Az SZTE 100 legjei – alumni és dolgozói verseny

nyujtas_2.png

Lezárult a 2021-es SZTE 100: A mintegy másfél hónapos egyéni verseny után a Nyújtás a Weekendig című kihíváson az SZTE karjai és egységei mérhették össze erejüket. A legtöbb kilométert címvédőként a karok között az ÁOK, az egységek között az IKI gyűjtötte, a legaktívabb kar pedig az ÁJTK volt. Az SZTE 100 alumni és dolgozói verseny „legjei”-vel rövid interjúkban beszélgettük sportról, motivációról, elhivatottságról.

Az alumni és dolgozói verseny összes eredményéről ezen a linken lehet olvasni.

Június hónap Alma Mater tagjai: Demcsák Zoltán, Engi Erika, Révész Gábor, Gyuricza Beáta, Dimák Balázs, Palásti Éva, Horváth Erika

 

demcsak_zoltan_korinthosz_befuto.jpg

 

Demcsák Zoltán – Futás EXTRÉM - 1049 km

Demcsák Zoltán már az egyetemi évei alatt is aktívan sportolt és az egyik főszervezője volt a legendás Ady téri kispályás labdarúgó tornának. A sport ma is az élete része, így szívesen vett részt a kihívásban, amiben 1049 kilométerrel messze a legtöbbet futott az alumni és dolgozói versenyzők közül.

„A futás a kétezres évek végén vált az életem részévé. Túlsúlyosként (108 kg) és a magas vérnyomás miatt kezdtem el életmódot változtatni. Napi 500 méterekkel kezdtem a futást. 2011-ben öcsémmel lefutottam életem első maratonját Budapesten. Ez egy nagy kihívás volt, amire azóta is büszke vagyok. Az Ultra Balaton verseny egyéni teljesítésére való felkészülésem közepette jött a mail, hogy támogatni lehet a volt egyetemem egyik karát. Természetesen beküldtem az eredményeim. Miután feltettem a posztokat, egyre több gratuláció érkezett. Ezek a visszajelzések mindig jól esnek az embernek, természetesen nekem is.”

 gyuricza_bea_futas.jpeg

Gyuricza Beáta, futás női - I. helyezett

Gyuricza Beáta - Jó volt látni, hogy ilyen sokan vagyunk

Gyuricza Beáta 333,3 kilométert futott, ezzel pedig a női mezőnyben az élen végzett a kategóriájában.

- Milyen szerepet játszik a sport az életében?

- 12 éve kézilabdázom, hallgatóként a medikus csapatban is játszottam. A futással 2020-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni, mondhatni én is "karanténfutó" lettem. A futás mellett a terepakadály futás keltette fel az érdeklődésem, és már az első versenyen tudtam, hogy nem az lesz az utolsó. A sport szó szerint a mindennapjaim része, ritkán telik el úgy nap, hogy ne mozogjak valamit, gyakran ez jelenti a kikapcsolódást.

- Milyen motivációt jelentett az SZTE 100?

- Sokszor motivál engem is, ha látom, ahogy más fut, de ami még ennél jobb érzés, amikor én motiválhatok valakit! A sportban is vannak hullámvölgyek, egy hosszabb versenymentes időszakban csökkenhet a lelkesedés, ilyenkor hatalmas ereje lehet a sportközösségnek, vagy egy instant versenynek.

- Mennyire figyelte a többiek teljesítményét és/vagy visszajelzéseit, posztjait?

- Különösebben nem nézegettem, hogy ki mennyit futott, de végigpörgetve az oldalt jó volt látni, hogy ilyen sokan vagyunk. A sportnak hatalmas közösségformáló ereje van, sokszor segítik, motiválják egymást a versenyzők, még akkor is, ha nem csapatsportról van szó.

- Tudtak róla a kollégái/családtagjai, hogy benevezett? Mit szóltak hozzá?

- Nem minden nevezésemről tudnak a barátaim vagy a családom, nagyobb versenyeket el szoktam mondani, néha szeretem, ha biztatnak és tudatják, hogy mellettem állnak. Erről csak akkor számoltam be, amikor már tudtam az eredményt, jó érzés volt, hogy velem örültek.

gyuricza_bea_selfie.jpg

- Mennyire érzi hasznosnak az „egyetemi közösség”, alumni közösség építésében az SZTE sportprogramjait (pl. SZTE 100)?

- Úgy gondolom, hogy az egészségmegőrzés mellett a sport összehozza, és összetartja az embereket, akár profi, akár hobbisportról van szó. Ennek tükrében a sportprogramokat remek módszernek tartom a közösség építéséhez.

