Az Alumni Uni – Tudásműhely sorozat következő előadása „Az innováció sikere és bukása” címmel kerül megrendezésre. Az online bejelentkezés során Dr. Lengyel Balázs, az SZTE alumnusa, az ELKH KRTK munkatársa, az Agglomeráció és Társadalmi Kapcsolathálózatok kutatócsoport vezetője az innovációk terjedésének elméleti oldalát mutatja majd be, jelen beharangozó interjú segítségével felvillantja számunkra az innováció elméletének néhány alapfelvetését.

 Az innováció, innovatív kifejezést a hétköznapi életben is gyakran használjuk. Tudományos értelemben mit kell érteni alatta?

Az innováció alatt mindig újítást értünk, azaz valamilyen új termék, eljárás, szolgáltatás vagy technológia megjelenését és elterjedését. Az innováció fogalma két komponensű. Az egyik maga a megalkotás, vagyis hogy valakinek támad egy új gondolata, vagy egy új terméket fejleszt; a másik az adaptáció, vagyis hogy valakik felhasználják, átveszik ezt a gondolatot, vagy elterjed egy új szolgáltatás, vagy egy új technológiát más cégek is alkalmaznak. A két összetevőt, a létrehozást és a terjedést nevezhetjük együtt innovációnak.

Milyen típusú innovációkat ismerünk?

Az innovatív termékek gondolata talán egyértelmű. Ugyanakkor egy szolgáltatás is lehet innovatív, amennyiben újdonságként tudunk tekinteni rá adott földrajzi, társadalmi környezetben. Például a jógaoktatás a 70-es években még nem volt jellemző Magyarországon, így amikor el kezdett terjedni, akkor ez egy innovatív szolgáltatásként volt értelmezhető az országban. Nyilván nem itt kezdtünk el először jógaoktatással foglalkozni, de a megjelenéssel innovatív szolgáltatásnak minősült az új helyen.

Az innováció sikerességének mik a kulcsai?

Csodareceptet nem tudok, de két alapvető dolog kiemelhető, mindegyik az előzőleg kifejtett kettős láb- gondolatát támasztja alá.

Foglalkozom azzal, hogy egy cég, vagy tudós hogyan lesz sikeres, illetve ehhez kapcsolódva egy tudományos publikáció, cikk mitől lehet hatásos. Ennek alapja az, hogy a tudományos kutatásokban mindig tetten érhető az innováció, hiszen a kutató, vagy szerző mindig új dolgot hoz létre egy ilyen publikációban. A legújabb vizsgálatok szerint a sikeresség alapja, ha egyszerre vannak benne radikálisan új gondolatok, ugyanakkor számos ponton kapcsolódik korábbi gondolatokhoz, így azt sokan meg tudják ragadni, érteni, korábbi munkákhoz kötni, ezáltal beépülhet a közös gondolkodásba.

A másik fontos gondolat, hogy bár folyamatosan, mindig mindenki újításokat csinál, az egészen radikális újítások közül is rengeteg van, de ezek közül sok nem terjed el globálisan, és sokról nem is tudunk egyáltalán, épp ezért kimarad az adaptáció. Tehát akár a sikeresség alapjaként is felfogható – erről szó lesz majd az előadásomban is –, hogy a társas interakciónak nagyon nagy szerepe van a folyamatban. Vagyis hogy hogyan értesülnek emberek az újításról, hogyan fogják tudni alkalmazni ezt a rengeteg dolgot és mindkettő dolog függ az interakcióktól, amit legjobban talán a kapcsolati hálózattal ragadhatunk meg, hiszen ezekkel tudjuk kezelhető, kvantitatív módon leírni az interakciók folyamatát. A kapcsolati hálózatoknak nagy szerepe van az innovációk terjedésében, és a hálózat szerkezete meghatározó abban, hogy egy adott pontban megjelenő innováció el fog-e terjedni, és hogyan terjed el, mennyire történhet meg az adaptáció.

Mennyire változtatta meg az innovációk terjedését az internet a 80-as, 90-es évekhez képest?

Én mindenféleképpen azt gondolom, hogy az internet segítségével gyorsabbá vált, hiszen az interakcióink is felgyorsultak, függetlenedtek a földrajz helyzettől, a személyes találkozóktól. Ugyanakkor azért az interneten sem terjed minden egységesen, például a fake news nagyon gyorsan nagyon távolra tud terjedni.

Mi az oka annak, hogy miért terjed ilyen gyorsan a fake news?

Ennek oka szerintem az, hogy a fake news-ra nyitott emberek aktívabbak a tovább osztásra, így a terjesztésre is. Egy az amerikai választásokkal kapcsolatos kutatásban elemezték a fake news terjedését a twitteren, és azt találták, hogy azok gyorsabban és távolabbra terjednek, mint az igaz hírek, mégpedig azért, mert szeretjük a meghökkentő dolgokat és akik kifejezetten szeretik ezeket, azok hajlamosak a megosztásokra. A science fictionok a populáris kultúrában is hajlamossá tesznek, hogy ezek a fake newsok szórakoztassanak bennünket.

Szeretjük azt gondolni, hogy a magyarok nagyon innovatívak, sok mindent feltalálunk. Ennek van valóságalapja, ha nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk ezt, vagy csupán városi legenda?

Ha például a szabadalmak számát, trendjét nézzük, akkor a Kelet-európai országok közül Magyarország kiemelkedik, ugyanakkor jelentősen lemarad Nyugat-Európához képest. Vannak nagyon erős iskolák, területek. Ugyanakkor ez csak egy mérőszáma annak, hogy mennyire innovatív egy ország, egy nemzet. Az egyén adottságokon túl sok múlik a társadalmi környezeten, a kapcsolódási hálózaton, a képzéseken és a gazdaságon, a társadalom általános képzettségén, és ebben nem vagyunk sajnos élenjárók. Az biztos, hogy nagyon találékonyak vagyunk, de az innovativitás azért ennél összetettebb kérdés.