Coulburn Sammel, MSc vegyész hallgatóval beszélgettünk a város, az egyetem és természetesen az Alumni Mentorprogram kapcsán. Reméljük, hogy története és tapasztalatai példaként jelennek meg a jelenlegi hallgatók körében, akik még csak pedzegetik a gondolatot, hogy részt vegyenek az Alumni Mentorprogramban. Samről tudni kell, hogy Pestről költözött le Szegedre, hogy a Szegedi Tudományegyetemen kezdhesse meg felsőfokú tanulmányait az érettségit követően.

Miért választottad Szegedet az egyetem szempontjából?

Egyrészt a ponthatárok is beleszóltak a döntésembe. Kémiára akartam menni, de máshol nehezebb bejutni. De nem csak ezért döntöttem Szeged mellett, hanem mert szimpatikus az elhelyezése, nem túl nagy város. Számomra Pest túl nagy szokott lenni, és szerencsére azt is hallottam, hogy a vegyész képzés is nagyon-nagyon jó Szegeden.

Felvételikor is ez állt számodra az első helyen? Nem is gondolkodtál azon, hogy Pesten maradj?

Igen, ez volt az első helyen és nem, egyáltalán nem gondoltam, hogy Pesten maradjak. Se a BME, se az ELTE nem volt számomra szimpatikus tanulmányok szempontjából.

Tervezel a mester után PhD-re menni tovább?

Őszintén, a körülöttem lévők nagyon szeretnék, hogy menjek tovább, de én nem vagyok biztos, hogy számomra a legjobb döntés. (nevet)

Voltak bármilyen elvárásaid a várossal vagy az egyetemmel kapcsolatban, amikor leköltöztél Szegedre?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert igazából nem voltak, ezért is nehéz megválaszolni. Én nem tudtam, hogy mit várjak Szegedtől, nem igazán néztem utána, hogy pontosan mire is vállalkozok. Talán ez kicsit a hátrányomra is vált, de alapjáraton jól jöttem ki ebből.

Amióta itt töltöd az egyetemi éveket, hogy tetszik maga a város?

Imádom Szegedet, mert nagyon egyszerű és letisztult. Futárként is dolgoztam, és Pesthez képest könnyen lehet közlekedni, és nagyon jók a távolságok, mivel az egyetem is a város közepén van, a vendéglátóhelyek is barátságosak és sok lehetőség van.

Milyenek voltak az alapszakos éveid?

Bevallom, nagyon nehezen indult. De a kezdeti nehézségek után szerencsére sikerült belerázódnom az egyetemi életbe és az elvárásokba, és sikeresen léptem túl a feljövő akadályokon.

Most akkor beszéljünk kicsit az Alumni Mentorprogramról. Már hamarabb is részt vettél benne vagy most jelentkeztél rá először?

Most jelentkeztem rá először. Megláttam, mint kurzus, és úgy éreztem, hogy az MSc végéhez közeledve fejlesztenem kell magamon, hogy készen álljak a munkaerőpiac kihívásaira.

Konkrét célokkal indultál neki a programnak vagy csak inkább „lesz ami lesz” alapon?

Voltak céljaim, igen. Három területen akartam fejlődni: meg akartam tanulni, hogy írhatok egy jó önéletrajzot; hogyan tudok felkészülni egy állásinterjúra; valamint hogy hogyan írhatok jó motivációs levelet. Ez a három cél volt előttem, hogy fejlődjek. Már a program előtt is próbálkoztam, jelentkeztem pozíciókra, de nem vettek fel. És én azt gondoltam, hogy biztosan a beküldött dokumentumok miatt, hogy nincs jól megírva az önéletrajzom vagy motivációs levelem. Ezek miatt a tapasztalatok miatt akartam, szerettem volna szakmai segítséget kapni.

Ajánlanád másoknak is az Alumni Mentorprogramot?

Nagyon tudom ajánlani. Amikor ott vagy egyetemen, és azon szorongsz, hogy mégis hogyan mész majd tovább, mert senki se tudja igazán, én legalábbis biztosan nem tudtam, hogyan kerüljünk is ki a munkaerő-piacra. Mert az, amit elvárnak, nem tudjuk egyetemi kurzusokon megtanulni. A mentorprogrammal viszont belátást lehet szerezni a szakmába egy tapasztalt szakemberrel. Tanulni lehet tőle, a tapasztalataiból, történeteiből. Az én mentorom egy biológus doktor, aki egy nagy labor konglomerátumnál dolgozik. Elmesélte a saját történetét és én bele tudtam képzelni magamat, hogy hogyan is tudom én is hasonlóképpen kovácsolni az utamat, annak érdekében, hogy én is egy nagy cégnél dolgozhassak majd.

A jelenlegi munkahelyedre is a mentorod általi segítséggel kerültél?

Igen, de inkább abból a szempontból, hogy az önéletrajzommal kapcsolatban látott el tanácsokkal, például hogy hogyan is egészítsem ki, hogy egy HR-es nézőpontjából is jó legyen. Több motivációs levelet is írtam a mentorommal gyakorlásképp, amit később egy másik pozícióhoz is beküldtem, és fel is hívtak, hogy szeretnének alkalmazni. De mivel pesti munka lett volna, sajnos a sulival nem tudtam volna összeegyeztetni. Valamint sok segítséget kaptam az interjúzással kapcsolatban is, mert én magam kevés interjún vettem részt, a mentorom viszont igen. Még volt, hogy ő maga is ott volt az asztal másik felén, amikor kiválasztották az új kollégákat. Ezekkel a tapasztalatokkal tudott olyan válaszokat adni a tudtomra, amikre nem is gondoltam volna.

Üzennél valamit a jelenlegi hallgatóknak magáról az Alumni Mentorprogram kapcsán vagy az élet kapcsán, amit eddig megtapasztaltál?

Lehet, hogy nem tudnék olyan újdonságot mondani, amit már ők is meg nem tapasztaltak. Annyit fűznék hozzá esetleg, hogy számomra, lehet, másoknak is, minden eszméletlenül félelmetes. Amikor benne vagy ebben az üvegburában, ami itt most az egyetem, és nem látod a kinti világot, az ijesztő. De magad mögé kell utasítanod a félelmet és a saját képességeidet kell használni. Lehet, hogy ez sablonos, de higgy magadban és csak tedd meg. Nekem is mindig mondták, hogy „mit veszíthetsz vele?” A jelenlegi helyemhez is így kerültem, mert kaptam egy emailt a TO-tól, hogy van ez a lehetőség, én pedig jelentkeztem, interjúztam és végül megkaptam. Úgy gondolom, hogy kellően lelkes voltam és az eddig tanultak alapján sikerült eladnom magam, és tudtam, az én képességeim jók lesznek a cég számára.