Fókuszban pedig Dr. Tóthné Prof. Dr. Fábián Eszter professzor asszony, az SZTE ÁJTK címzetes egyetemi tanára, aki személyes eredményével és példamutató aktivitásával hozzájárult ahhoz, hogy az SZTE ÁJTK legyen 2024-ben is a kihívás Legaktívabb Kara.

141 Alma Mater tag csatlakozott a kihíváshoz és küldte be hétről - hétre eredményeit, ezzel hozzájárulva a közös cél eléréséhez, majd túlszárnyalásához. Összesen közösen 72.184 km-t gyűjtöttünk, ezzel 4,5X teljesítve az eredetileg kitűzött közös célt. Köszönjük a részvételt mindenkinek, és gratulálunk minden helyezést elért tagunknak!

Dr. Tóthné Prof. Dr. Fábián Eszter a Szegedi Tudományegyetem gyémántdiplomás alumnája, az SZTE ÁJTK címzetes egyetemi tanára, aki még jelenleg is aktív szakmai életet él, követi a kari és országos szakmai rendezvényeket, mentorálja a hallgatókat, és mint a kihívásunkból is kiderült, példaértékű hozzáállásával, lépéseivel segíti a szegedi jogászok igazi közösségé szerveződését is.

Tanítványai szerint „Rendkívül kedves ember, és emberséges vizsgáztató!” „Tüneményes, ahogy magyaráz, élmény hallgatni” „Kitűnő szakember és nagyszerű, segítőkész tanár.” „Ő volt az egyetlen tanárom, akinek vittem virágot a diplomaosztó után.”

Bár vizsgáznunk nem kellett nála, de mi magunk is ezt tapasztaltuk az SZTE Alma Mater irodában, hiszen ő volt az a résztvevő, aki többször is meglátogatott minket a kihívás alatt. 

Professzor Asszony, honnan hallott az SZTE Alma Mater kihívásáról?

Rendszeresen kapom az Alma Mater eseményeiről szóló Hírlevelet. Figyelem az eseményeket. Nem gondolkodtam azon, hogy részt veszek-e, csak azt nem tudtam, miként lehet igazolni a teljesítményt. Mire a kérdést feltettem a családban, és a probléma megoldódott, eltelt talán egy hét is. Természetesen az unokám állította be a telefonomon a lépésszámlálót. Ezt követően az Alumni Iroda kedves munkatásai segítettek az összesítésben. Eddig, a telefonom ilyen tulajdonságáról nem is tudtam. Már jó, hogy beneveztem!

Miért döntött úgy, hogy csatlakozik Ön is?

A szegedi jogi karhoz komoly sporthagyományok fűződnek, mióta csak létezik. Tenisz, vízilabda, úszás, kajak-kenu, súlyemelés, kosárlabda, lovaglás, torna, ami úgy hirtelen eszembe jutott. Részben versenyszerűen, részben hobbi szinten űzik hallgatóink, oktatóink. Aktív munkavállaló koromban, emlékeim szerint, valahogyan a levegőben volt a sport kedvelése, a Karon. Én mindig szerettem mozogni, csak azt nem, ha időre kellett e miatt rendszeresen valahová menni, és csak ott, és csak akkor lehetett volna valamiben részt venni. Ez a „Lépjük meg” lehetőség számomra ideális volt. Egyébként is azt szoktam magamról mondani, hogy ős-gyalogos vagyok, és most még meg is mérhettem a teljesítményt.

Milyen szerepet tölt be az életében a sport, a mozgás?

Általános iskola felső tagozatától kezdve a középiskolában, és az egyetemen is mindig részt vettem valamiféle mozgásban. A kötelező testnevelési órákon kívül, mindig mindenütt működtek un. sportkörök; ezeken állandóan részt vettem.  Iskolai szinten voltam néptáncos, tornász, kosaras sportkör tagja. Tornászként középiskolai versenyeken is részt vettem. Egyszer a gerendáról, hirtelen lecsúszott a lábam, úgy megütöttem magam, hogy többször nem volt kedvem felmenni rá. Nem véletlenül szerettük Békésen a sportot, hiszen az ÁLL. Szegedi Kis István Általános Gimnázium testnevelő tanára Kecskeméti Gábor olimpikon volt. Mintaszerű sportember, igazi tanár, akit nagyon tiszteltünk, szerettünk.

Az SZTE-n szerezte diplomáját, és utána is a Civilisztikai Tudományok Intézetben dolgozott. Ez egy hosszú kapcsolat. Meséljen róla!

Valóban hosszú történet. Az egyetemen a Polgári Jogi TDK titkára voltam és demonstrátor is. Úgy volt, hogy benn maradok a Polgári Jogi Tanszéken. 1957 nyarán, az egyetemen nem volt olyan egyszerű a frissen végzetteknek álláshelyet szerezni. Így gyakorló jogász lettem, amit nem bántam meg, mert rövid idő alatt olyan munkahelyre kerültem, amelyben teljesen önállóan dolgozhattam. Csak a legfelsőbb szerv ellenőrzött. Ez már történelem. 1972-ben ez a szervezet beolvadt a bíróságok megyei szintű részlegeibe, gazdasági ügyszakaként. 1963-1964-re megváltozott a helyzet az egyetemen is, és ekkor kerültem a Polgári Jogi Tanszékre, adjunktusi állásba. Ezt követően folyamatosan itt dolgoztam. Időközben sok minden megváltozott, többek között a tanszék neve és feladata, Civilisztikai Intézet lett.  Emlékeimben úgy maradt meg a „csapat”, hogy jó volt együtt dolgozni. Voltak viták természetesen, leginkább szakmai alapon, de ez a tanszéken belül maradt. Mindenki igyekezett megérteni, hogy ki miért éppen úgy viszonyul a dolgokhoz, ahogy. Sok kiváló rendezvénye volt a tanszéknek, és az intézetnek is. A szakmai jelleg természetesen a legfontosabb, de nagyon fontos a „csapatépítés” is, ahogy mostanában mondják, és erre is volt, van lehetőség.

Tanítványai, kollégái mind-mind csupa szép jelzővel illeték Önt. Mire a legbüszkébb?

Kaptam több állami, egyetemi, és más országos szervtől elismerést, kitüntetést, volt amit alig hittem el, de az „Év Oktatója” plakett és elismerő oklevél, amit az SZTE-ÁJTK Hallgatói Önkormányzata adományozott, igazán a legnagyobb örömmel töltött el. Hasonlóképpen az a mondat, ami az „Oktatói Kari Életmű-Díj” átvételi ünnepségén, egyik kedves kollégámtól hangzott el. Azt mondta, hogy mindig világosan, egyértelműen, közérthetően fogalmaztam az előadásaimon, ami követendő példaként áll előtte.

Mit üzen a jelenlegi hallgatóknak és frissdiplomásoknak?

Ne hanyagolják el a sportot, a mozgást! Az nem csak az egészségnek tesz jót! A mellett, hogy felfrissít, kellemes baráti társaságok jöhetnek létre, ez pedig létszükséglet lehet. 

Jövőre is számíthat-e Önre a Jogi Kar?

Ha az egészségem engedi, természetesen. 

Köszönjük, és kívánunk mindehhez jó egészséget Önnek!