- Milyen szinten tartja a kapcsolatot az egyetemmel/korábbi csoporttársaival/oktatóival?

- Korábbi csoporttársaimmal, valamint a medikus csapattársaimmal tartom a kapcsolatot.

- Milyen egyetemi kezdeményezésekben venne részt szívesen a jövőben is?

- A sportrendezvények mindig felkeltik az érdeklődésem, azokban szívesen részt vennék.

 

szte_100_dimak_balazs.jpg

Dimák Balázs: futás férfi I. helyezett, kerékpár férfi I. helyezett

Dimák Balázs: Nagy kovácsoló erő van ezeken az eseményeken, és rengeteg kapcsolatépítési lehetőség

Dr. Dimák Balázs, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinika Központ Általános Orvostudományi Kar Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika mérnöke. Kollégáit nem lepte meg, hogy részt vett a kihívásban, hiszen tudják róla, hogy sokat sportol. Dimák Balázs 1488 kilométer kerékpározott a kihívás során, emellett a futás férfi kategóriájának is első helyezettje.

- Milyen szerepet játszik a sport az életében?

- Két éve kezdtem el triatlonozni. Korábban hobbi szinten futottam, inkább csak relaxációs jelleggel. Mellette szívesen jártam súlyt emelni. Ezt követte egy országúti kerékpár beszerzése, innen már egyenes út vezetett a triatlonhoz. 2019-ben Kaposváron teljesítettem egy középtávú triatlon versenyt, 2020-ban életem első Ironman távját sikerült abszolválnom Balatonkenesén. Véleményem szerint a hosszútávú triatlonra való felkészülés az egyik legtöbb időt felemésztő sportág. Ebből kifolyólag ez már nem csak egy hobbi, hanem egy életforma. És nem csak nekem, hanem a barátaim, a családom számára.

- Milyen motivációt jelentett az SZTE 100?
- Az elmúlt két év nagyon nagy fordulatot hozott a világban, így a sport világában is. Az ember teljesítményét a megmérettetések jelentősen befolyásolják. A versenyek nagy része sajnos nem került megrendezésre fizikailag, helyüket a virtuális versenyek vették át. Sosem teljesítettem még semmiféle virtuális kihívást, egyrészt emiatt is különleges volt számomra. Másrészt nagyon jó volt látni, hogy mennyi ember sportol rendszeresen akár egyetemi dolgozóként, akár korábbi hallgatóként. Harmadrészt most sikerült megvédenem a PhD dolgozatomat. Így méltó megkoronázása volt ez az esemény a doktorandusz évek lezárásához.

- Mennyire figyelte a többiek teljesítményét és/vagy visszajelzéseit, posztjait?

- A többiek teljesítményét rendszeresen követtem. Mint minden versenyen - természetesen egészséges keretek között - nagyon fontos a versenyszellem, a győzni akarás.  Ezzel én sem voltam másképp. Örömmel telített el a versenytársak egymáshoz való viszonya, a kölcsönös motiváció, az elismerő szavak.

- Tudtak róla az egyetemi kollégái, hogy benevezett? Mit szóltak hozzá?
- A fül-orr-gégészeti klinika dolgozói nagyon elhivatottak a munkájuk iránt, így sportolásra nem sok idejük marad. Rólam tudják, hogy nagy szerelmese vagyok a triatlonnak. Így nem lepődnek már meg semmiféle megmérettetésen.

- Mennyire érzi hasznosnak az „egyetemi közösség” építésében az SZTE sportprogramjait (pl. SZTE 100)?

- Nagyon fontosnak tartom a mind a sportot, mind a sporteseményeket. Hallgató koromban a természettudomány és informatika kari sportnap rendezésében aktívan részt vettem, a többi kar sportnapját szívesen látogattam. Nagy kovácsoló erő van ezeken az eseményeken, és rengeteg kapcsolatépítési lehetőség, ami a későbbiekben nagy előnyt jelenthet bárki életében.

- A futás mellett a kerékpározást is teljesítette. Milyen sportos múltja van?

- Gyermekkoromban duci kisfiú voltam. 18 évesen kezdtem el rendszeresen mozogni, fogyás céljával. Szegeden megismerkedtem a súlyemeléssel és a funkcionális mozgásformával. Ezt kiegészítve egy kevés futással, tartottam magamat formában. De az ember mindig jobb és több szeretne lenni. Így vásároltam egy országúti kerékpárt két éve. Így jutottam el a triatlonig. Heti egyszer járok uszodába, a többi napokon futó és/vagy kerékpár edzések vannak. Sajnos a súlyemelésre már nem maradt időm. De a jövőben szeretnék egyfajta egyensúlyt felállítani a két eltérő mozgásforma között.

