Emlékséta: Radnóti Miklós költő, az SZTE alumnusa nyomában Szegeden

RADNÓTI MIKLÓS (1909-1944) a magyar költészet egyik legnagyobb alakja. 1930 őszén iratkozott be a szegedi egyetem bölcsészeti karára, magyar-francia szakra. Radnóti a Szegedi Tudományegyetemen doktorált, 1935-ben tanári oklevelet szerzett. A világirodalomból – többek között – Apollinaire, Cervantes, La Fontaine, Shakespeare műveit fordította magyarra.

A költészet világnapja, március 21. alkalmából járjuk be együtt azokat a helyeket, ahol az 1930-as években a szegedi egyetemista Radnóti is járt, illetve tisztelegjünk szegedi emlékhelyein.

1.

Ady tér: Leszámoló palotából bölcsészkar

A magyar irodalmi körökben már ismert 21 éves költő 1930. szeptember 12-én iratkozott be a szegedi egyetem bölcsész karának magyar-francia szakra. Összesen 147 pengőt fizetett: 102 pengő beiratkozási díjat és 45 pengő egyesületi illetéket. A szegedi egyetem a MÁV úgynevezett Leszámoló Palotája kibővített és átalakított épületében, a Szukováthy (ma Ady) téren rendezkedett be 1930-tól a szegedi Ferenc József tudományegyetem „bölcsészet-, nyelv és történettudományi kar”.

2.

Aradi vértanúk tere 1.: Privát szeminárium a piarista rendházban

Egyetemi beiratkozása napján a költő felkereste a piarista paptanárt, a neves irodalomprofesszort, a költő Sík Sándort, aki asszimilálódott és keresztény hitre tért zsidó családból származott. A költő bekerült privát szemináriumába: Sík Sándor a – privatissimum – foglalkozásait a piarista rendházban – a mai Szegedi Tudományegyetem Bolyai épületében – tartotta. Oldott légkörben, tea mellett beszélgettek, gyakran sétáltak a Tisza parton.

3.

Dugonics tér 13.: Az egyetemista hangja

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma szervezett Radnótinak programot a szegedi egyetem központi épületében, a mai Dugonics tér 13. szám alatt a II. emeleti 3. teremben. A rendezvényről a Délmagyarország 1933. február21-i számában tudósított.

4.

Széchenyi tér 8.: Az első albérlet

Szegeden 4 év alatt 6 albérletben lakott az egyetemi hallgató Radnóti. Első albérlete a Széchenyi tér 8. számú, úgynevezett Jerney ház I. emeleti 15. számú lakásában volt. Később szobát vett ki a Valéria (ma Bartók) tér 11. , a Zrínyi utca 8., a Bokor utca 2., a Bánom kertsor 7. és a Horthy Miklós (ma Dózsa) utca 22. házban is. Rövid időre, szakvizsgái idejére Szegedre visszatérve a Kölcsey utca 5. és 10. számú házban is lakott. Szobáinak alaprajzát is elküldte azokban a levelekben, amelyekben Fanninak beszámolt arról, hogyan érzi magát Szegeden.

5.

Kárász utca 6.: Menza és teadélután

A zsidó menza a MIEFHOE, azaz a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesületének a székházában, a Kárász utca 6. szám alatti épület 2. emeletén működött. „Itt étkeztek a zsidó diákok délben és este. (…)” – derül ki K. Zoltánné visszaemlékezéséből. – „Radnóti mindig ott ült a zongoránál. (…) mindig olyan komoly volt.” A MIEFHOE helyiségeiben minden „vasárnap öttől zenés teadélután volt. (…)”.

6.

Dóm tér: A „növelő közösség” ereje

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégium alapító tagja volt 1930-ban. A szegedi fiatal alkotók és tudósok szakmai és baráti társasága lett Radnóti számára „a növelő közösség”. Részt vett a falujárásokon, kapcsolatba került a népköltészettel. Az irodalomtörténészek szerint e „MűvKoll”-tagként ért igazi költővé. A kör tagjainak címzett költeménye, a Kortárs útlevelére, szegedi éveinek egyik kulcsverse. Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégium találkozóinak egyik ikonikus helyszíne volt a csoport vezéralakja, Buday György Dóm téri műterme.

Dóm tér: Emléktábla a Nemzeti Pantheonban

A fasizmus áldozatává lett költő fehér márványtáblán elhelyezett bronz domborművét Beck András szobrászművész készítette el. Radnóti Miklós portréja mellett a „Nem bírta hát… - Dési Huber István emlékére” című versének utolsó sorai olvashatóak:

“Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

7.

Tisza part: Első és örök szerelmek

A dél-alföldi táj, a Tisza és Maros ölelkezése ihlette első szegedi versét, az 1930 októberre dátumozott Zaj, esetefelé címűt.

„Már a Maros füzes partjai

közt jön el hozzám a messzi

vidék! (…)”

Radnóti és Fanni szobra

Diákkori szerelme, Gyarmati Fanni fotójával és a Károli-féle Bibliával 1930. szeptember 11-én érkezett Szegedre az „irodalmi körökben közismert költő”. 80 évvel később avatták fel Gyurcsek Ferenc egész alakos szoboregyüttesét. A szegedi Tisza part közelében, az egykor a szegedi egyetem természettudományi intézeteinek is helyet adó, ma már a költő nevét viselő gimnázium épülete előtti téren áll Radnóti és Fanni kettős szobra, ami a versekben is megénekelt örök szerelem jelképe is.

Összeállította: Újszászi Ilona

Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár, SZTE NKI