Angol-ógörög szakon végzett az SZTE volt hallgatója, Nagy Gergely, aki immár tizenöt éve foglalkozik fordítással. Legismertebb munkái között találhatóak J. K. Rowling álnéven, Robert Galbraith-ként írt krimijei, emellett a Tolkien-életmű, azon belül is A szilmarilok egyik leginkább jegyzett magyar kutatója. Az SZTE oktatójaként tizenhat évig számos kortárs popkultúrával foglalkozó kurzust tartott és szinte a teljes angol középkort képviselte a BTK angol tanszékén.

Az Alumni Uni – Tudásműhely: A nyelv határai című rendezvény egyik előadójával, Dr. Nagy Gergellyel beszélgettünk.

Hogyan, miért kezdett el fordítással foglalkozni?

Tizenöt éve kezdtem el fordítani, és nagyon nagy szerencsém volt, mert az első mű, amit fordítottam, egy nagyon jó, érdekes könyv volt, Charles Baxter A szerelem bősége című regénye, és szakmailag is nagy kihívást jelentett – több narrátora volt ugyanis, jellegzetes hangokkal, úgyhogy igazán élveztem ezt a munkát. Ha az elején kaptam volna néhány olyan színtelen-szagtalan könyvet, amikkel nem lett volna kedvem foglalkozni, akkor valószínűleg nem lettem volna olyan lelkes.

Nagyon sokat foglalkozik Tolkien világával, ez az érdeklődés honnan eredeztethető?

Az általános iskola és a gimnázium közti nyáron olvastam először A Gyűrűk Urát és a Hobbitot, ami akkor még A babó volt. Vicces a kiindulópont, még anno egy Commodore 64-es játékban, a War in Middle Earth-ben találkoztam először Tolkien világával, és akkor még fogalmunk sem volt, hogy ez micsoda. A játék miatt kezdtem el olvasni a könyveket is. 1991-ben, amikor gimnáziumba mentem, jelent meg A szilmarilok Gálvölgyi Judit fordításában, és ez nagyon megfogott – azóta is ezzel a kötettel dolgozom, mert úgy gondolom, hogy ez egy bár kevésbé kutatott, de nagyon fontos darabja az életműnek. Nagy örömömre szolgált, amikor tíz éve az amerikai Routledge kiadó készített egy hatalmas Tolkien-enciklopédiát, amin belül A szilmarilok rész megírására engem kértek fel.

Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy nincs népszerű és magas irodalom, csak jó irodalom. Mit gondol, milyen a jó irodalom? Mennyire lehet objektív ennek a megítélése?

Úgy gondolom, hogy az irodalommal kapcsolatban minden megítélés szubjektív; inkább a megközelítésnek vannak lépcsői, nem magának az irodalomnak. Aki „csupán” élvezetből olvas, az is értelmez, de az ő értelmezői reakciói nem kritikai reflexiók, nem azokkal a terminusokkal, központi fogalmakkal dolgozik, mint például amikkel az irodalomkritikusok és irodalomtörténészek. Nem úgy foglalja rendszerbe a szövegből számára megnyilatkozó jelentéseket, hanem inkább valahogy úgy, mint a popzenénél – saját magára vetíti, azonosul és azt keresi, mit mond neki az adott mű. És ez nagyon jól is van így. Szóval szerintem, ha már szakmai szempontokról beszélgetünk, inkább a reflexió szintjeit érdemes megkülönböztetni – az olvasói és kritikai reflexiót.

Író-e egy fordító?

Az író az, aki ír, saját könyveket.

A kreativitás teszi íróvá?

Igen. Nagyon középkori vagyok ilyen téren, az auctor, a szerző az, aki a sajátját írja, mindenki más – compilator, editor, a válogató, a szerkesztő – különböző mértékben tesznek hozzá, de nem a sajátjuk az egész. Úgy gondolom, hogy ahogyan egy dalszöveg sem vers, a fordító sem író. Akkor lesz a fordító író, amikor ír egy saját könyvet, amire egyébként sok példa van a magyar kortárs irodalomban is. Nagyon sok technikai fogás megtanulható fordítóként, amiket lehet hasznosítani saját történetekben, szövegekben.

A fordítói munka mennyire lehet kreatív ennek fényében?

Lehet kreatív, ám nem feltétlenül az. A fordítás kreatív része nyilvánvalóan mélységes kapcsolatban van azzal a nyelvvel, amire fordítunk, ugyanis a szövegnek úgy kell megszólalnia a célnyelven, mintha azon írták volna – hogy például az olvasó ne tudja rekonstruálni az angol mondatszerkezeteket egy magyar szövegben. Sokszor vagyok úgy, hogy egy fordított szöveget olvasva látom benne az eredeti angol struktúrát, és ez zavaró lehet akkor, amikor ezek nem fedik a magyart. Mondhatnánk, hogy a fordító „default” feladata, hogy otthonosan olvasható szöveget csináljon a célnyelven. A kreativitás ott lesz leginkább feltűnő, amikor ennél is többet tesz, szóválasztásokkal, képekkel, retorikával finomít az érzékeltetésen.

Egy adott kultúrát, társadalmat, történelmi kontextust illetően mennyi plusz ismerettel rendelkezzen egy fordító, hogy jól át tudjon adni egy művet?

Ez azon is múlik, hogy mindezeket mennyire erősen használja az eredeti szöveg – vannak könyvek, amelyek nagyon erősen építenek kultúrtörténetre, helyismeretre vagy popkultúrára, mások kevésbé. Az angol-amerikai kortárs popkultúrával azért szerencsére nagyjából mindenki tisztában van, mert egy olyan jelenség, amiben szinte mi is benne élünk a filmek, sorozatok, az internet által. De egy fordítónak mindig oda kell figyelnie arra, hogy mely információknak van igényük plusz magyarázatra, ilyenkor egy félmondattal sajnos meg kell toldani az eredeti szöveget – például Magyarországon nem evidens, hogy a Waterstones egy könyvesboltot jelöl, ilyenkor kiegészítjük az írást.

Mit szeret a munkájában a legjobban?

A jó könyveket szeretem. Az egyetemi és kutatói munkámban is ezt szerettem, írni is olyanokat szeretnék majd, ha egyszer lesz rá időm. A fordításban is azokat a könyveket kedvelem, amiknek van saját hangjuk, csinálnak valamit a nyelvvel, nem csak egy színtelen-szagtalan narrátorral adnak elő jól-rosszul, jó-rossz történeteket.  Mert az irodalomnak szerintem az egyik legfontosabb része, hogy úgy mondjunk el történeteket, hogy ne csak a történetek legyenek érdekesek, hanem az is, ahogyan elmondjuk őket.

Kövesd élőben Dr. Árvay Anett és Dr. Nagy Gergely előadását július 9-én 17 órától az SZTE Alma Mater Facebook oldalán!

Alumni Uni – Tudásműhely: A nyelv határai

Milyen kulturális sajátosságok nyilvánulhatnak meg a nyelv által? Mennyiben és hogyan határozhatja meg gondolkozásmódunkat az anyanyelvünk? Író-e a fordító és milyen plusz ismeretekkel kell rendelkeznie az adott kultúrát, a mű történelmi kontextusát illetően?

Az Alumni Uni - Tudásműhely következő előadásában ezekre a kérdésekre keressük a választ Dr. Nagy Gergely fordító és Dr. Árvay Anett, a Hungarológia és Közép-Európa Tanulmányok tanszék oktatója segítségével.

Moderátor: Fischer Mónika szakfordító és tolmács, coach