvételben az volt, hogy valamit vissza tudjak adni, és valami olyat nyújthassak a hallgatóknak, amiből annak idején nekem is hiányérzetem volt – életszerű példákat a versenyszférából, a való világból. Szerettem volna lefordítani a hallgatók nyelvére, hogy amiket a könyvekből megtanulnak, hogyan működnek egy cégnél, a gyakorlatban. A kettő ugyanis egyrészt nem is mindig fedi egymást, másrészt pedig a gyakorlati alkalmazást nem lehet másképpen megérteni, csak úgy, ha az ember maga is részt vehet benne. Azóta látom, hogy egyre több ilyen kezdeményezés és előadás van az egyetemen, aminek nagyon örülök, és ha hívnak, én is mindig nagyon szívesen megyek vissza előadni.

Tudni lehet rólad azt is, hogy elvégeztél egy business coach tanfolyamot. A coaching milyen szerepet játszik jelenleg a munkádban?

Négy éve végeztem el a coach képzést, azonban már sokkal korábban megfogalmazódott bennem az igény, hogy elmenjek egy ilyen tanfolyamra, végül aztán 2018-ban sikerült megcsinálni. Egyébként úgy gondolom, hogy részben „coachingoltam” én már korábban is, mint HR vezető, csak legfeljebb nem tudatosan. A képzést azért végeztem el, mert szerettem volna még magasabb szintre emelni a munkámat a kollégáim támogatása által. Egy-egy beszélgetést persze nem hívok coachingnak itt házon belül, mert nem szeretném, hogy bárkinek frusztráló legyen ez – de a beszélgetés menete, tartalma, iránya és eszközei abszolút a coachingra is jellemzők. Én úgy látom, és a visszajelzések is ezt mutatják, hogy coaching szemlélettel jobban működök, mint kolléga és vezető egyaránt.

Mit gondolsz, mennyiben fejleszthetők a vezetői képességek? Lehet-e bárkiből jó vezető?

Szerintem igen – ugyan vannak olyan velünk született készségek, képességek, amik segítenek jó vezetővé válni, de mindezeket tanulni is lehet, illetve kell is. Persze van, akinek ez könnyebben megy, van, akinek nehezebben, de az biztos, hogy még annak is, aki azt gondolja, hogy vezetőnek született, fejlesztenie kell magát. Nem véletlenül tervezünk sok olyan képzést, amik a vezetői eszköztár bővítésére irányulnak. Egy vezetőnek nem csak a szakmával, a csapatával is rengeteget kell foglalkozni, támogatni azt – így lesz egy csapat ugyanis igazán elkötelezett és motivált.

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

Már csak az életkorom és az eddigi pályafutásomban eltelt évek alapján is leginkább azt a tudásmegosztást szeretem, amit egyre többet gyakorlok, és amiért olyan nagy híve vagyok az Alumni Mentorprogramnak is. Annak ellenére, hogy már 12 éve van HR itt a Bonafarm csoportban, és gyakorlatilag a nulláról építettük fel, még mindig van hova fejlődnünk, újra és újra találhatunk ki új, ösztönző rendszereket. És amikor látjuk, hogy sikeresen alakítottunk át valamit, vagy még jobbak lettünk, az mindig nagyon hajtja az embert előre. Azt hiszem, én soha nem fogok úgy tekinteni a HR-re, mint egy végrehajtandó feladatra, aminél megmondják, hogy mit kell csinálni… a legjobb dolog a HR-ben éppen az emberi oldal és a kreativitás. Én is ezért szeretem annyira.

 Interjú és fotók: Kósa Boglárka