- Szeretném hálámat kifejezni a szervezők és segítők felé. Látva ezt a rengeteg munkát, amit ők belefektettek, hogy az eredmények összesítve legyenek - az becsületre méltó. Így zárásként a családom és barátaim támogatása mellett nagyon köszönöm az összes szervező és segítő lelkiismeretes munkáját. 

3747121_2.jpg

Révész Gábor – Kerékpározás EXTRÉM – 4355 km

Révész Gábor a tavalyi SZTE Mozdulj! verseny kerékpár kategóriájának győztese mérföldekkel szárnyalta túl még az előző – igen impozáns – teljesítményét: az országúti kerékpáron megtett 4355 kilométerével kiérdemelte az EXTRÉM címet is. Révész Gábor az ÁOK kollégiumigazgatójaként és az SZTE Sportközpont óraadójaként dolgozik, 1983-ban végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés-földrajz tanár szakon.

„A pandémia miatt a személyes mozgástér egy jó ideje beszűkült, ezért is nagyon fontos volt számomra, hogy aktívan mozogjak. A progran nagyon jó motivációt jelentett, hogy menjek ki az országútra, gyűjtsem a kilométereket a jó levegőn, a természetben. Ezek mind feltöltöttek. Amikor az ember hosszú ideig bezártságban él, magányosabbá válhat, és a sport nagyon sokat segített abban is, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Csodálatos érzés, hogy az ember a természet változását testközelből érzi…”

received_535339347601643.jpeg 

Palásti Éva – Mindenki a saját teljesítményét múlhatja felül

Testnevelés-földrajz szakos tanárként végzett az SZTE 100 kerékpár női kategóriájának első helyezettje, 1183 kilométerrel.

-Milyen szerepet tölt be az életében a mozgás, a sport?

-A sport gyermekkorom óta mindennapjaim részét képezi, hat éves koromban kezdtem el úszni. Az úszás versenyszerű befejezése után kezdtem más sportágak felé kacsintgatni. Manapság is a napirendem része a testmozgás. Kedvelt sportágaim közé tartozik a kerékpározás, futás és természetesen az úszás.

-Miért csatlakozott az SZTE 100 kihíváshoz?

- Az idei SZTE 100 versenyt egy nagyon jó barátnőm ajánlotta, Almási Dóra, aki a Sportközpont dolgozója. Azonnal felcsillant a szemem, szeretem az ilyen kihívásokat.

-Meséljen a kihívás időszakáról, hogyan élte meg, akár pozitív, akár negatív értelemben?

-A digitális oktatás ideje alatt több szabadidőm volt a testmozgásra, aminek nagyon örültem. Emellett maga a kihívás is nagyon motivált. A célom az volt, hogy a tavaszi karantén ideje alatti teljesítményemet felülmúljam, ami sikerült is.

-Történt-e Önnel valami rendhagyó, különleges, vagy vicces esemény a kihívás teljesítése során?

A legviccesebb történet talán az volt, amikor kerékpározás közben defektet kaptam, majd 5 kilométert kellett sétálnom. Másnap pedig a másik bringámmal kaptam defektet és szintén jó kis sétával zártam a napot. Ezután kerékpárszerelés következett, hogy mihamarabb gyűjthessem a kilométereket.

-Mi volt a legjobb élménye a kihívás során?

A kilométerek száma, amit le tudtam kerékpározni. Korábban ennyit ilyen  intervallumban még nem teljesítettem.

-Tervezi, hogy jövőre is elindul?

Természetesen! Szeretném több ismerősömet is motiválni az indulásra.

-Mit üzen azoknak, akik még nem csatlakoztak, miért éri meg?

Ahogy engedi idejük, csatlakozzanak a kihíváshoz, mert plusz motivációt ad, így mindenki a saját teljesítményért múlhatja felül.

img_20210627_173801.jpg

az EXTRÉM túrázás nyertese Engi Erika, aki vizslájával, Bogyóval együtt gyűrte le a kilométereket

Engi Erika – Túrázás EXTRÉM – 768 km

Engi Erika húsz éve óta dolgozik az SZTE Állam-és Jogtudományi Karán képzési koordinátorként. Amikor csatlakozott az SZTE 100-hoz, célként tűzte ki a verseny megnyerését, és a gyalog megtett közel 800 kilométeres fantasztikus teljesítményével még az EXTRÉM címet is kiérdemelte. Erika a kérdésünkre, hogy mi volt a legjobb élménye a verseny során, a kitartást, a rendszerességet és a sok természetben töltött időt emelte ki.

