Veszprémi Szilveszter júniusban végzett alkalmazott irodalomtudomány mesterszakon, jelenleg közösségszervező, blogger és költő. Egy hónapja jelent meg az első verseskötete Helyek, ahol öröm vár címmel a Prae Kiadó gondozásában. Az Eközben Szegeden blog alapító szerzője. Rajong a városért, szereti a roma mesevilágot és a szíve "civil". 

Tapasztalataim szerint az első kötetben a szerző mindent meg szeretne mutatni magából, nálad ettől eltérően az indulás és az otthon köré csoportosulnak az írásaid. Ez tudatos döntés volt?

Nem tudom, hogy igaz-e az az állítás, hogy nem mutattam meg mindent magamból úgy, ahogy az más debütkötetekben szokás, de ha így is van, ez nem volt tudatos döntés. Nincsenek olyan témák, amiket meg szerettem volna írni, de nem írtam meg, és a kimaradt versek sem tematikusan maradtak ki, hanem azért, mert nem voltak elég pontosak, vagy az abban leírtakkal az elmúlt hónapokban kevésbé tudtam azonosulni. Azt hiszem amiatt tűnik mégis egységesnek ez az anyag, mert azokat a folyamatos határhelyzeteket, határátlépéseket tematitizálja, amelyeket elsőgenerációs értelmiségiként megéltem. Egyre láthatóbbak lettek a szüleim mintái, egyre érthetőbb lett számomra, hogy mit kell még megtanulnom az egyetemi szociális közegekről, mit az irodalomról, mit a felnőttségről, mit a szerelemről. Tényleg az van, hogy ezek a folyamatos határok foglalkoztattak, egy ideig még azt is gondoltam, hogy  elsőgenerációs értelmiségi önéletírásokkal fogok foglalkozni.

Munkád során sokat foglalkozol mások írásának elemzésével, az egyetemen is ezt tanultad. Mennyire hat rád ez a saját szöveg alkotása közben. El tudsz-e vonatkoztatni a tananyagtól, vagy irodalmárként is foglalkozol a verseiddel?

Azt hiszem az írás nekem tényleg abból jön, hogy sosem találtam a helyem, és kellett valami, ami a saját szabályaim szerint is működik, ahol ismerem a járást, és ahol megfogalmazható az idegenségem valahogy. Így szinte mindig is írtam, de csak 2017-18 körül kapcsolódtam az irodalmi intézményrendszer működéséhez, és akkor kezdtek az írásaim nem csak ennek a belső vágynak, hanem ennek az intézményrendszer szerinti normának is megfelelni, amit egy kortárs verstől én is elvárok olvasóként, egykori magyar szakosként, irodalmárként. És persze, az egyetemen tanult vagy az egyébként olvasott dolgok lépten nyomon ott vannak a kötetben. Petőfi A fekete kenyér című versének problémájával másként, de az én versbeszélőm is könnyen azonosult a kötetben, ahogy a következtetési sémák helyességéről is gondolkodom, talán ars poeticusan. Ezzel együtt, persze, nem elemzem a verseimet írás közben, de vannak olyan gondolatok, reflexiók, amik bekerülnek ilyenkor az anyagba.

Ha már Petőfit említed, van kedvenc költőd vagy íród? Mit szeretsz olvasni?

Elég sokszínűen olvasok, azt hiszem. Fiatal költőként érdekel, és figyelem a kortárs líra és fiatal líra új könyveit, néha kritikákat is írok, ami már a próza felé is terel, emellett van egy tematikus könyves blogom, ami a frissebb LMBTQ témájú tartalmakat keresi, most épp indítunk a Megálló Közösségi Házban egy ökológiai olvasókört, szintén mástípúsú szövegekkel, így nehéz is kedvenc szerzőket válogatni. Patrick Ness biztosan a legfontosabb nem szépirodalmi szerző számomra, egy más figyelemmel olvasva lenyűgöz Szabó Imola Julianna verseinek intim figyelme, és most tanulom a hitet Dsida Jenő verseiből, és az optimizmust Markó Bélától.

A Helyek, ahol rám öröm vár című kötetedből kiderül, hogy messziről érkeztél Szegedre. Miért a város egyetemét választottad? Milyen emlékeket, élményeket vittél magaddal egyetemi éveidről?

Igen, Pécsről, Pécs közeléből érkezem, és a döntésben szerepet játszott az is, hogy messze legyek az otthontól, legyen egy tiszta lapom a másféle idegenségeimmel. A PTE irodalmárainak nagy része is Szegeden végzett korábban, ez is egy nagy érv volt akkor, a körutas-sugárutas lapos városi létezés is hívott. Hét évvel később pedig egy egészen más emberként válaszolok most itt. Lett két diplomám, hét évet laktam kollégiumban, öt évet ugyanazzal a szobatárssal, kedves ismerősökként köszönünk egymásnak sok tanárrommal, a folyosókon feltűnő arcokkal együtt lettünk írók, költők, kritikusok, bloggerek. Ennek az egésznek az otthonosságát hozom magammal tovább.

Hogy tervezed a közeljövődet, maradsz Szegeden? Habár még csak most jött ki az első köteted - lehet korai a kérdés - bízhatunk további megjelenő írásaidra?

Nyáron végeztem alkalmazott irodalomtudomány mesterszakon, most a MASZK Egyesületnél dolgozom a Megálló Közösségi Ház közösségszervezőjeként, ami egy kifejezetten elköteleződésen alapuló munkaviszony, én is folyamatában értem csak meg, hogy mennyire. Közben pedig egyre többször tűnök fel városi irodalmi rendezvényeken, az Eközben Szegeden blogunk körül is zajlanak beszélgetések. Szóval, most elég jó itt, maradok, úgy tervezem. És ez a sok dolog közben dolgozom a második kötetemen. Szeptembertől a Choli Daróczi József alkotói támogatás egyik díjazottja vagyok, az egy éves támogatási időszak alatt a roma mesevilág karaktereit elmélyítő, megszemélyesítő monológszerű verseket írok majd. Ez a munka még nagyrészt az anyaggyűjtésnél tart, de folyamatosan zajlik, és több évnyi egyetemi kutatás után most jó másként látni ezt az anyagot.

Fényképeket készítette: Mariia Kastonova, Kiss Ferenc Mátyás