„Véleményem szerint csak pozitív hatása van a kihívásnak – azon kívül, hogy egy jó verseny, a kihívás adta célkitűzésünkből sok mindent átültethetünk a mindennapi életünkbe. Én napi szinten ennyit soha nem gyalogoltam, nem is terveztem, de a kihívásnak köszönhetően most be fogom építeni a mindennapjaimba. Nem utolsó sorban jó hatással van a testi és mentális egészségünkre, ami talán a legfontosabb. Hajrá Mindenki, HajrÁJTK!”

img_20200706_121411.jpg

Horváth Erika négy éve dolgozik hivatalsegédként az SZTE BTK-n, az SZTE 100 verseny túrázás kategória első helyezettje lett 321 kilométerrel.

-Milyen szerepet tölt be az életében a mozgás, a sport?

Fiatalabb koromban is mindig szerettem sportolni. Gimisként belekóstoltam a tájékozódási futásba is. Jelenleg a munkám miatt sokat gyalogolok. Igaz, mehetnék tömegközlekedéssel is, de sokkal gyorsabban célba jutok gyalogosan. Szabadidőmben jártam aerobikra, táncra, de a pandémia miatt erre nincs már lehetőségem. Ekkor jelentkeztem az SZTE 100 kihívásra. Tavaly inkább kerékpároztam, az idén viszont a gyaloglással neveztem be.

-Miért csatlakozott az SZTE 100 kihíváshoz?

Kellett valami mozgásos dolog, amivel úgymond fölösleges energiáimat le tudjam kötni.

Meséljen a kihívás időszakáról, hogyan élte meg, akár pozitív, akár negatív értelemben?

Az idén nem az elejétől követtem a kihívást. De kedvet kaptam én is a versenyhez, amikor láttam, hogy mások is hogyan teljesítettek.

-Történt-e Önnel valami rendhagyó, különleges, vagy vicces esemény a kihívás teljesítése során?

Amikor Pécsett voltam a gyerekeimmel, unokákkal, egy városnéző túrára indultunk. Az elején elfelejtettem bekapcsolni az alkalmazást, amivel dokumentáltam a túrát.  Később, az állatkerthez érve külön kellett válnunk és a fiam meg a lányom az állatkertet kívülről „nézték” meg, mert nekik akkor még nem volt védettségi igazolványuk. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, hogy ki merre jár.

-Mi volt a legjobb élménye a kihívás során?

Valójában a tavalyi kihívás során voltam a legbüszkébb magamra, hogy többször is mekkora utat tudtam megtenni kerékpárral, pedig nincs csúcskategóriás bicajom.

Az idei kihívásnál láttam, hogy ilyen idősen is (60 leszek július 4-én) milyen sokat tudok menni, teljesíteni. Ez jó érzéssel tölt el.

-Tervezi, hogy jövőre is elindul?

Igen, mindenképp indulni szeretnék.

-Mit üzen azoknak, akik még nem csatlakoztak, miért éri meg?

Különösen most, hogy sokan be voltak zárva, mindenkinek kell, hogy a friss levegőn minél többet mozogjunk. Ezzel nem csak a testünknek teszünk jót, hanem a lelkünknek is. Mert amíg túrázunk, bicajozunk, megismerjük a környezetünket, a vidéket, a várost. Sok szépet lehet látni, ha nyitott szemmel és lélekkel járunk.

 

Interjúk: Lévai Ferenc, Kósa Boglárla, Gerháth Györgyi 

A bejegyzés trackback címe:

https://sztealmamater.blog.hu/api/trackback/id/tr7416608946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Leírás

Az SZTE Alma Mater, a Szegedi Tudományegyetem alumni szervezete legfőbb célkitűzésének tekinti, egy olyan közösséget építsen, amelyben az egyetem öregdiákjai a diplomaszerzést követően is kapcsolatban maradhatnak az intézménnyel és egymással. Az Alma Mater-tagok részesei lehetnek az egyetemi életnek, értesülhetnek az itt zajló fejlesztésekről, rendezvényekről, és egyedülálló kedvezményrendszert vehetnek igénybe. A szervezet alapvető célcsoportját képezik az egyetemi oktatók és dolgozók mellett azok a volt hallgatók, akik a Szegedi Tudományegyetemen tanultak, és itt szerezték meg diplomájukat.

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása